Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. április / 4. szám

Intem 5 Otthonunk a lakótelep! Interjú Hidasi Gyulával, a József Attila-lakótelep városrészi önkormányzaté-' nak elnökével.- Mióta él itt?- 1982-ben, Zuglóból költöztem át. Reggel dolgozni mentem, csak este jöttem haza. Sokáig csak laktam, s nem annyira éltem a lakótelepen, később azonban egyre inkább az otthonommá vált. Ahogy nőtt a gyermekem, úgy lettek egyre inkább fontosabbak a játszóterek, a parkok, az óvoda, az iskola. Akik munkába járnak, ma is alig vannak idehaza. Távol vannak reggeltől es­tig, s ha van telkük, a hétvégeken is. Akik állan­dóan figyelemmel kísérik és élik a lakótelep éle­tét, azok a nyugdíjasok és a gyerekek. Amióta képviselő vagyok, az a célom, hogy minél töb­ben érezhessék valóságos otthonuknak a lakóte­lepet.- Mióta képviselő', s mikor alakult a rész­önkormányzat?- 1994-ben kerültem be a ferencvárosi kép­viselő-testületbe. Amikor elvállaltam a jelöltsé­get, nem is tudtam igazán, hogy mit vállalok. Nem (tudtam, hogy ez ennyire szép feladat. A Belső- és Középső-Ferencvárostól kissé távol esik ez a terület, a ferencvárosi vasúti átjáró szinte kettéválasztotta a kerületet. Az itteni kép­viselők és a képviselő-testület 1996-ban döntöt­tek úgy, hogy részönkormányzatot alakítanak, mivel az oft megválasztottak jobban ismerik a helyi problémákat, és mivel mások is ezek a problémák, mint a belső területeken.- Mi jellemzi ma a lakótelepet?- Szinte minden lakást megvettek már a la­kók. Egy-két házban maradt csak néhány ön- kormányzati lakás. Sok a szövetkezeti társas­ház is. A legtöbben sajátjuknak érzik a lakóhá­zukat, s mi is erre szeretnénk biztatni a tulajdo­nosokat. Úgy lenne szerencsés elfogadni eze­ket a tulajdoni hányadokat, mintha mindenki­nek családi háza volna, csak ezek egymás alatt, mellett és felett vannak. Ezt a tulajdonosi érzést kellene belsővé tennie mindenkinek. A mi há­zaink lényegében közterületen állnak, de ugyanúgy nem kellene eldobni a szemetet, mint ahogyan egy kertes házban sem teszik azt az ott lakók.- Más kerületekben is van részönkor­mányzat? Kikből áll az itteni, és hogyan műkö­dik?- Tudomásom szerint csak néhány helyen van ilyen: Pesthidegkúton és Káposztásmegye- ren. A részönkormányzat (a rönk) nálunk úgy szokott felállni, hogy a lakótelepi körzetben megválasztott négy képviselő mellett a kerületi képviselő-testületbe jutott pártok delegáltjai is helyet kapnak. Nagyon jó a jelenlegi összetétel, de az előző ciklusban, a Nagy László elnöksége alatt működő rönké is az volt. Nem pártpolitika határozza meg a munkánkat, hanem mindig a lakótelep érdekét vesszük figyelembe.- Milyen eredményeire lehet büszke a rönk, a lakótelepi életérzés elmélyítése mel­lett?- A parkjainkra mindenképpen. Ebben az évben is 42 milliót költünk rájuk. Az évenkénti egynyári virágbemutatók jeles hagyománnyá váltak. Az első lakótelepi búcsú tavaly nagyon jól sikerült, s most már évente megrendezzük azt is. Az uszodánkra szintén büszkék vagyunk, amit a képviselő-testület 80 millió forintért épít­tetett a Lobogó utcában. Nagyra tartjuk azt is, hogy április 11-én-egész napos ünnepi rendez­vényekkel kísérve - hosszú, kényszerű szünet után megnyithatjuk a Dési Huber Művelődési Házat, a lakótelep megszépített és modernné varázsolt kulturális otthonát. A lakóházaink is szépülnek. 1993-tól évente kiírjuk a lakóház­felújítási pályázatokat. A megvalósításhoz az önkormányzat vissza nem térítendő támogatást ad. Egyre nagyobb az érdeklődés. Erre a célra idén 17,2 millió forintot oszthat szét a házak kö­zött a részönkormányzat. Természetesen, aho­gyan fogynak a külső, látható hibák az épülete­ken, a tetők s a homlokzat felújítása után a bel­ső munkálatokra is megjelennek az igények. Bár azok súlyos milliókat jelentenek, igyek­szünk később azokat is támogatni. Ezt fogom képviselni a városfejlesztési bizottságban is, amelynek szintén tagja vagyok. Úgy érzem, ha valaki átmegy a lakótelepünkön, kívülről tény­leg szépnek találja épületeinket, virágos parkja­inkat, fáinkat.- Mi kerül a mérleg másik serpenyőjébe, a mélyebbikbe?- Két igazi negatív ügyünk van: a Pest-Bu­da mozi és az egészségügyi szolgáltatásban be­állt változás. A Gyáli úti szakrendelő elköltözé­se nagy problémát jelent az itt élő időseknek. Annyi azért sikerült, hogy most már az István kórházba is el lehet menni, hogy az metróval is jól megközelíthető. Ugyanakkor jelentős erőfe­szítéseket tettünk azért is, hogy jónéhány szak- rendelést „helyben” is igénybe lehessen venni. Persze, ez akkor is visszalépés a korábbi kedve­zőbb állapothoz képest. A mozi ügyében régi a huzavona. Mindenki tele ötlettel, természetesen mi is. Én bármiféle kulturális és szolgáltató köz­pontot el tudok oda képzelni. Baj továbbá, hogy a bűncselekmények száma nem csökken. Azt hiszem, javítana a helyzeten, ha a lakók jobban figyelnének egymásra és egymás dolgaira. Ezen nem lenne szabad megsértődni, hiszen mind­annyiunknak jót tenne, ha a pádon üldögélő és helyismerettel rendelkező emberek megkérdez­nék, szemmel tartanák az idegeneket, hogy megtudják, mit keresnek ott. Ezért is helyeztet­tünk ki több helyre padokat. Szomorú vagyok azért is, mert az újságok épp a napokban tették közzé, hogy az M5-ös bekötő szakaszát csak a jövő évben kezdik megépíteni. Mi minden fóru­mon megígértük a korábbi fővárosi tájékoztatás alapján az elodázhatatlan munka idei megkez­dését, s ők most mégis más beruházásba kezde­nek.- Van-e más fontos beruházás a lakótele­pen?- A legfontosabb a Napfény utca felújítása, aszfaltozása, a középső szegély kiemelése. A közbeszerzési eljárást már meg is indították. Ebben az évben 40 millió forintot állítottak be a költségvetésbe.- Összességében, milyen érzés lehet József Attila-lakótelepinek lenni?- Iskolai osztályzatokban (ötfokozatú ská­lán) kifejezve, úgy gondolom, hogy négyes, az­az jó. Ez egyben azt is jelenti, hogy lehet még jobb is. Azon leszek; azon leszünk! Hegedűs Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents