Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. szeptember / 9. szám
Helytörténet A csarnok építészeti megjelenésében is és funkcionálisan is a múlt század végének emlékét őrzi. Nagy szerencse a jelen kor számára, hogy mai napig eredeti rendeltetése szerint üzemel. Ma is az, ami volt: vásárcsarnok. Az itt következő múltidézéshez Nagy Gergely Budapesti vásárcsarnokok című könyve volt segítségünkre. A csarnokrendszer létrejötte Franciaországban I. Napóleon a több évtizedes éhínség és élelmiszerhiány enyhítésére, olyan intézkedéseket hozott az élelmiszer-ellátás megszervezésére, melyekkel megalapozta a vásárcsarnokok intézményrendszerét is. A szabályozás három szempontból volt fontos, egyrészt, hogy az élelem eljusson a lakossághoz, másrészt, hogy ellenőrzött legyen a minősége, harmadrészt pedig, hogy az árut fedett helyen, az időjárás okozta károktól védve lehessen értékesíteni. Eleinte a francia városokban hatalmas tereket fedtek le, majd sorra épültek az árusításra szánt csarnokok. Az új „élelmiszerlánc” új épülettipust igényelt. Az 1824-ben készült párizsi Madeleine-vásárcsarnok már teljesen vasból és üvegből épült és a klasszikus vásárcsarnokok egyik legelső példájának tekinthető. A legkorábbi angol és francia épületek közül érdemes megemlíteni a smithfieldi vásárcsarnokot, mely egy 1200-tól létező nagy hagyományú ló és marhavásár területén épült és fő feladata - egyéb piaci cikkek árusítása mellett - a húsértékesités volt. Londonba élő állatot bevinni tilos volt, ezért ide már a bontott hús érkezett. A csarnok különlegessége, hogy ide bevezették a vasutat, ezáltal az épület kapcsolatban állt Liverpool kikötőjével, ahová viszont az amerikai, ausztrál és új-zélan- di fagyasztott húsok érkeztek. A budapesti Központi Vásárcsarnok két szempontból is rokonságot mutat az angliai smithfieldi húscsarnokkal. Egyik, hogy a Vámház téri csarnok épületébe is közvetlenül be tudott jönni a tehervonat, valamint az, hogy a Dunán szállított export és import árut is fogadta a folyóhoz vezető 120 méter hosszú alagúton keresztül. Itthon a csamokrendszer létrejöttét komoly vitasorozat előzte meg arra vonatkozóan, hogy árufajtákra szakosodott csarnokokat alakitsanak-e ki, vagy hozzanak-e létre egy nagy központi épületet a hozzá tartozó kerületi csarnokokkal, ahol mindegyikben mindenfajta árucikk egyformán jelen van. Az angol és francia példát követő kialakítás nyomán a szakosodott elrendezés jött létre, a német minta esetében a központosított rendszer. Ez utóbbi Berlinben alakult ki elsőként, aminek végül is a budapesti követte az elvét. A Központi Vásárcsarnok megjelenésében is német példához, a lipcsei vásárcsarnokhoz áll közel. A központi-kerületi rendszer lényegesen nagyobb szervezettséget igényelt, viszont a teljes élelmiszerellátás ellenőrizhető volt. Egy helyen, egy épületben történt a beszállítás, elosztás és minőségellenőrzés az összes élelmiszerféleség esetében. Az intézmény városi kezelése lehetővé tette, hogy biztonságos és egyenletes legyen az ellátás.
