Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. április / 4. szám
Publicisztika - Fórum FÓRUM 12 Kétezer - királyok kora! Gyerekkoromban, történelmi históriák hallatán, sosem értettem, hogy ha meghal egy király, miért választanak rögvest másikat, aki többé-kevésbé ugyanúgy szipolyozza majd a szegény népet, adóztat, háborúzik, legfeljebb néha álruhát ölt, és szabógúnyában, vadásznak öltözve vagy egyéb maskarában bolondítja magába a Szép Ilonkákat és az egyéb fehércselédeket, akik aztán fattyút szülnek, vagy elsorvadnak. Úgy gondoltam, normális nép a gyászhír hallatán hazamegy, teszi a dolgát és örül, mert immár övé az ország, övé a hatalom, és csak a tízparancsolat betartásával kell bíbelődnie, akinek pedig ez is túl strapás, abból legfeljebb ateista lesz. Különben is, minek a hatalom? Apám ekkor kifejtette, hogy az efféle „semmi hatalmat senkinek” színezetű elképzelések enyhén szólva anarchiára való hajlamra vallanak, s szomorúan szembesített a ténnyel, hogy mindez csak az utópia szintjén létezhet. Ekkor úgy döntöttem, hogy utópista leszek. Elvtárs-pajtásaimmal komoly szervezkedésbe fogtunk, hogy a napköziben eltöröljék a délutáni kötelező szolfézst, több uzsonnát és szabad kijárást követeltünk és azt, hogy váltsák le a felügyelő nénit, aki minden jónak kerékkötője. Még a diákparlamentig sem jutott el a javaslatunk, mert intőt kaptunk, szülői feddést és pofonokat, melyek folyományaként még manapság is remekül megy a szolmizálás, és elég jól zongorázunk. Akkoriban azonban csak az enyhítette mélységes megalázottságunkat, csúfos kudarcunkat, hogy némi pszichológiai érzékkel megáldott osztályfőnökünk ránk osztotta a kórus szerepét az ünnepségen, ahol azt a refrént üvölthettük teljes átéléssel, hogy: „Akasszátok fel a királyokat!” Mindez akkor jutott az eszembe, mikor már megint túl sokat tévéztem. Voltak ugye az ünnepségek, és csak néztem, mennyi, de mennyi király bóklászik az országban és a tévé csatornáin! No és az a rengeteg udvari bál abban a szép cifra palotában, meg a labdaházban! S láss csodát, igaz a törvény, a forradalmi romantika sem vész el, csak átalakul, egy ideje ott királyfiskodik az én egykori anarchista kispajtásom, akinek a nevét fedje jótékony homály, aki időközben - pontosabban az utóbbi tíz évben - igen nagy ember lett, szóval sem nem elvtárs, sem nem pajtás, viszont remekül olvassa a királyi kottát. Sajnos, újabban Árpád vérét emlegeti, ebből gyanítom, behó- -dolva a trendnek, utasításba adta a családfakutatóinak, hogy valahonnan akasszanak le egy királyt! Meglesz. Ismerem. Arra is emlékszem, hogy nagyon szerette József Attilát és Shakespeare-t, márpedig ezt a két szerzőt valahogy mindig felfedezik, és férfias búval citálják politikába bukott királyok. Ebben az egész hatalom meg utópia ügyben egyébként az a legcikibb, hogy a faternak lett igaza. Én mindenesetre küldtem az egykori harcostársnak némi olvasnivalót Húsvétra. De nem hiszem, hogy eljönne meglocsolni. És a nép? A néppel az a baj, hogy mindig kell neki egy király. A nép már csak olyan, hogy királyra vágyik. Belátom. Most épp össznépi konszenzus alapján I. Jimmy regnál (nem a Fülig, hanem a Zámbó), akit én ugyan az istennek sem bírok megkedvelni, de komolyan mondom, ő a kisebbik rossz. Garamvölgyi Tisztelt Szerkesztőség! Évnyitó számukban a kerületi polgári ellenzéket bíráló cikk jelent meg a kerület vezetőinek tollából. Februárban erre válaszolt a Fidesz kerületi elnöke és a Pénzügyi Bizottság fideszes elnöke. Mindkét lapszámban többször is megemlítették szemérmesen (udvariasan), meg nem nevezve a „SEM IX. rt. fideszes felügyelő-bizottsági elnökét”. Mivel én vagyok a hivatkozott személy, néhány tényt szeretnék leszögezni: 1. A SEM IX. FB elnök posztját 1999 áprilisától 2000 januárjáig töltöttem be. Az FB elnökeként a törvényesség betartását és a részvény- társaság érdekeinek érvényre jutását ellenőriztem. Megfelel a valóságnak dr. Bácskai János észrevétele, hogy a tárgyidőszakban kifogásolt ingatlan adásvételi döntés nem született az Rt. működési területén. 2. Az FB az Rt. törvényes működését felügyeli, nem az Önkormányzatét. Az ingatlanok adásvételében a társaság ügynöki tevékenységet végzett, azaz ekkor az önkormányzat nem tulajdonosi, hanem megrendelői viszonyban volt a céggel. Az FB nem vizsgálta, vizsgálhatta az önkormányzati döntések jogszerűségét. Ha a tulajdonos képviselője, azaz a polgármesteri hivatal felhatalmazott dolgozója megrendelését eljuttatta a társasághoz, akkor azt a.SEM IX. örömmel teljesítette, hiszen ebből élt. A fentiek alapján érthető, hogy FB elnöki minőségemben tett nyilatkozataim az esetleges visszaélések megerősítésére vagy tagadására egyaránt alkalmatlanok. Abból, hogy az Rt. törvényesen működik, nem következik az, hogy az Önkormányzat törvényesen működik, igaz az ellenkezője sem. Utolsó megjegyzésemet az újság szerkesztőinek szánom: hogyan lehetséges az, hogy az újságban a polgármestert vagy az őt támogató pártokat ért bírálatra a válasz rögtön a bíráló cikk mögött megjelenik (rendszeresen). Ezt soha nem tapasztalom fordítva. A kerületi kormányerők bíráló cikkeit az érintettek csupán az újságból olvashatják, tehát nincs lehetőségük az egyidejű válaszadásra. így az újságolvasó polgároknak minimum egy hónapot kell várniuk a megtámadott fél véleményének megismerésére. Ezzel az etikátlan szerkesztői munkával tudom, hogy azok sem értenek egyet, akiket így próbálnak (ki)szolgálni. Üdvözlettel: Vágujhelyi Ferenc * Tisztelt Vágujhelyi úr! Levelének utolsó passzusára reagálnék. A lap vezetése 2000 januárjától megváltozott. Új főszerkesztőként deklaráltam, hogy ha valakit kritika ér, ezentúl egy és ugyanazon lapszámban, szinkronban jelenik meg a kritika és a megkritizált véleménye. (Ezt februári számunk bevezetőjében meg is írtam.) Lehet, hogy ez azelőtt nem mindig volt így. Am ezentúl mindig így lesz, pro és kontra, és nemcsak akkor, ha mint írja, a polgármestert vagy az őt támogató pártokat éri bírálat. Tényként jelenti ki, hogy „ezzel az etikátlan szerkesztői munkával tudom, hogy azok sem értenek egyet, akiket így próbál kiszolgálni". A fentiekből következően Ön téved, az, hogy minden politikai és nem politikai kérdésben egyidejű válaszadást vezettem be, éppen nem etikátlan eljárás. Tényállítása tehát nem felel meg a tényeknek. Csak reménykedni tudok abban, hogy levelének többi tényállítása nem ugyanolyan viszonyban van a tényekkel, mint a szóban forgó esetben. Tompa Imre főszerkesztő
