Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001. november / 11. szám

Katasztrófavédelem Gyermekeink, életünk védelmében A közelmúlt három tragikus tűzesete arra sarkallta a „lánglovagokat”, hogy a jog­szabályokban leírtakon túlmenően, a tűzoltók tapasztalataira és a józan észre ala­pozva, közérthető' nyelven tanácsot adjanak arról, hogy - hogyan csökkenthetjük minimálisra a tűzkockázatot lakásunkban,- mit tegyünk, és mit ne tegyünk tűz esetén,- hogyan segíthetjük a kiérkező' tűzoltók munkáját. Az alábbiakban főleg a lakótelepekről szó­lunk. Panellakásban él a városi lakosság je­lentős hányada, valamint az ilyen középma­gas épületek és a bennük élők kialakult szo­kásai bizonyos sajátosságokat hordoznak magukban, melyek gyorsítják a tűz terjedé­sét, lassítják a tűzoltók munkáját, és néha lehetetlenné teszik a menekülést. A lakáson belüli tevékenységek és a tűz- megelőző „odafigyelés” minden lakóépü­letben (legyen az földszintes családi ház vagy toronyház) azonos módon érvényesek. Tűzmegelőzés Előkelő helyet foglal el az elektromos áram, mint tűzkeletkezési ok. Rengeteg elektro­mos berendezés van a lakásokban. Műszaki meghibásodás, amatőr barkácsolás, házila­gos javítás és a működő berendezés fel­ügyelet nélkül hagyása számtalan lakástüzet eredményezett! A lakószobákban szinte minden bútor, kárpit, egyéb tárgy éghető anyagú, kiváló táptalajt biztosít a gyors tűzteijedésnek! Ne hagyjuk el a lakást, ne feküdjünk le aludni, ha tv-t, mosógépet, vagy egyéb elektromos készüléket üzemeltetünk! Az elektromos hálózat időnkénti karban­tartásával is kellemetlen meglepetéseket előzhetünk meg. A falból kijáró, félig szét­esett konnektorok, villanykapcsolók, vagy a „megpatkolt” villanyóra-biztosíték tűzve­szélyes! Egy ilyen fali dugaszolóaljzatnak nekitolt ülőgarnitúra vagy más bútor kiváló tűzfészek. Kerüljük el bútorainkkal, függö­nyökkel a konnektorokat! A megtöredezett, kilógó belű vezeték cserére érett! Eltérő anyagú vezetékeket (pl. alu-, réz) ne sodor­junk össze! A megnövekvő átmeneti ellen­állás akkora hőt termel, mely megolvasztja a vezeték szigetelését, sőt akár a környeze­tében lévő éghető tárgyakat is meggyújtja! Ne üzemeltessünk hibás elektromos ké­szüléket! Ne hagyjuk el a lakást, ne feküdjünk le aludni, ha főzünk! Ne feledkezzünk el erről. Ha az edényben meggyullad az étolaj, ne öntsünk rá vizet! Takarjuk le és tegyük a mosogatóba. Ne tároljunk lomokat, újságokat az erké­lyen! Minél korábbi stádiumában fedezzük fel a tüzet, annál nagyobb esélyünk van a túl­élésre! A korai észlelés életet menthet! SZE­REZZÜNK BE FÜSTÉRZÉKELŐT! Négy-ötezer forintért már megvásárolhat­juk biztonságunkat. Mi a teendő tűz esetén? Ha tüzet vagy tűzre utaló körülményt (füs­töt) észlelünk, mindennél fontosabb a tűzol­tóság késedelem nélküli értesítése! A tűzoltóság segélykérő száma: 105 EGY - NULLA - ÖT, de hívható a közpon­ti segélykérő szám is: 112 Hívhatók a mentők: 104 vagy a rendőr­ség: 107, ők is továbbítják a segélykérést! A tűzoltóság elsődleges feladata mindig az életmentés, tehát az életveszélyre vonat­kozó információt minden esetben közöljük, egyébként mindig csak a kérdező tűzoltó kérdéseire válaszoljunk! E hívószámok tárcsázása nem kerül pénzbe, viszont nem árt tudni, hogy a be­szélgetést digitálisan rögzítik és a telefoná­ló hívószámát a segélykérő központok szá­mítógépe, megjeleníti (a rengeteg rosszin­dulatú bejelentő elriasztására). Sajnos napi tapasztalat, hogy sokszor késve érkezik az első bejelentés. Mindenki azt hiszi, hogy „valaki már biztosan telefo­nált”. Mint ahogy ez történt a tragikus bé­kásmegyeri Jós u.-i robbanásnál is. Minden nagy tűz kis tűzzel kezdődik. Egy kis terjedelmű, kezdődő tüzecskét ne hagyjunk ott a tűzjelzés miatt. Ilyenkor a tűzoltással egy időben fel kell lármázni kör­nyezetünket! Viszont ha egy lakásba vagy helyiségbe benyitva lángtengerrel illetve sűrű, maró füsttel találjuk szemben magun­kat, nem érdemes a tűzoltással bíbelődni. Úgysem tudjuk megfékezni, viszont értékes perceket vesztünk a tűzoltóság értesítéséig. Ha tehát tüzet észlelünk, azonnal tárcsáz­zuk az EGY - NULLA - ÖT - ös számot! Nagyon fontos, hogy a tűzoltók a legrövi­debb időn belül megkezdhessék a beavatko­zást. Hogy a kis tüzet mivel olthatjuk el? A legkézenfekvőbb és legolcsóbb a víz. Haté­konyabb megoldás, de drágább a tűzoltó ké­szülék. Ötezer forinttól már kaphatóak 1-2- 3 kg-os töltetű oltókészülékek. A választék hihetetlenül széles. Milyen módszer van még? A letakarás. A serpenyőben égő olaj mintájára a lángoló tv-t is letakarhatjuk pokróccal vagy valami durva és vastag textíliával. Egyszerűen fog­juk a tűzoltó pokrócunkat, és szétnyitva rá­dobjuk. Ezután már lesz időnk áramtalaní- tani, és ha kell locsolkodni. De locsolni csak feszültségmentesített berendezést szabad! A víz vezeti az áramot! Ez különösen igaz a televízióra, mivel annak belsejében tízezer volt feszültség van. Az áramtalanítást elvé­gezhetjük a konnektorból való kihúzással, de a legmegnyugtatóbb megoldás a villany­óra lekapcsolása. További megoldást jelenthetnek a kétlite­res szénsavas üdítőitalok. Kezelésük egysze­rű, és hatásosan lehet velük spriccelni. Érde­mes kipróbálni. Ujjúnkat a palack szájára he­lyezve felrázzuk, és már működik is a mini tűzoltó készülék. A kezdődő, kis terjedelmű tüzet olthatjuk tűzoltó készülékkel, letakarás­sal és locsolással, vagy akár szénsavas palac­kozott italokkal is. Az áramtalanításról ne fe­ledkezzünk meg! Segítsünk az érkező tűzoltóknak! Nézzük melyek azok a lakótelepi sajátos­ságok, melyek lassítják a tűzoltók munká­ját? Némely lakótelepen a zegzugos utcák, a logikátlan házszámozás. Ehhez járni még a „pihenő övezeti” egyirányúsítás, a súlyos betontömbökkel történő forgalomkorláto­zás is. Várjuk a tűzoltókat az utcán, adjunk ne­kik útbaigazítást a megközelítés lehetőségé­ről! Éjjel már messziről elemlámpázhatunk nekik. A következő probléma a rengeteg parko­ló autó, melyek lehetetlenné teszik a meg­közelítést, a túlméretes - túlsúlyos létrás au­tók megtelepítését. További gond a parkoló autókkal, hogy ráállnák az altalaji tűz­csapokra, elzárva a vízutánpótlás lehetősé­gét! Ez akkor igazán „sokkoló” a tűzoltók számára, amikor a lángok egy nyolcadik emeleti lakás ablakain csapnak ki. Szaladjunk autónkhoz, guruljunk el a tűz­oltóautók működési területéről! Figyeljünk oda saját emeletünkön a veze­ték és szelepek állapotára! Gond esetén szóljunk a közös képviselőnek. Akkor te­kinthető zártnak a szelep, ha az elzárókar merőlegesen áll a leágazó csőhöz képest. Kerekes orsószelep esetén az óramutató já­rásával egyező irányban ütközésig tekerve kell állnia. Ha az eddig felsorolt akadályokon túl ju­tottak tűzoltóink, várják őket a rácsok és he­vederek kavalkádja. A sok betörés miatt ezen nem is csodálkozhatunk, viszont baj esetén jócskán megnehezíti a bejutást! Akét - és több ponton záró hevederrendszerek, plusz egy masszív rács akár tíz percre is fel­tartóztathatja a bejutni kívánó egységeket. Ha nem lángtenger van az ajtó túloldalán, ilyenkor inkább - a tetemes dúlási kárérték elkerülése érdekében - emelőkosaras jármű segítségével (ha a parkoló autók nem aka­dályozzák) az ablakon keresztül hatolnak be a lakásba. Ha viszont nagy a baj odabenn, kíméletlenül szétforgácsolnak minden út­jukba kerülő akadályt! Ha van olyan szomszédunk, aki általában otthon tartózkodik és megbízunk benne (vagy a közös képviselő), hagyjunk nála kulcsainkból egy-egy példányt. Akár lepe­csételhető kulcsos dobozba, vagy leragasz­tott borítékba téve. A fent leírt „védekező mechanizmusok” nem megvalósíthatatlan, komplikált dol­gok, hanem magától értetődő, logikus és hétköznapi viselkedési szabályok, melyek által megóvhatjuk családunk életét. Ne saj­náljuk a kevéske időt és az energiát, néz­zünk szét házunk táján, illetve fogadjuk meg a tanácsokat, hogy a következő reggel ugyan olyan szép legyen, mint az előző volt. Dallos Tamás, tűzoltó főhadnagy Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Ferencváros! 25 2001. november

Next

/
Thumbnails
Contents