Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. február / 2. szám

10 Zöld-fehér díszpolgár Zakója hajtókáján Fradi-jelvény, ő a Fe­rencvárosi Torna Club Baráti Körének alel- nöke. Persze nem olyan híres, mint némely vezérszurkoló, nincs is akkora szava a fut­ballcsapat dolgait illetően, amekkora ama­zoknak. Kicsivel talán nagyobb tisztelettel néz a Springer-szoborra. A nagypapát ábrá­zolja. Az FTC alapító elnökét. Az az unoka, akivel beszélgetünk, Ferencváros díszpol­gára: a hetvenkét esztendős dr. Springer Miklós. Ugyanott adták át neki a kitüntető címet, ahol a klub alakult.- A mai polgármesteri hivatal díszter­mében hívták életre a Ferencvárosi Torna Clubot - vezet vissza a családi és az attól el­választhatatlan ferencvárosi históriába. - Akkor amolyan polgári kaszinó volt, a kerü­let polgárságának találkozóhelye. Kossuth- párti nagyapám a kerület országgyűlési képviselője volt már 1893-tól. Akkor volt harmincesztendős, mai fideszes szemmel nézve eléggé fiatal. Ügyvédként már addig­ra is igen szép karriert futott be. Az ő nagy­apja német-szász bevándorló volt, azaz cip- szer. Apja suszterként kereste a család ke­nyerét. Nagyapám rendkívül tehetséges gyerekként, egyházi támogatással végezte el Pesten a nyolcosztályos gimnáziumot. Kor­engedménnyel vették fel az egyetemre. Szé­les látókörű, jó szervezőképességű ember volt. 1890-ben nősült, első gyermeke, édes­apám, két évre rá született. Az édesanyja be­lehalt a szülésbe. Nagyapám második há­zasságából négy gyermek származott. Nem akármilyen família alakult ki. Az elsőszülött fiú vitte tovább a sportvonalat - különböző magas tisztségeket viselt a Fra­diban - és az ügyvédi praxist. Legidősebb húga a harmincas évek elején hozzáment egy igazságügyi államtitkárhoz, aki néhány esztendő múlva meghalt. Középső húga egy bizonyos Mensáros Zoltán felesége lett. Ott két gyerek született, az egyikük Mensáros László. A harmadik Springer lány a neves urológus professzor, Noszkay Aurél hitvese volt. Az ötödik gyerek, a má­sodik fiú, Springer István - Sályira magya­rosítva már - a Miskolci Nehézipari Egye­tem első rektora volt és Kossuth-díjas is egyszersmind. Erre mondja Springer úr, hogy a család tele Kossuth-díjasokkal, hisz ugye Mensáros László és Noszkay Aurél szintén azok.- A Ferencvárosban, a mai Hőgyes Endre, akkori Rákos utca 11-ben vásárolt még a nagyapám egy házat, ott élt sokáig együtt az egész família - tér vissza a század Fotó: Somfai elejére dr. Springer. -A nyolc utcai lakásból hatot mi laktunk. Nem gazdag, de jómódú család volt a Springereké mindig is. lllet\'e, mi sokáig nem annyira, hisz édesapám 1938-ban meghalt. Két évig kínozta a szar­kóma, de őcsak élete legvégén, egy hónapig feküdt ágyban. Apám egyébként olyan volt, mint nagyapám: széles látókörű ember, re­mek szervező. Előbb titkárként kapcsolódott az FTC munkájába, majd ügyvezető alel- nök, később elnök lett. Ügyvezető alelnök- ként döntő szerepet vállalt a Ferencváros profi labdarúgó-szekciójának, hivatalos né­ven: a Ferencvárosi Futball Club létreho­zásában. A húszas években életre hívott professzionális bajnokságban mindvégig meghatározó szerepet vitt a Fradi: apám el­nöksége idején Közép-európai Kupát, baj­nokságot is nyert. Addigra az FTC fogalom lett. Megvaló­sult, amiről a nagypapa és a többi alapító polgártárs álmodott. A Fradi első focipályá­ja a Soroksári úton volt, azt követően pedig a Forinyák utcában. Ezután következett az Üllői úti pálya, melyhez a főváros ingyen adta a telket. A híres nagypapa - kinek tehát örökébe lépett legidősebb fia - 1920-ban hunyt el. Egyetlen unokáját sem ismerhette, ugyanis közülük az első, Springer Miklós bátyja, fél évvel a legendás nagypapa halála után s/ületett. Springer Miklós egyébiránt orvosnak készült, csakhogy ehhez 46-ban felvételiz­nie kellett volna, a jogi karon viszont nem, ezért oda jelentkezett. Aztán egyszer csak hívatták a tanulmányi osztályra, elbeszélge­tésre. Megkérdezték, mi a véleménye Mind­szentyről. Nem volt véleménye. Ezt a reagá­lást is klerikális reakciónak minősítve, ki­csapták az intézményből. Elment hát kikö­szörülni a csorbát. Szó szerint: beállt tanuló­nak egy híres köszörűshöz.- Soha annyit nem kerestem, olyan jól nem éltem, mint akkor- emlékezik. - Egy idő után azonban visszavágytam az egye­temre. Addigra már másvalaki volt a tanul­mányi osztály vezetője, kicserélődött a gar­nitúra, nem emlékezhetett rám senki. Be­mentem hát köszörűsként, munkásruhában, s közöltem velük, hogy anyagi okok miatt kellett félbeszakítanom a tanulmányaimat, és most szeretném folytatni. Mivel hivatalo­san sosem bocsátottak el az intézményből, ennek írásos nyoma sem volt, visszavettek. így lett jogász, közelebbről jogtanácsos, egy külkereskedelmi vállalatnál. Ott a fő­osztályvezetésig vitte, később egy másik külker cégnél igazgató lett. Gyerekkora óta minden Üllői úti meccsre kiment, de egé­szen a legutóbbi időkig hivatalos kapcsolata nem volt az FTC-vel. 1989-ben kérték először komolyan, hogy legyen az elnökség tagja. Mivel az ak­kori vezetőséggel nem tudott volna együtt dolgozni, udvariasan elzárkózott a felkérés elől. Másfél éve azonban, amikor egy ma­gyar-amerikai cég akarta megvenni a Fe­rencvárost, és szerették volna, ha ő lesz az elnök, igent mondott. Abból az üzletből vi­szont nem lett semmi, mert - mint Springer úr mondja -, a Fradi akkori vezetői féltették állásukat, pozíciójukat. És most? Most nyugdíjas. S egyike a re­formereknek. O adta át a százesztendős FTC-t köszöntő ünnepségen az emlékérme­ket többek között Tor gyón Józsefnek és Szabadi Bélának, akik elsőkként vették át a kitüntetést. A részletekről nem szívesen be­szél - legyen elég annyi, hogy eléggé meg­lepődött, s ő bizony az említett, a klubnál addig csak néhány hónapja funkcionáló po­litikusok helyében köszönettel elhárította volna a kitüntetést, akárki, akármely testület is szavazta meg nekik. A Fradihoz, a kerü­lethez viszont továbbra is természetesen kö­tődik, bár Budán lakik. Vissza-visszajár még gyerekkora helyszíneire, például meg­nézi időnként a házat, ahol a nagy család la­kott.- Én huszonhét évesen kerültem el on­nan, amikor megnősültem. Anyám haláláig ott lakott, az államosítás után társbérletként, majd bérlőként. Később visszavásárolhat­tuk saját lakásunkat. Gyakran járok arra. Tudniillik most a lányom él ugyanott, a va­lamikori Springer-lakások egyikében. Bányai György

Next

/
Thumbnails
Contents