Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. december / 12. szám
4 Interjú Egészen és jobban Interjú Parádi Gyula atyával, a Bakáts téri katolikus templom plébánosával Parádi atya felszentelése után muzsikus pap volt, egyházzenei tanulmányokat folytatott és oktatott. Ének-zenét tanított gyerekeknek és papnövendékeknek, volt teológiatanár, falusi plébános Tarjánban, majd a kőbányai lengyel templom lelkésze. 1988-tól a Bakáts téri főplébánia lelkipásztora. — Mivel lehet vonzóvá tenni a szekularizálódó világban a katolikus üzenetet? Egy vallásszociológiai kutatás szerint a Nyugaton hanyatlik a vallásosság, Magyarországon csekély mértékben, de növekszik. — Receptet nem tudunk mondani. Tény, hogy a fiatalok között eljelentéktelenedtek a szabályozott közösséget összetartó kapcsolatok. Csökken a házasságok száma, hatósugarunk nem terjed ki azokra, akik kivonják magukat e körből. Sokan úgy érzik, hogy az egyéni érvényesülésnek, a személyiség kibontakozásának a házasság és a család útjában áll. — Ez abszurd, mert épp ez teszi lehetővé. — Persze. Sokan nem is értik, mi a személyiség. Hogy mennyire nem uniformizáltak az emberek. Hogy úgy mondjam: még a mennyországban sincs egyenlőség. A minap mondta egy volt professzorom, hogy a mennyországban nem szeretne egy padkára ülni Keresztelő Szent Jánossal, mégis valami különbség van köztünk. Sokfélék vagyunk tehát, a személyiség nem csak az érvényesülés uniformisát jelenti. Ha a Nyugathoz hasonlítjuk magunkat, ne feledjük: a Nyugatnak nincs meg az az erkölcsi erőtartaléka, amit nekünk az adott, hogy meg kellett harcolnunk a hitvallásunkért. Nem voltunk mártírok, nem azt akarom mondani, de nem volt könnyű dolgunk. Arra a mondásra hivatkoznék, melyet egy olasz származású atya mondott, akit a német keresztények felrázására küldtek a kivérzett Németországba: mindent jobban és egészen, ganz und besser. Egészen és jobban el kell mondani, hogy a pénz uralta világban ne akarjunk mindent magunk megoldani, hanem engedjük Istent működni. — Milyen a fiatalok aránya a közösségekben? — Nem nagyok a közösségek, de sokszor a gyerek hozza magával a szülőt, akinek sokszor se ideje, de türelme nincs arra, hogy elbeszélgessen gyermekeivel. Nem nagy létszámokról van tehát szó, nem tömegpasztorációt végzünk, hanem személytől személyig lépünk. A fiatalságot belehajszolják abba, hogy az érték a gyors siker és a karrier. Nekünk világossá kell tennünk, hogy aki eljön közénk, megérzi az egyház belső nyugalmát. Aki eljön közénk, minden vasárnappal tovább lép. Meg kell küzdenünk azért, hogy hogyan szólítsuk meg a fiatalokat az ő nyelvükön, leereszkedés, zsargon és stílustalanság nélkül. És azt látjuk, hogy sokkal több tiszteletet és kegyeletet várnak el ma a fiatalok, mint gondolnánk. A kamasz gyerekeknél tapasztalom a leginkább, hogy hihetetlen intellektussal és igazságérzettel kérdeznek rá a dolgokra. Mindig megköszönöm a gyerekeknek és megdicsérem őket, ha mernek kérdezni. Ha kérdezel, akkor gondolkozol. Ha a gyerek kérdez, akkor felelünk. A kérdése által sokszor gazdagszom, néha úgy érzem: megvilágosodtam. Nem szabad tehát felelet nélkül hagyni semmit, de nem szabad megjátszani a mindentudót sem. És a gyerek hálás, ha érzi, hogy magammal egyenrangú partnernek tekintem. — Milyen a keresztények viszonya a keresztyénekhez? — A keresztség közös. A lényeg az egység: a lelkipásztor és a hívek egysége. Az elmúlt ateista rendszerben az Úristen megadta azt, hogy közelebb kerültünk a protestáns lelkészekhez. Nekünk talán könnyebb volt, mert a katolikus papnak nincs családja, de a protestáns és evangélikus papok családostul szenvedték meg azokat az időket. Ha iskolában tanítottunk, együtt mentünk be, és a falu látta, hogy a két lelkipásztor összetart. Tarjánban, a Gerecse alján én kántorizáltam, katolikus plébános létemre, a református templomban. Az Úristen végül megadta nekünk azt, hogy szabadabban, széles körben és az új generációk előtt is hirdethessük az evangélium örömhírét. — Helyes-e, ha állam és egyház közeledik egymáshoz? — Az egyház az erkölcsi értékek mindenkori jelzésével a világ lelkiismerete akar lenni, nem hatalom. Amerikában megszavaztatták az embereket, hogy hívő legyen-e az államelnök avagy nem, és a hetven százalék amellett szavazott, hogy vallásos legyen. A nem hívők is inkább építenek tehát a hívő embernek arra tartására, amit az Istentől kapott erő ad ahhoz, hogy önmagával szembenézzen, és a jót örömmel adhassa tovább. — Sok képmutatót látni, és a politika mezejére tévedő egyházi személyekre is akad példa, főleg a keresztyéneknél. — Sajnos, ez mindegyik történelmi egyháznál előfordul. Nekünk, keresztényeknek könnyebb a helyzetünk. Róma magasából jobban látszik a világegyház, szélesebb a távlat, mint egy-egy országon belül a politikai pártok távlata. Mi nem pazaroljuk az erőnket arra, hogy olyan embereken mérgelődjünk, akikkel az alapfogalmak jelentését illetően sem értjük meg egymást. Inkább megpróbáljuk megóvni a mieinket és arra törekedni, hogy biztosítsuk a tisztánlátásukat. Hogy egyszerű parasztember higgadtságával és bölcsességével nézzék a dolgokat a városi ember kapkodása helyett. MEGHÍVÓ Az Örökimádás templom (IX. Üllői út 77.) javára és Johann Sebastian Bach halálának 250. évfordulója tiszteletére az Adám Jenő Zeneiskola Szimfonikus Zenekara BACH-HANGVERSENYT ad ezüstvasárnap 2000. december 17-én este az istentisztelet után. A belépés díjtalan. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a templom helyreállításának fontosságára.---------------------------------------------------------------it K arácsonyi ének Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: Mégis itt rídogálsz, állatok közt. Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te kiről, zengjük, hogy „megszületett”! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk Törékeny játékunkat, a reményt. (Részletek Babits Mihály 1932-es verséből)
