Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. szeptember / 9. szám
2001. szeptember K özbiztonság, kultúra Rendőrségi hírek Meglépett a kölcsönkérő A grafikán (3. grafika) látható, 32-35 év körüli, 170 cm magas, zömök testalkatú, barna rövid hajú, fehér bőrű férfi 150 ezer forint kölcsönt kért alkalmi ismerősétől. Az ügyletről szerződés készült, ám mint utólag kiderült a kölcsönkérő hamisan tüntette fel adatait és az általa megadott címen nem lakik. A rendőrség kéri, hogy aki felismeri a csalással gyanúsított férfit az jelentkezzen a 215-1560/136-os melléken vagy munkaidőn túl a 107-es telefonszámon. A legjobb trükk Lapunkban már többször írtunk magukat vízvezeték-szerelőnek kiadó tolvajokról. A trükk szinte már unalmas, mégis minden hónapban sikerül újabb embereket becsapni. A Dési Huber utcában egy idős házaspárhoz csöngetett be két férfi, vízszerelőként mutatkoztak be, majd közölték, hogy csőtörés van a házban. A háziak figyelmét elterelték és közben eltulajdonították személyi irataikat és készpénzüket. Az egyik elkövető 30 év körüli, 165-170 cm magas, vékony testalkatú, szőke, ritkás hajú, fehér bőrű férfi, zöld színű kétrészes szerelőruhát viselt (1-es grafika). A másik tolvaj 30 év körüli, 165-170 cm magas, erős testalkatú, fekete, rövid hajú, barna bőrű férfi, aki fekete színű farmer- nadrágot és pólót viselt. A rendőrség kéri, hogy aki felismeri az elkövetőt jelentkezzen a 215-1560-as telefonon. A szemfüles unoka Egy magát OTP-alkalma- zottnak kiadó férfi becsöngetett P. Béla 85 éves ferencvárosi lakos otthonába, azzal, hogy az idős férfi értékeit akaija megnézni. Miután a szobába bevezették P. Béla egy ládából elővett 600 USA dollárt, amelyek sorszámát az idegen fel akarta írni. A művelet közben azonban 200 dollárt a zsebébe csúsztatott. Ezt P. Béla unokája észrevette és szólt nagypapájának. Amikor az idős férfi szóvá tette a lopást, akkor az idegen ezt kikérte magának, majd gyorsan elfutott. A tolvaj 40-45 év körüli, 165-170 cm magas, zömök testalkatú, barna őszes hajú, barna bőrű (2-es grafika). Aki az elkövetőt a rajz és a személyleírás alapján felismeri vagy tartózkodási helyéről érdemi információval rendelkezik jelentkezzen a 215-1560/136-os mellékén vagy munkaidő után hívja a 107-es telefonszámot. Trafó H Dobrovits A Trafó (a Kortárs Művészetek Háza), három éve nyílt meg a Fiatal Művészek Klubjának utódjaként a Tűzoltó és a Viola utca sarkán. Hangzatos nevét a befogadó épületről, az üzemen kívül lévő, felújított transzformátorházról kapta. A korábbi félelmek ellenére pár hónap alatt a Trafóhoz szokott a közönség. Első lépésként azon az előítéleten igyekeztek változtatni, hogy az általuk bemutatott modern művészet csak a szubkultúra része. Működésük az összes művészeti ágra kiterjed, de legjelentősebbé a zene és a tánc vált. A Trafó befogadó intézmény, önálló társulata nincs. Az általuk felállított mérce szerint adnak helyet a bemutatóknak. Úgy gondolják, sikerült elérniük, hogy referencia- ponttá váltak a művészeti életben, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi megítélte- tésben. A Trafóban fellépni rangot jelent. A honi művészeken kívül külföldi alkotóknak és műveknek is helyet adnak, megvalósítva ezzel a létrehozók előzetes elképzelését, hogy az intézmény a nemzetközi művészeti életben számottevő szerepet töltsön be. Feladatuknak tekintik a művészek, a művészeti élet támogatását is. Ennek egyik eszköze, hogy a próbatermet - ingyen - olyan produkciókhoz is rendelkezésre bocsátják, melyek nem a Trafóban kerülnek bemutatásra. A kerület lakosai számára talán az a legfontosabb, hogy a Trafó nyitva áll mindenki előtt. Például a Trafó és a Műhelyalapítvány közösen szervez táncórákat minden szeptembertől. A széles kínálati palettáról bővebb felvilágosítást a www.trafo.hu oldalon, vagy a trafo@trafo.hu címen kaphatnak azok, akiknek internetes lehetőségük van. Az előadásokra bérlet is váltható, helyáraik egyébként 600-1000 forint között mozognak. Színházi előadások esetén 350 fö, koncertek alkalmával 600 fő a befogadó képessége a színházteremnek. Látogatóik zömét értelmiségi, kreatív, nyelveket beszélő nézők alkotják. A Liliom és Tűzoltó utca sarkán újonnan kiépített térre - mint azt korábban is jelezték - külső rendezvényeket terveznének. Tekintettel az ottlakók nyugalmára és a közelben lévő kórházra, ezek mindenképpen a hangerősítést nem igénylő, halkabb műfalhoz tartoznának, mint például a nyár esti komolyzenei kamarakoncertek. De ez még a jövő zenéje. Hogy még élőbbé tegyék a művészetek házát, a jelenleg is működő éttermet jobban bevonják majd a rendezvényekbe, elidőzni, újságokat böngészni a kávézóban is lehet a fotó- és képzőművészeti galéria megtekintése után. Az előző évad sikerei között szerepelt Frenák Pál táncegyüttese; Bozsik Yvette táncegyüttese; a Mozgó Ház társulás előadása; az Euroconnections, a Francia Intézettel közösen szervezett magyar és francia zenekarok bemutatkozása. Működésükre a főváros adja a pénzt, a rendezvényekre a NKÖM. Ezenkívül pályázatok, nemzetközi kapcsolatok, szponzorok útján jutnak bevételekhez. A IX. kerülettől kizárólag a hagyományosan december elején megrendezésre kerülő gyermekprogramra kémek támogatást. Túladagolás Az utóbbi hónapokban mind gyakrabban hallani arról, hogy kábítószer-túladagolás miatt fiatalok méltatlan körülmények között, többnyire utcai illemhelyeken meghalnak. Egy nem régen nyilvánosságra hozott statisztika szerint 1995-ben az összes drogfogyasztó 7,1 százaléka volt gyermekkorú, 1998-ban pedig 17,3 százalék. Az Ifjúsági és Sportminisztérium kimutatása szerint a kábítószerfüggők több mint kétharmada 15-24 év közötti. A felmérések szerint a fiatalok leggyakrabban tizenöt éves korukban próbálják ki először a kábítószereket. A legtöbben marihuánával kezdik, de más anyagok használatától sem riadnak visz- sza. Vajon miért választják egyesek boldogságuk forrásának a kábítószert? A válasz annyiféle, ahány szakember állást foglal a kérdésben. Ez azt jelzi, bonyolult dologról van szó, és valószínűleg nem létezik egyetlen helyes válasz. Biztosan felelős a társadalom és az iskola is, de mekkora lehet a szülők felelőssége? Vajon kapnak-e a mai gyerekek annyi sze- retetet otthon, a szülői házban, amennyire szükségük van? Figyeli-e nyiladozó értelmüket és érzelmi fejlődésük minden rezdülését a papa és a mama? Megnyugtatja-e őket valaki félelmeik felől? Lát- ják-e otthon hogyan kell őszintén szeretni, miképpen kell szeretetet elfogadni? Biztonságot nyújtónak érzik-e otthonukat, jól érzik-e magukat családjuk körében? Átsegíti-e valaki az esetlen kamaszokat a felnőtté válás gyötrelmein? Van-e valaki a családban, akihez a legnagyobb bajban is lehet fordulni, aki kétségbeesés és kioktatás helyett megértést tanúsít, önzetlen segítséget nyújt? Sok családban gondolják, hogy a szeretetet, a szülő és gyermek meghitt, őszinte kapcsolatát pénzre lehet váltani, elég drága, divatos cuccokat venni, sok zsebpénzt adni és akkor minden rendben. A média szinte minden csatornán azt sugallja, a legfőbb érték a fogyasztás. Bármelyik televíziós csatornát kapcsoljuk be, ugyanazt látjuk, a „globális szendvicset”: két reklám között néhány brutális gyilkosság. Ezen nevelkedik a következő generáció. Azt tápláljuk beléjük, hogy minden kapható és erőszakkal elintézhető. A fiatalok könnyen hihetik, hogy pénz kérdése a boldogság, meg lehet vásárolni tablettában. És lehet is, csak mifélét? Azt, amelynek nyomában ott a bűn, a jellemtelenség, a megnyomorodott lélek, a betegség, a halál bűzös lehelete. A drogosoknak talán fogalmuk sincs arról, hogy eufórikus érzést másképpen is el lehet érni. Nem tudják, hogy mit jelent egy sportsiker, a zenélés öröme, ösz- szeszorított foggal, kitartással legyőzni önmagunkat vagy másokat boldoggá tenni. Pedig ezekből nem létezik veszélyes mértékű adag, nincs túladagolás. 26 Ferencváros
