Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. március / 3. szám
tetei 9 Flóri, a Császár Fénykorában hemzsegtek a magyar futballpályán a klasszisok. Közöttük tán könnyebb volt világsztárrá érni, egyszersmind azonban nehezebb még közülük is kiemelkedni. Miként azt Albert Flórián tette, akinek nemcsak úgy odapasszolták az Aranylabdát... Neve nemcsak a labdarúgással, hanem azon belül az FTC-vel is összeforrt. Ferencváros díszpolgára gondolatban kölyökkoráig szalad vissza.- 1952 óta vagyok ferencvárosi labdarúgó. Edzettem piros-fehér Kinizsi-szerelésben, játszottam Édosz-mezben is, amíg vissza nem kapta a Ferencváros a nevét és zöld-fehér színeit. Egész pályafutásomat valójában egy klubnál töltöttem, még ha olykor másképp is hívták.- Innen eredeztethető'ferencvárosi kötődése?- Vidéki gyerek vagyok. Hercegszántón születtem. Bátyám sorkatonaként Budapesten szolgált, amikor hallott arról, hogy futballozni vágyó srácokat toboroznak a Fradiba. Száger Misi bácsi, aki nagyon sok gyereknek szinte a nevelőapja volt, s hozzásegítette őket, hogy válogatottak legyenek, engem is kiválasztott. Azóta ferencvárosinak vallom magam.- Milyen poszton szerepelt először?- Balszélsőt játszottam. Tehát a baloldalon kezdtem, s azután kerültem a középcsatár posztjára.- Más módon is kötődik-e a kerülethez?-Hogyne. Három évig, 1960-tól 1963-ig itt, a Valéria-telepen laktam. Persze a pályán jóformán többet voltam, mint otthon, de hát mint tudvalevő, hogy a stadion is a IX. kerületben van.- Ha nem a Fradiban kezdi a futballt, hogyan alakulhatott volna a pályafutása?- Nem tudom. Lehet, ha máshova visz a bátyám, egészen másként alakul a sorsom. Mindenesetre örülök, hogy így történt.-A bátyja mire vitte a futballban?- Mindkét bátyám futballozott. A fiatalabb játszott a Fradiban is, a tartalékcsapatban, a hatvanas évek elején. A Bajai Posztóból igazolták, a hatvanas évek elején. A Fradiból az Ikarus csapatába került, NB IH- ba. Ő többek között a Dunai testvérekkel játszott egy csapatban Baján. A másik bátyám is nagyon szerette a futballt. Gyerekként traktorral vagy egyéb módon elkísértem vendégszereplésekre is a hercegszántói csapatot, ahol egy darabig a két bátyám együtt játszott. Ezek mind-mind olyan emlékek, amiket az ember nem tud elfelejteni.- Mi volt a bátyja a Fradiban?- Jobbszélső.- Pályára léptek együtt a Fradiban, akár esetleg a tartalékban?- Nem. Sajnos. Vagy hálistennek, hisz biztos helyem volt az első csapatban.- Edző felnőttcsapatnál csak Líbiában volt, ott viszont kétszer is.- Ez érdekes dolog, mert megfogadtam játékoskoromban, hogy soha nem leszek edző, de aztán, amikor abbahagytam a labdarúgást, fájt a pálya mellől nézni a mérkőzéseket és az edzéseket. Egy darabig itt dolgoztam az első csapatnál mint technikai vezető, akkor vezették be ezt a titulust. Utána elvégeztem a középfokú edzőit, s gyerekekkel kezdtem foglalkozni. Óriási öröm volt újra pályán lenni, ismét barátkozni a labdával.- Mi tagadás, ön mindig is barátságban volt vele.- Váltig állítom, hogy egy edző csak olyat kérhet a játékosoktól, amit be is tud mutatni. Ha egy labdarúgóedző kézzel adogatja a labdát a kapusnak vagy akárkinek, az furcsa képzetet szülhet a játékosokban. Később szakedzői képesítést szereztem. Ezután következett első líbiai edzős- ködésem, majd visszatérésem. Mindkét alkalommal ugyanabban a klubban dolgoztam.- Nem volt olyan ambíciója, hogy itthon legyen edző vagy akár szövetségi kapitány?- Nem volt. Ahhoz, hogy valaki edző legyen a legmagasabb osztályban, különleges motiváció kell. Hogy az ember együtt tudjon égni akár edzéseken, akár mérkőzéseken a játékosokkal.- Viszonylag hamar leszokott az öreg- fiúk-meccsekről.- Annak idején, amikor abbahagytuk, nagyon jó csapatunk volt. Novák Dezsővel, Fenyvesi Mátéval, Rákosi Gyuszival, Szűcs Lajossal, Géczi Pistával és a többiekkel szívesen játszottunk nemcsak öregfiúk-bajno- kikat, hanem hírverő meccseket is. Ám az idő múlik, és ha valaki már mondjuk negyvenöt, s ott egy harminckét éves gyerek vele szemben, elgondolkodik ezen.- Akkor már tényleg öregnek is érzi magát?- Nem az a baj, hogy az a másik harminckét éves, hanem, hogy ennyi idősen akarja megmutatni egy Fenyvesi, egy Rákosi, egy Szűcs, egy Novák ellen, hogy milyen jó futballista - lehetett volna. És egy idő után úgy érzi az ember, hogy eleget kapott már különböző mérkőzéseken, több nem kell.- Mikor láthatták önt utoljára a szurkolók a pályán?- Ötvenévesen rúgtam utoljára nagypályán labdába, a születésnapomon, itt, az Üllői úton. Megfogadtam, nagypályán többet nem... Minden vasárnap játszunk azonban egymásközt, reggel kilenctől másfél órát, teremben. És nagyon jól érezzük magunkat. Albert Flórián, a Császár 1941-ben született. 537 alkalommal lépett pályára a Ferencvárosban, melyhez mindig hűséges volt. Mindeközben 387 gólt szerzett zöld-fehér színekben. 1958- ban került be először az első csapatba, 1974-ben vonult vissza. A következő évben búcsúmeccsen köszönt el labdarúgóként a ferencvárosi közönségtől. Négyszer volt bajnokcsapat tagja, egyszer MNK-győztes, és részese volt a Vásárvárosok Kupájában aratott diadalnak is. Hetvenötszörös magyar válogatott, szerepelt világválogatottban és Európa-válogatottban. Európa-baj- noki bronzérmes és olimpiai harmadik helyezett. 1967-ben Európa legjobb játékosának választották, neki ítélték abban az évben az Aranylabdát. Jelenleg a Ferencvárosi Torna Club utánpótlás- szakágvezetője.
