Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. december / 12. szám
Körkérdés egy ilyen eseményt kivédjünk, aki rombolni akar, az mindig egy lépéssel előbbre jár. Itt az volt a legdöbbenetesebb, hogy erre nem lehetett felkészülni, annyira váratlan volt. Eddig is voltak gépeltérítések, de akkor lehetett tudni, hogy van egy követelés, amit ha teljesítenek, akkor ártatlan emberek nem halnak meg. Hogy egy kamikaze eltérítsen egy gépet, és belerepüljön egy épületbe, erre eddig nem volt példa. Most megtörtént, és ez után olyan helyzet alakult ki, amiben egyáltalán nem érezheti magát biztonságban senki. Persze itt, Magyarországon ez talán nem annyira érezhető, de arra, hogy vallási, kulturális, egzisztenciális különbözőségben élő emberek fognak-e valaha egy nyelvet beszélni, vagy egyetérteni, vagy egyáltalán valamilyen normális módon egymás mellett élni, ezután még kevesebb lehetőséget látok. Sajnos, ha ez a támadás nem történik meg, én a közeljövőben akkor sem láttam volna esélyét a földön élő 5-6 milliárd ember békés együttélésének, de mint mondtam, az illúzióim végképp elvesztek. Persze ez a hétköznapi életembe - nekem például - nem szól bele olyan módon, hogy az látható lenne. Teszem a dolgom, mint minden ember, én színészként, és továbbra is figyelek a világra. Ritoók Zsigmond- Erre a kérdésre nagyon röviden tudok válaszolni. Én nem látom másképp a világot, de a világ vitathatatlanul megváltozott. Sajnos lényegesen nagyobb lett a bizonytalanság és a félelem. A megtorlás vágya mindkét oldalon felerősödött, és ez nagyon veszélyes, mert a bosszú mindig bosszút szül. Itt a Ferencvárosban ez nem érezhető, szerencsére, de a világ más lett, rosszabb lett. dolgok történnek ‘99 óta és nem tudok rangsorolni köztük. Igen. De 1999-ben megtörtént a legrosszabb, ami csak történhetett. .. Rossz: - ... akkor halt meg a féljem. Molnár Béla, magánzó Jó: — Négy év után végre el tudtam menni nyaralni a családommal a Balatonra. Rossz: - A legrosz- szabb az volt, hogy már megint egy évvel öregebb lettem és már nem dongnak úgy körbe a lányok, mint tíz évvel ezelőtt. Orosz Lászlóné, Marika néni, kereskedő Jó: - Velem csak jó Székelyhídi Tamás, munkanélküli, néha hajléktalan Jó: - Szeretek dolgozni, és az év elején még volt munkám is. Utcaseprőként dolgoztam és igaz nem sok, de legalább volt pénzem. Rossz: - Mikor húsvétkor eltörött a lábam, kórházba kerültem, aztán ellopták a személyi igazolványomat. A munkahelyemen azt hitték, hogy hazudok és elbocsátottak. Pedig igazat mondtam. Azóta sem vesznek vissza, más kerületekben pedig nincs hely. Ezek szerint hazudnom kellett volna és akkor minden jól alakul. Török Georgina, tanuló Jó: - Egy nagyon jó barátra tettem szert. Rossz: - Volt egy lábműtétem. Ferencvárosi 2001. december U i voll i lepi és s lógni dolog, ami ll-beo iónt Önnel!
