Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. május / 5. szám
Helytörténet A XIX. század végének, a XX. század elejének bűneseti slágere a párbajtilalom megszegése volt. Leírásokból ismerjük több híres ember ilyen összecsapását, köztük Tisza István és Wekerle Sándor párbajainak történetét is. Csak a címeket elég átfutni ahhoz, hogy képet kapjunk a jelenségről. Dacolás a törvénnyel. A párbajtilalom megszegése és egyéb törvénysértések esetén a főúri bűnözőkkel szemben tétlen a budapesti rendőrség... Literáty Ödön budapesti ügyvéd halálos kimenetelű párbaja... Fodor Károly vívómester iskolájának ismertetése. A vívóteremben lefolyt párbajok... Szintén ebben az időszakban kedvelt téma a leánykereskedelem: Budapest a leánykereskedelem központja... A „magasabb” körök erkölcse. Munka- nélküli építőrítunkás levele arról, hogyan alkudoztak nagypénzű pesti urak feleségére... Adatok budapesti gyermekcsábításokról, gyermekrontásokról... Magyar utca 32. Kik járták ki Feldman- nak a találkahely-engedélyt?! Ügyvédek, hírlapírók és közéleti vezető személyiségek, állami és fővárosi tisztviselők játszottak Feldman kezére, hogy bordélyt nyisson. Megnőtt a prostituáltak száma a fővárosban. Az István kórház III. pavilonja zsúfolva van velük... Ha rövid a pénzed... Pénzhez jutni tisztességtelenül szintén nem újkeletű szokás. Némi idő óta itt nagyszámú hamis 5 forintos banknóták jöttek forgásba... Hamis pénznyomda a Ferencvárosban... Pesten (1851) augusztus 29-én a rendőrség egy hamis bankjegy-gyárt fedezett föl a Fe- renczvárosban. Az összes műszerek, rézlap, papiros is feltaláltattak több kész hamis jegyekkel együtt. A rézlapon kívül egy kö'nyv- nyomóbetűkkel ellátott formát is leltek, mely azonban még nem volt egészen készen. A résztvevők (három könyvnyomtató segéd, egy betűszedő és két nyomó) a nevezett külváros három különböző utcájában hasonlólag föltaláltattak és befogattak. Kezelésük módja is kitudódott. A kiadással leginkább nők voltak megbízva, mindenik két harmadrészt jó és egy harmadrészt hamisított jegyet kapott for- gásbahozatal végett. (Magyar Hírlap 1851) Közbiztonság, oh...! A Nemzeti Újság egyik 1841 -es cikke arról szól, hogy az esti sötétség beálltával sok az utcai fosztogatás, a rendőrség nem éber. Mi hasznuk van a szép városi palotáknak, ha nincs közbiztonság. A cikkíró szerint a legrosszabb a helyzet a Szénapiacon (Kálvin tér). (Pesten) állnak a pompás paloták, a világ bámulja ennyiben a haladást. De fájdalom! Kebelében (a fővárosban) a nyugalmat kereső utas és polgár néha minden vagyonától meg- fosztatik! Ekkor megjelennek a kárvallott előtt az úgynevezett tolvajbiztosok, s jutalomért visszaszerezni ígérik az eltolvajlott kincset, de mi igen különös, a tolvajnak íllykor nevét tudni nem szabad! Elég, ha kárunk egy részben visszapótoltatott... Ne csudáljátok! Mert Pesten 7 órakor este híjába keresetsz utcán egy városszolgát. Szóval Pest policia (rendőrség) tekintetében mély álmát alussza. S a Szénapiacon mi történt: E héten már több rablást jelentett. Több nagyobb értékű asszonyi fehérruhát, s némi ékességekkel nyomva lévő kup- ferjét általszállítás végett hozván, a policia tisztségnek jelenté: hogy este 7 óra tájban éppen a város közepében kocsijáról a kupfer levágatván eloroztatott. A „Határcsárda” titkáról A régi Pest érdekes emlékei közé tartozott a Ferencvárosban a Lónyay utca és a Bakács utca sarkán egy öreg földszintes ház. Valamikor hangos vígasság járta a falai között, mert e ház volt a „Határcsárda’’. A város fejlődése most ezt a házat elsöpri. A régi gazdája eladta mindenestől. Az új gazda most lebontatja, és modern palotát építtet a helyére. A bontás közben a konyha padlója alatt négy emberi csontvázat találtak a kőműves munkások. Nyomban jelentést tettek a rémes esetről. A vizsgálat máris megállapította, hogy a csontvázak körülbelül harminc-harmincöt évefekhetnek elásva a padló alatt. Hogy kik lehetnek az oly rég föld alá került emberek, nem tudja senki. A csárdába valamikor vagyonos marhakereskedők jártak mulatni. Valószínű, hogy a régi csárda tulajdonosa kifosztotta és meggyilkolta vendégeit, de bizonyosat most már aligha lehet megtudni. „Lédererné mi van a kosárba” Léderer Gábor csendőrtiszt és szépséges felesége megölt, majd feldarabolt egy Kodelka nevű hentest és a Soroksári Duna-ágba dobta. Ehhez a közismert és hírhedt 20-as évekbeli gyilkossághoz hasonló rémtett 1913 februárjában már történt a Ferencvárosban. Bár szörnyűsége miatt nem szívesen írom le, de hát megtörtént. Megdöbbentő rablógyilkosság történt hétfőn reggel a fővárosban. A rablógyilkosság a Czuczor utca 10. számú emeletes ház földszintjén a 13-as számú lakásban történt. Egy kilencéves kislányt talált a ház másik, idős lakója vérbefagyva. A frissen elkövetett gyilkosság után az idős asszony felfigyelt va- llkire, aki papírba csavart valamit vitt magával. Az öregasszony az idegen üldözésére sietett, kirohant az utcára, még látta, amikor a Lányai utcán végig a Ferenc körút felé rohan.- Gyilkos, fogják meg - kiáltotta, de nem járt arra senki. A rablógyilkosság ügyében a hétfő délután folyamán a detektívek egy középnagyságú, fehér alapon, dupla lilaszegélyes, keresztülfutó három zöldsávos, vérfoltos fehérrel hímzett R. J. monogramos zsebkendőt az ágy alá dobva találtak, amely a tettes tulajdonát képezte. A nyomozás során megállapították, hogy a rablógyilkosság elkövetésével egy 20- 22 év körüli, alacsony, testes, szőke kis pely- hedző bajuszú férfi gyanúsítható, aki térden- aluli, piszkos fekete nadrágot és szövetsapkát viselt. Ezen leírású egyén a reggeli órákban, a lopott holmi egy részét, amelyről később megállapították, hogy a kisleány anyjának tulajdonát képezi, a Ferenc tér 13. számú házban lévő zálogházba vitte, ahol a tettes ezt a holmit barna papirosba csomagolva és cukorspárgával átkötve hozta, elzálogosította és ezért tizenkét korona kézpénzt kapott. A papirost és a spárgát, a rendőrség megtalálta és lefoglalta. Az elzálogosított holmit: hat darab vászon dunnahuzat, egy darab paplanlepedő P. R. monogrammal. Két darab fehér vánkoshuzat. Vége! 1913. február 19-én. A Czuczor utcában történt rablógyilkosság tettesét még nem lehetett kézre keríteni. Kedden reggel jelentkezett a főkapitányságon Timai Károlyné, Buriánné és Kurandáné, a Bakáts tér 6. számú ház lakói, akik elmondták, hogy hétfőn reggel fél kilenc óra tájban látták, amikor a gyilkos bement a Bakáts tér 6. számú ház udvarára. Az arca, a keze, haja még a füle is véres volt. A vízvezeték csapja alá ment, ahol megmosakodott. Végül is elfogták a gyilkost, aki ellen a vizsgálóbíró elrendelte az elmeállapot vizsgálatot. Védője azzal próbált érvelni, hogy az eset előtt két napig nem evett semmit. Ez az elcsigázott állapot a védő szerint befolyással lehetett a vádlott „akaratelhatározási” képességére is. Dobrovits Orsolya Bűnesetek a régi Ferencvárosban
