Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001. szeptember / 9. szám

2001. szeptember K özbiztonság, kultúra Rendőrségi hírek Meglépett a kölcsönkérő A grafikán (3. grafika) lát­ható, 32-35 év körüli, 170 cm magas, zömök testalka­tú, barna rövid hajú, fehér bőrű férfi 150 ezer forint kölcsönt kért alkalmi is­merősétől. Az ügyletről szerződés készült, ám mint utólag kiderült a kölcsönkérő hamisan tün­tette fel adatait és az általa megadott címen nem lakik. A rendőrség kéri, hogy aki felismeri a csalással gyanúsított férfit az jelentkezzen a 215-1560/136-os melléken vagy munka­időn túl a 107-es telefonszámon. A legjobb trükk Lapunkban már többször írtunk magukat vízveze­ték-szerelőnek kiadó tol­vajokról. A trükk szinte már unalmas, mégis min­den hónapban sikerül újabb embereket becsapni. A Dési Huber utcában egy idős házaspárhoz csöngetett be két fér­fi, vízszerelőként mutatkoztak be, majd kö­zölték, hogy csőtörés van a házban. A házi­ak figyelmét elterelték és közben eltulajdo­nították személyi irataikat és készpénzüket. Az egyik elkövető 30 év körüli, 165-170 cm magas, vékony testalkatú, szőke, ritkás hajú, fehér bőrű férfi, zöld színű kétrészes szerelőruhát viselt (1-es grafika). A másik tolvaj 30 év körüli, 165-170 cm magas, erős testalkatú, fekete, rövid hajú, barna bőrű férfi, aki fekete színű farmer- nadrágot és pólót viselt. A rendőrség kéri, hogy aki felismeri az elkövetőt jelentkezzen a 215-1560-as tele­fonon. A szemfüles unoka Egy magát OTP-alkalma- zottnak kiadó férfi becsön­getett P. Béla 85 éves fe­rencvárosi lakos otthoná­ba, azzal, hogy az idős fér­fi értékeit akaija megnéz­ni. Miután a szobába beve­zették P. Béla egy ládából elővett 600 USA dollárt, amelyek sorszá­mát az idegen fel akarta írni. A művelet közben azonban 200 dollárt a zsebébe csúsztatott. Ezt P. Béla unokája észrevette és szólt nagypapájának. Amikor az idős fér­fi szóvá tette a lopást, akkor az idegen ezt kikérte magának, majd gyorsan elfutott. A tolvaj 40-45 év körüli, 165-170 cm ma­gas, zömök testalkatú, barna őszes hajú, barna bőrű (2-es grafika). Aki az elkövetőt a rajz és a személyleírás alapján felismeri vagy tartózkodási helyé­ről érdemi információval rendelkezik je­lentkezzen a 215-1560/136-os mellékén vagy munkaidő után hívja a 107-es telefon­számot. Trafó H Dobrovits A Trafó (a Kortárs Művészetek Háza), három éve nyílt meg a Fiatal Művészek Klubjának utódjaként a Tűzoltó és a Vi­ola utca sarkán. Hangzatos nevét a befo­gadó épületről, az üzemen kívül lévő, fel­újított transzformátorházról kapta. A ko­rábbi félelmek ellenére pár hónap alatt a Trafóhoz szokott a közönség. Első lépés­ként azon az előítéleten igyekeztek vál­toztatni, hogy az általuk bemutatott mo­dern művészet csak a szubkultúra része. Működésük az összes művészeti ágra ki­terjed, de legjelentősebbé a zene és a tánc vált. A Trafó befogadó intézmény, önálló tár­sulata nincs. Az általuk felállított mérce sze­rint adnak helyet a bemutatóknak. Úgy gon­dolják, sikerült elérniük, hogy referencia- ponttá váltak a művészeti életben, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi megítélte- tésben. A Trafóban fellépni rangot jelent. A honi művészeken kívül külföldi alkotóknak és műveknek is helyet adnak, megvalósítva ezzel a létrehozók előzetes elképzelését, hogy az intézmény a nemzetközi művészeti életben számottevő szerepet töltsön be. Feladatuknak tekintik a művészek, a mű­vészeti élet támogatását is. Ennek egyik esz­köze, hogy a próbatermet - ingyen - olyan produkciókhoz is rendelkezésre bocsátják, melyek nem a Trafóban kerülnek bemuta­tásra. A kerület lakosai számára talán az a leg­fontosabb, hogy a Trafó nyitva áll mindenki előtt. Például a Trafó és a Műhelyalapítvány közösen szervez táncórákat minden szep­tembertől. A széles kínálati palettáról bő­vebb felvilágosítást a www.trafo.hu olda­lon, vagy a trafo@trafo.hu címen kaphatnak azok, akiknek internetes lehetőségük van. Az előadásokra bérlet is váltható, helyáraik egyébként 600-1000 forint között mozog­nak. Színházi előadások esetén 350 fö, kon­certek alkalmával 600 fő a befogadó képes­sége a színházteremnek. Látogatóik zömét értelmiségi, kreatív, nyelveket beszélő né­zők alkotják. A Liliom és Tűzoltó utca sarkán újonnan kiépített térre - mint azt korábban is jelezték - külső rendezvényeket terveznének. Tekin­tettel az ottlakók nyugalmára és a közelben lévő kórházra, ezek mindenképpen a hang­erősítést nem igénylő, halkabb műfalhoz tartoznának, mint például a nyár esti ko­molyzenei kamarakoncertek. De ez még a jövő zenéje. Hogy még élőbbé tegyék a művészetek házát, a jelenleg is működő éttermet jobban bevonják majd a rendezvényekbe, elidőzni, újságokat böngészni a kávézóban is lehet a fotó- és képzőművészeti galéria megtekinté­se után. Az előző évad sikerei között szerepelt Frenák Pál táncegyüttese; Bozsik Yvette táncegyüttese; a Mozgó Ház társulás elő­adása; az Euroconnections, a Francia Inté­zettel közösen szervezett magyar és francia zenekarok bemutatkozása. Működésükre a főváros adja a pénzt, a rendezvényekre a NKÖM. Ezenkívül pályá­zatok, nemzetközi kapcsolatok, szponzorok útján jutnak bevételekhez. A IX. kerülettől kizárólag a hagyományosan december ele­jén megrendezésre kerülő gyermekprog­ramra kémek támogatást. Túladagolás Az utóbbi hónapokban mind gyakrab­ban hallani arról, hogy kábítószer-túl­adagolás miatt fiatalok méltatlan kö­rülmények között, többnyire utcai il­lemhelyeken meghalnak. Egy nem régen nyilvánosságra hozott statisztika szerint 1995-ben az összes drogfogyasztó 7,1 százaléka volt gyer­mekkorú, 1998-ban pedig 17,3 százalék. Az Ifjúsági és Sportminisztérium kimu­tatása szerint a kábítószerfüggők több mint kétharmada 15-24 év közötti. A felmérések szerint a fiatalok leg­gyakrabban tizenöt éves korukban pró­bálják ki először a kábítószereket. A leg­többen marihuánával kezdik, de más anyagok használatától sem riadnak visz- sza. Vajon miért választják egyesek bol­dogságuk forrásának a kábítószert? A vá­lasz annyiféle, ahány szakember állást foglal a kérdésben. Ez azt jelzi, bonyolult dologról van szó, és valószínűleg nem lé­tezik egyetlen helyes válasz. Biztosan fe­lelős a társadalom és az iskola is, de mekkora lehet a szülők felelőssége? Va­jon kapnak-e a mai gyerekek annyi sze- retetet otthon, a szülői házban, amennyi­re szükségük van? Figyeli-e nyiladozó értelmüket és érzelmi fejlődésük minden rezdülését a papa és a mama? Megnyug­tatja-e őket valaki félelmeik felől? Lát- ják-e otthon hogyan kell őszintén szeret­ni, miképpen kell szeretetet elfogadni? Biztonságot nyújtónak érzik-e ottho­nukat, jól érzik-e magukat családjuk kö­rében? Átsegíti-e valaki az esetlen kamaszo­kat a felnőtté válás gyötrelmein? Van-e valaki a családban, akihez a legnagyobb bajban is lehet fordulni, aki kétségbeesés és kioktatás helyett megértést tanúsít, ön­zetlen segítséget nyújt? Sok családban gondolják, hogy a sze­retetet, a szülő és gyermek meghitt, őszinte kapcsolatát pénzre lehet váltani, elég drága, divatos cuccokat venni, sok zsebpénzt adni és akkor minden rendben. A média szinte minden csatornán azt sugallja, a legfőbb érték a fogyasztás. Bármelyik televíziós csatornát kapcsol­juk be, ugyanazt látjuk, a „globális szendvicset”: két reklám között néhány brutális gyilkosság. Ezen nevelkedik a következő generáció. Azt tápláljuk belé­jük, hogy minden kapható és erőszakkal elintézhető. A fiatalok könnyen hihetik, hogy pénz kérdése a boldogság, meg le­het vásárolni tablettában. És lehet is, csak mifélét? Azt, amelynek nyomában ott a bűn, a jellemtelenség, a megnyomorodott lélek, a betegség, a halál bűzös lehelete. A drogosoknak talán fogalmuk sincs arról, hogy eufórikus érzést másképpen is el lehet érni. Nem tudják, hogy mit je­lent egy sportsiker, a zenélés öröme, ösz- szeszorított foggal, kitartással legyőzni önmagunkat vagy másokat boldoggá ten­ni. Pedig ezekből nem létezik veszélyes mértékű adag, nincs túladagolás. 26 Ferencváros

Next

/
Thumbnails
Contents