Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. január / 1. szám
Tíz év után Interjú Gegesy Ferenc polgármesterrel- Hogyan élte meg a magyar társadalom egésze a rendszer- váltást, ami végül is, leegyszerűsítve, a szabadság világába való átlépést jelentette? Hiszen az elmúlt évtized nem egy a sok közül, hanem hatalmas törésvonallal kezdődik, amely két világkorszakot választ el egymástól.- Tíz évvel ezelőtt mindenki tele volt várakozással (ehhez képest persze tevőlegesen elég kevesen vettek részt az átalakulásban). Az emberek jelentős része úgy vélte, hogy most majd minden gondja megoldódik, egyéni és országos egyaránt. Nos, ez a várakozás természetesen hiábavaló volt, nem is igazolódhatott, mert maga az igény, az elvárás nem volt reális. Elkerülhetetlen volt a gazdaság átalakítása, mely óhatatlanul magával hozta az élet- színvonal csökkenését. Vita csak azon folyhat, hogy ilyen mértékűnek kellett-e lennie a gazdasági negatívumoknak, vagy „olcsóbban” is meg lehetett volna-e úszni a szükségszerű átalakulást. Az általános szabadságjogok tekintetében a várakozások teljesültek, de az átalakulást kísérő várakozások között ez talán a gazdasági elvárások mögé szorult. Kialakult az a jogrendszer Magyarországon, melyben ugyan még mindig jócskán tátonganak joghézagok (ezt naponta tapasztaljuk), mégis, a különbség óriási az egy évtizeddel ezelőtti helyzethez képest.- Szűkítsük le a kérdést Ferencvárosra, és foglaljuk össze, hogy a kerület lakóinak élete hogyan alakult az elmúlt évtizedben, különös tekintettel a szociálpolitikára.- Ferencváros lakosságát az átalakulás szerintem az átlagosnál is jobban érintette. Ez elsősorban az itt élők korösszetételéből adódik, hiszen sok a nyugdíjas és a kisnyugdíjas. Sok továbbá az olyan munkavállaló, aki szakképesítés nélkül dolgozott a kerület nagyüzemeiben. E két rétegnek, a nyugdíjasoknak és a szakképesítés nélkülieknek nyilvánvalóan lényegesen jobban megrendült a helyzetük, mint az átlagé.- Ezekre a csoportokra van-e valami speciálisan ferencvárosi szociálpolitikai koncepció?- Azt hiszem, nem véletlen, hogy ezen a két területen tudtunk olyan szociális programokat kialakítani, melyek fővárosi viszonylatban is megállják a helyüket. Az egyik a nyugdíjas korosztály számára az államilag előírtnál lényegesen nagyobb támogatást biztosít például a közgyógyellátásban, vagy utalnék a karácsonyi támogatási rendszerre, a munkanélküliek helyzetén pedig azon a közhasznú társaságon, a FESZOFE-n keresztül igyekszünk javítani, amely tudomásom szerint a legnagyobb ilyen céllal szerveződött társaság. A mai adatok szerint a munkanélküliség Ferencvárosban kisebb a fővárosénál, jóllehet az meg alacsonyabb az országosnál. Ismervén a többi kerület szociálpolitikai eredményeit, egyáltalán nincs okunk tehát a szégyenkezésre. Ezek a ikerek kevésbé látványosak, mint mondjuk a rehabilitáció sikerei, de nem kevésbé fontosak. Megjegyzendő, hogy a szociálpolitikai programok nem egyik napról a másikra alakultak ki. A szociális foglalkoztató intézménye azóta tudja igazán jól betölteni hivatását, amióta a szervezet élére rátermett igazgatót tudtunk választani Szentpáli Gavallér Csaba személyében.- Mi tette lehetővé, hogy a rehabilitáció olyan léptékben menjen végbe, amilyenben végbe ment, más kerületek miért nem képesek ekkora felületeket kezelni?- Arra a kérdésre, hogy máshol miért nem zajlik ez hasonlóképpen, nekem nagyon nehéz objektív választ adni. Elmondom a magam véleményét, és elnézést kérek azért, ha ez néha óhatatlanul a magunk eredményeinek a méltatását jelenti. Úgy gondolom, hogy az egy évtizeddel ezelőtt frissen létrejött önkormányzat a megalakulásának a pillanatában felmérte a feladat nagyságát és amíg nem talált rá arra az útra, amelyen a rehabilitációt a siker reményében el lehetett indítani, nem csinált semmi olyasmit, amivel akadályokat gördített volna a jövő elé. A többi pesti kerület elkezdte eladogatni a rossz állapotú házak lakásait is a bérlőknek, márpedig egy társasházzá vált, komfort nélküli lakásokkal telezsúfolt épület felújítása a széttagolódó tulajdonosi viszonyok között sokkal nehezebb, mint az önkormányzati tulajdonban tartottaknál. Mi óvakodtunk ettől.- Ferencváros részéről teljesen tudatos törekvés volt, hogy ön kormányzati kézben tartsa ezeket az ingatlanokat?- Igen. Amikor érzékeltem a feladat nagyságát, őszintén szólva megrettentem. Úgy tűnt, legalább fél évszázados munkáról van szó, és hogy az állam, vagy a főváros nélkül az égvilágon semmire nem fogunk jutni. Az első egy-két évben nem tettünk semmi olyat, ami meghatározó lett volna, eközben viszont felmértük azt, hogy melyik épülettel mit kell illetve lehet csinálni, és elkészítettük a rendezési tervet. Összetalálkoztunk egy francia nagybankkal, mely otthon évtizedek óta városrészi rehabilitációval foglalkozik, kialakította és sikeresen működteti e bonyolult beruházások finanszírozásának a módszereit. 1992-ben létrehoztunk egy részvénytársaságot, a SEM IX-et, átvettük e módszereket és technológiákat. Kellett egy esztendő, mire adaptáltuk ezeket, és ‘93 tavaszán indítottuk meg a programot. A siker másik komponense, hogy a kezdetektől fogva úgy gondoltuk: az önkormányzatnak olyan sok feladata van és olyan sok területen terhelik nyomasztó elmaradások, hogy bármelyik könnyedén elnyel százmilliókat, értelmes és indokolható igények alapján. Egy efféle politika mellett azonban sehol sem tudnánk jelentős eredményt elérni, ezért a kezdetektől fogva arra törekedtünk, hogy egy-egy területre koncentráljuk a forrásainkat. Először az oktatásra, aztán az egészségügyre, a szociális területekre, az utóbbi időben a kulturális életre és a parkfelújításokra, a környezetvédelemre koncentráltunk. Jelenleg a rehabilitáció élvez prioritást.- Az új évezred első esztendejében milyen nagyobb tervek megvalósítására van esély?- Az elfogadott költségvetési koncepciónk optimistább, mint az egy évvel ezelőtti. Működési kiadásainkat továbbra is vissza kívánjuk fogni, továbbra is érdemleges pénzt, egy milliárd forintot tudunk fordítani a rehabilitációra, és kicsivel többet az oktatásra is, mint tavaly. Több épületet elbontunk a Középső-Ferencvárosban, elkészül a Tompa utca felújítása, parkosítunk a Tűzoltó és a Lenhossék utcában, a Ráday utcában tovább épül a sétálóutca a Bakáts térig, a József Attila- lakótelepen folytatjuk a zöldterület-fejlesztő politikát, az Aszódi telepen elindult a lakásoK eladása, a megalakuló társasházak részt vehetnek az önkormányzati társasház-felújítási pályázaton, azaz megkezdődhet az ottani épületek önkormányzati támogatású felújítása is. Reális esély van tehát arra, hogy az elmúlt évtized fejlődésének látványos dinamikája fenntartható marad az új esztendőben is, és arra is, hogy a fejlesztésekkel párhuzamosan gondoskodni tudunk a kerület nehéz szociális helyzetű lakóiról is. A Ferencváros újságon keresztül kérem ehhez a kerület lakóinak támogatását, sok sikert, jó egészséget és boldog új esztendőt kívánva mindenkinek. Kiállítás az SZDSZ irodájában Az országban számos önkormányzat élén 1990 óta végzik teendőiket a polgármesterek. Dr. Gegesy Ferenc a Szabad Demokraták Szövetsége ajánlására lett a szavazók jóvoltából kerületünk első embere, egyikeként azon keveseknek, akik a fővárosban a lakosság bizalmát az első szabad önkormányzati választások óta - tíz éve - töretlenül élvezik. Polgármesterként az önkormányzat képviselő-testületével együtt kezdettől fogva kiemelten kezelte a városrehabilitáció ügyét, mely kerületünk széleskörű elismerését vívta ki itthon és külföldön egyaránt. December 1-én az SZDSZ Ráday utcai irodájában Dr. Gegesy Ferenc nyitotta meg azt a kiállítást, amely bemutatja az eltelt tíz esztendő városfejlesztési eredményeit. A kiállítás megnyitóján megjelent Zwack Péter gyáros, országgyűlési képviselő.
