Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. március / 3. szám
10 Háttér Folytatás a 9. oldalról- Nem, persze, hogy nem. De akár szociológus, akár kultúrantropológus elemzi a divatot, érdemes megvizsgálni abból a szempontból is, hogy a divat mögött mindig valami nagyon fontos dolog húzódik meg, az emberek ugyanis nem hülyék. Nem véletlenül mennek tömegesen egy-egy divatirányzat után, hanem mert a divat valami olyasmit ad meg számukra, ami az ő életük szempontjából fontos. Az ünnepi külsőségek megadják ezt az érzést, lehetővé teszik, hogy be tudjam magam azonosítani. De nem kell leragadnunk az adventi koszorúknál, hiszen megjelentek egyéb jelképek is, mint a Dávid-csillag azok ajtaján, akik jelezni óhajtják, melyik vallási körhöz tartoznak. Ugyancsak ilyen identitásjelző, hogy sok település, saját arculattal bíró kerület elkezdte kialakítani a saját ünnepeit, akár régi ünnepek felelevenítésével (Márton-napi vásár, Csíksomlyói búcsú, vagy a IX. kerületi Ferenc-napi búcsú), akár újakkal. Ezek viharos gyorsasággal hódítottak tért. Az ünnepek tradícióörökítő ereje igen erős. Évtizedes kihagyás után évek, azaz pillanatok alatt regenerálódtak ezek az események.-Azért az ilyesmi identitászavart is okozhat. Egy mai középkorú polgártárs fiatalságának legszebb éveit április 4., meg november 7. ünneplésével kellett töltenie.- Azt hiszem, az emberekben mindig is működött és most is működik egy egészséges távolságtartás, a rájuk kényszerített dolgokkal kapcsolatban eleget tesznek az elvárásoknak, de az identitásuk csak annyit enged, hogy formálisan tegyék ezt. Az ilyen ember nem azt gondolta május elsejéről, hogy a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepe, azaz a belső identifikációs erő nem működött. Inkább az motiválta: fogjuk föl jó bulinak, nem kell iskolába, munkahelyre menni, kimegyünk a Ligetbe, virslit eszünk, sört iszunk, röhögünk az egészen. Ezzel szemben március 15. ünnepe működött. Sőt, identitásképző szerepe is volt. A '70-es években, amikor ez „gyanús” ünnepnek számított, merthogy a szovjet blokkal szemben a nemzeti identitásőrzés fontosságának a kifejeződésének számított, és tilalmas dátum volt, akkor az, hogy valaki elment a helyszínekre, föltette a kokárdát, s elvitte a gyerekét a márciusi ünnepkörhöz tartozó helyekre - megmutatta neki a Pilvax kávéházat, a Nemzeti Múzeumot - az igenis komoly nemzeti identitásképzőt jelentett. Nem véletlen az sem, hogy a márciusi ünnep bensősé- gessége a rendszerváltással kezdett csökkenni.- Talán azért, mert a mindenkori hatalom saját magát akarja ünnepeltetni ekkor is.- Megint csak a már említett egészséges távolságtartásra kell felhívnom a figyelmet. Ilyen esetekben mindig kialakulnak alternatív ünneplési formák. Mert az embereknek igenis szükségük van belsővé tett ünnepekre. Ilyenkor megkeresik a nekik tetsző formákat.- Netán épp az archaikus ünnepek feltámasztásában keresnek vigaszt. Hogyan működnek a szomorú ünnepek, mint a szabadságharc bukása vagy az aradi vértanúké?- Érdekes a kérdés, mert általában azt lehet tapasztalni, hogy azokban az időszakokban, amikor az azonosulás kérdésében nagy szerepet játszik a történelmi azonosulás, nevezetesen az, hogy mi mártír nemzet vagyunk, akkor nagy szerepe van ezeknek a bukott, történelmi eseményekhez kapcsolódó ünnepeknek. Van egy Magyarságszimbólumok címen futó kutatásunk, ahol ilyen identitásjelképeket vizsgáltunk, s ennek a kutatásnak része az értelmiségiekkel készült reprezentatív felmérés arról, hogy a magyar történelem mely eseményeit tekintik szimbolikusnak. Az utóbbi időben eltolódás figyelhető meg a „mártímemzeti” felől egy egészségesebb történelemszemlélet irányába, ahol végre újra fontossá lesznek azok a korszakok, amelyekben a gazdasági sikereknek szerepük és jelentőségük van, ilyen a századforduló, vagy a milleniu- mi időszak. S amikor az ember megkérdezi, mely periódust tekinti a magyarság szempontjából jellemzőnek, akkor nem 1526-ot, nem 1849-et mondja, hanem ezt a sikeresebb idősszakot említi.- Vajon a mostanában sokat emlegetett globalizáció és a nemzeti ünnepek hogyan viszonyulnak egymáshoz? Kizárják, netán erősítik egymást? Az utóbbi években elárasztottak minket az angolszász eredetű ünnepek.- Mindig érdemes arra is figyelni, honnan érkeznek az importált ünnepek. Mert ahol megjelennek nagyobb trendek, az jól mutatja azt is, hogy annak az adott kultúrának modell-teremtő ereje, húzóereje van. Nem véletlen, hogy ma Magyarországon elterj edőben vannak az amerikai típusú ünnepek, mint a Valentine Day, a Halloween, a McDonald’s Birthday, azaz a születés- napi buli, ezek aztán a magánéletbe is beépülnek. De nemcsak az amerikai kultúrának van ilyen erős hatása, hanem az ázsiainak is. Ráadásul azonnal feltámad az ellenoldal is, ami megint a már sokat emlegetett egészséges távolság- tartásra vezethető vissza, pl. a Valentin- nappal kapcsolatban megjelentek az ünnep formalitása és biznisz jellege ellen tiltakozó ellen-Valentin-kártyák. Kétségtelen, az utóbbi időben azért is szaporodtak el ennyire az ünnepek, mert a piac rájuk telepedett. Meg lehet figyelni, mennyire kitolódott az ünnepek időtartama, a húsvéti nyuszi már hetekke. korábban megjelenik a bevásárló központokban, az ünnep nagy bevételi forrássá válik, ugyanakkor az is tapasztalható, hogy az emberek kezdik kivonni magukat a kényszer és a pénzuralom alól, és azt mondják: nem, én nem készen fogok ajándéktárgyat venni, hanem elkészítem mézeskalácsból, papírból, sókerámiából, személyessé teszem az ajándékomat. Egyedül sem lehet ünnepelni. Az ünnephez, az ünnepléshez hozzátartozik a csoport, a társ. A perio- dikusság, a visszatérő jelleg is az ünnep fontos ismérve. Ez ad az embernek valamiféle biztonságérzetet, amelyre szüksége van, hiszen az életben annyi minden változik, viszont ezek az ünnepek kiszámíthatóak és stabilak. Olyany- nyira kikerülhetetlen és elemi igény az ünnep, hogy az örök kívülállók is megteremtik a maguk ünnepeit - a hétköznapokba építik be a maguk privát ceremóniáit. A Ferencvárosi Iskolák Kreatív Szervezete és az Európai Ifjúságért 2002 Alapítvány a forradalom előestéjén fáklyás felvonulást szervez A fiatalság jövőjéért és a demokráciáért címmel. Várjuk sok szeretettel a kerület lakóit, az iskolák tanulóit, valamint a civil szervezetek képviselőit. Találkozunk 2001. március 14-én 18.00-kor a Kálvin téren a Kálvin-szobomál, onnan közösen a Bakáts térre vonulunk, ahol Rakovits Patrícia diákpolgármester és Pál Tibor alpolgármester mondja el rövid ünnepi köszöntőjét. Légy velünk, értünk a jövőnkért! Garamvölgyi Katalin
