Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. február / 2. szám
10 Zöld-fehér díszpolgár Zakója hajtókáján Fradi-jelvény, ő a Ferencvárosi Torna Club Baráti Körének alel- nöke. Persze nem olyan híres, mint némely vezérszurkoló, nincs is akkora szava a futballcsapat dolgait illetően, amekkora amazoknak. Kicsivel talán nagyobb tisztelettel néz a Springer-szoborra. A nagypapát ábrázolja. Az FTC alapító elnökét. Az az unoka, akivel beszélgetünk, Ferencváros díszpolgára: a hetvenkét esztendős dr. Springer Miklós. Ugyanott adták át neki a kitüntető címet, ahol a klub alakult.- A mai polgármesteri hivatal dísztermében hívták életre a Ferencvárosi Torna Clubot - vezet vissza a családi és az attól elválaszthatatlan ferencvárosi históriába. - Akkor amolyan polgári kaszinó volt, a kerület polgárságának találkozóhelye. Kossuth- párti nagyapám a kerület országgyűlési képviselője volt már 1893-tól. Akkor volt harmincesztendős, mai fideszes szemmel nézve eléggé fiatal. Ügyvédként már addigra is igen szép karriert futott be. Az ő nagyapja német-szász bevándorló volt, azaz cip- szer. Apja suszterként kereste a család kenyerét. Nagyapám rendkívül tehetséges gyerekként, egyházi támogatással végezte el Pesten a nyolcosztályos gimnáziumot. Korengedménnyel vették fel az egyetemre. Széles látókörű, jó szervezőképességű ember volt. 1890-ben nősült, első gyermeke, édesapám, két évre rá született. Az édesanyja belehalt a szülésbe. Nagyapám második házasságából négy gyermek származott. Nem akármilyen família alakult ki. Az elsőszülött fiú vitte tovább a sportvonalat - különböző magas tisztségeket viselt a Fradiban - és az ügyvédi praxist. Legidősebb húga a harmincas évek elején hozzáment egy igazságügyi államtitkárhoz, aki néhány esztendő múlva meghalt. Középső húga egy bizonyos Mensáros Zoltán felesége lett. Ott két gyerek született, az egyikük Mensáros László. A harmadik Springer lány a neves urológus professzor, Noszkay Aurél hitvese volt. Az ötödik gyerek, a második fiú, Springer István - Sályira magyarosítva már - a Miskolci Nehézipari Egyetem első rektora volt és Kossuth-díjas is egyszersmind. Erre mondja Springer úr, hogy a család tele Kossuth-díjasokkal, hisz ugye Mensáros László és Noszkay Aurél szintén azok.- A Ferencvárosban, a mai Hőgyes Endre, akkori Rákos utca 11-ben vásárolt még a nagyapám egy házat, ott élt sokáig együtt az egész família - tér vissza a század Fotó: Somfai elejére dr. Springer. -A nyolc utcai lakásból hatot mi laktunk. Nem gazdag, de jómódú család volt a Springereké mindig is. lllet\'e, mi sokáig nem annyira, hisz édesapám 1938-ban meghalt. Két évig kínozta a szarkóma, de őcsak élete legvégén, egy hónapig feküdt ágyban. Apám egyébként olyan volt, mint nagyapám: széles látókörű ember, remek szervező. Előbb titkárként kapcsolódott az FTC munkájába, majd ügyvezető alel- nök, később elnök lett. Ügyvezető alelnök- ként döntő szerepet vállalt a Ferencváros profi labdarúgó-szekciójának, hivatalos néven: a Ferencvárosi Futball Club létrehozásában. A húszas években életre hívott professzionális bajnokságban mindvégig meghatározó szerepet vitt a Fradi: apám elnöksége idején Közép-európai Kupát, bajnokságot is nyert. Addigra az FTC fogalom lett. Megvalósult, amiről a nagypapa és a többi alapító polgártárs álmodott. A Fradi első focipályája a Soroksári úton volt, azt követően pedig a Forinyák utcában. Ezután következett az Üllői úti pálya, melyhez a főváros ingyen adta a telket. A híres nagypapa - kinek tehát örökébe lépett legidősebb fia - 1920-ban hunyt el. Egyetlen unokáját sem ismerhette, ugyanis közülük az első, Springer Miklós bátyja, fél évvel a legendás nagypapa halála után s/ületett. Springer Miklós egyébiránt orvosnak készült, csakhogy ehhez 46-ban felvételiznie kellett volna, a jogi karon viszont nem, ezért oda jelentkezett. Aztán egyszer csak hívatták a tanulmányi osztályra, elbeszélgetésre. Megkérdezték, mi a véleménye Mindszentyről. Nem volt véleménye. Ezt a reagálást is klerikális reakciónak minősítve, kicsapták az intézményből. Elment hát kiköszörülni a csorbát. Szó szerint: beállt tanulónak egy híres köszörűshöz.- Soha annyit nem kerestem, olyan jól nem éltem, mint akkor- emlékezik. - Egy idő után azonban visszavágytam az egyetemre. Addigra már másvalaki volt a tanulmányi osztály vezetője, kicserélődött a garnitúra, nem emlékezhetett rám senki. Bementem hát köszörűsként, munkásruhában, s közöltem velük, hogy anyagi okok miatt kellett félbeszakítanom a tanulmányaimat, és most szeretném folytatni. Mivel hivatalosan sosem bocsátottak el az intézményből, ennek írásos nyoma sem volt, visszavettek. így lett jogász, közelebbről jogtanácsos, egy külkereskedelmi vállalatnál. Ott a főosztályvezetésig vitte, később egy másik külker cégnél igazgató lett. Gyerekkora óta minden Üllői úti meccsre kiment, de egészen a legutóbbi időkig hivatalos kapcsolata nem volt az FTC-vel. 1989-ben kérték először komolyan, hogy legyen az elnökség tagja. Mivel az akkori vezetőséggel nem tudott volna együtt dolgozni, udvariasan elzárkózott a felkérés elől. Másfél éve azonban, amikor egy magyar-amerikai cég akarta megvenni a Ferencvárost, és szerették volna, ha ő lesz az elnök, igent mondott. Abból az üzletből viszont nem lett semmi, mert - mint Springer úr mondja -, a Fradi akkori vezetői féltették állásukat, pozíciójukat. És most? Most nyugdíjas. S egyike a reformereknek. O adta át a százesztendős FTC-t köszöntő ünnepségen az emlékérmeket többek között Tor gyón Józsefnek és Szabadi Bélának, akik elsőkként vették át a kitüntetést. A részletekről nem szívesen beszél - legyen elég annyi, hogy eléggé meglepődött, s ő bizony az említett, a klubnál addig csak néhány hónapja funkcionáló politikusok helyében köszönettel elhárította volna a kitüntetést, akárki, akármely testület is szavazta meg nekik. A Fradihoz, a kerülethez viszont továbbra is természetesen kötődik, bár Budán lakik. Vissza-visszajár még gyerekkora helyszíneire, például megnézi időnként a házat, ahol a nagy család lakott.- Én huszonhét évesen kerültem el onnan, amikor megnősültem. Anyám haláláig ott lakott, az államosítás után társbérletként, majd bérlőként. Később visszavásárolhattuk saját lakásunkat. Gyakran járok arra. Tudniillik most a lányom él ugyanott, a valamikori Springer-lakások egyikében. Bányai György
