Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. október / 10. szám
2001. október H áttér A TÉTOVA forradalmár NAGY IMRE SNAGOVBAN A miniszterelnök két csuklóját bal combjához kötötték, fejére csatolták az úgynevezett állazót, egy szíjszerkezetet, ami letapasztotta száját, és állának mozgást nem engedett. A bitó alatt zsámolyra állították Nagy Imrét, majd nyakába akasztották a hurkot. Ekkor a hóhérsegédek a bitó mögött meghúzták a csigasoron áthaladó kötelet, miközben a főhóhér kirúgta áldozata lába alól a zsámolyt, és kemény mozdulattal oldalt fordítva az állát, elszakította fejét gerincoszlopától, és ezzel élete fonalát is." (így írja le a kivégzést Szász Béla.) TOMPA IMRE írása újabb adalék a mártír miniszterelnök személye körül zajló, lezáratlan vitához. A snagovi dokumentumok néhány részletét elemzi. Arról, hogy mit mondott a kivégzését megelőző (vasár)napon, a halálos ítélet kihirdetésekor Nagy Imre, két változat forog közkézen. Az egyik szerint: „Kétszer próbáltam megmenteni a szocializmus becsületét a Duna völgyében: 1953-ban és 1956-ban. Rákosi és az oroszok megakadályoztak benne. Ha most az én életemre van szükség, azt bizonyítani, hogy a kommunisták nem mind a nép ellenségei, nagyon szívesen odaadom. Ezek után úgysem ér már semmit. Tudom, hogy lesz majd még egyszer egy Nagy Imre-per, amelyen rehabilitálnak, és háromszor annyian jönnek majd a temetésemre, mint Rajkára. Csak attól félek, hogy azok mondják el majd a gyászbeszédet, akik elárultak.” A másik szerint: „A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, melyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelyeknek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben, nyugod- tabb légkörben világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.” Az első változat a drámaibb, ám valószínűleg sosem hangzott el. A szerkesztetlen valóság szürkébb, mint a mítosz, mégis ragaszkodnunk kell hozzá. A kép persze változik, a történelmi tény státusa az értelmezés függvénye. Akadnak termékeny tévedések, jótékony hazugságok is. Mégis elegánsabb hiteles kép megalkotására törekedni. BIRODALMI LOGIKA Rainer M. János hatalmas és perfekt Nagy Imre-monográfiája kapcsán (amelyért minden normális országban elismerés járna a szerzőnek, nem a költségvetési pénz elvonása...), szóval e könyv kapcsán olvastam, hogy Nagy Imre rendíthetetlenül, soha meg nem inogva állt a vártán, mint 12 Ferencváros
