Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. szeptember / 9. szám

Interjú 5 Az irodalom sem számít már sokat Lázár Ervin Kossuth-díjas írónk illusztris helyen lakik a Lónyai utcában, Be­nedek Marcell egykori lakásában - az épület másik szárnyában szerkesztet­ték annak idején a Nyugatot, a szemben lévő házban pedig Mikszáth Kálmán lakott 1902-ben.- Képzelheti, milyen emberek jár­káltak ezeken az utcákon - mutat ki az ablakon Lázár Ervin. - Az Erkel és Ül­lői sarkán lakott Jani bácsi, azaz Arany János, az akkor a város vége volt. Vele szemben volt az Auróra szerkesztősé­ge, ahol Bajza, Vörösmarty, Kisfaludy Károly dolgozott.- Ön Budapesten született, de a tü­neményes nevű Alsórácegresen nőtt fel. Hogy került oda?- Egyszerűen. Hazavitt az anyám. Csak szülni jött föl Pestre, rengeteg lánytestvére volt, legalább hat, azt mondták neki, ne a világ végén szül­jön, jöjjön fel inkább Pestre. Alsórácegres különben Tolna megyé­ben van, a Sió mellett, illetve volt, mert már lebontották, széttúrták, összedőlt magától, nincs ott már semmi, csak rom. Nagy erdők vannak arrafelé és rengeteg Csillag nevű major.-Azt hittem, a Csillagmajor név az Ön leleménye, hiszen egyik novellás- kötete ezt a címet viseli.- Ez nem az én leleményem, mond­hatni ő, a Csillagmajor lelt meg engem. Gyerekkoromben mindig emlegettük a közeli-távoli pusztákat. A puszta alatt nem fátlan füves területet kell érteni, a Dunántúlon ez olyan települést jelent, mi egy nagy uradalomnak a mellék­majorja. Ezt a Csillagmajort gyakran emlegették mesélgetés közben. Szóval, nincs ennek különösebb története.- Milyen különös szavakra emlék­szik a gyerekkorából?- Sok olyan szó volt, amiről úgy gondoltam kisgyerekkoromban, hogy azokat nem ismerheti más. Például: böszme. Ez külső megjelenésében nagydarab és rossz benyomást keltő valakit jelöl. Ezt a szót aztán egyszer legnagyobb örömömre Eperjes Károly színész szájából hallottam vissza, ő Vas megyei, de azért dunántúli, lám ott is használták. Aztán volt a ballagkóró. Én arra gondoltam, sehol másutt nem tudják, mi ez, később a Csoóri egyik versében olvastam, na tessék, ^ámolyon, mert Csoóri odavaló, ott is merik. Hömbörög - ez a szó meg a kolozsvári Győri László verséből kö­szönt vissza. Aztán voltak a játékok, mint például a szédibaba. Tudja, mi az? A gyerek kitárja a karját és elkezd forogni, közben ordít hozzá, hogy „szédibaba, szédibaba!” Pörög, míg csak el nem szédül, s akkor aztán fo- rog-forog vele a világ, Pitlikül a gye­rek, ez azt jelenti: menekül, elszalad. Nekem az egész tájszólás nagyon sze- retetre méltó dolog, mert a szavakat úgy használják, hogy a hangképző szerveiknek a lehető legkisebb fáradt­ságába kerüljön a kimondása. A hosszú magánhangzókkal nem veszkölődnek, inkább megkettőzik a mellette álló mássalhangzót, így lesz a tanítóból tanitto.- Mondhatni hát, hogy idenyúlnak vissza sajátos mesevilágának gyöke­rei?- Mondhatni - somolyog Lázár Er­vin. - Mindent lehet mondani. A saját irodalmi működésemmel sem tudomá­nyosan, sem elemzően nem foglalkoz­tam. Nem érdekelt az elmélet, hála is­tennek, mert ha mindenről tudtam vol­na, ami a mesetudományban fontos, csak elijesztett volna a tudományos­ság. A fizikában is, az igazán nagy tu­dományos felfedezéseket mindig a fia­talok tették, akik bátran kijelentettek dolgokat, amiket, ha az egész fizikát tudják, akkor sosem mertek volna megtenni, mert úgy érezték volna, hogy abban benne van a tulajdon állítá­suk cáfolata is. Fiatalon kipattan az ember fejéből az elmélet, és azonnal mondja is. Amikor 24 éves korában Heisenberg rájött a saját tételére a ha­tározatlansági relációra (nagyon mé­lyen ne firtassuk, hogy mi az), menten elő is adta egy tudományos konferenci­án, de előtte odament hozzá egy ősz hajú ember, és megpróbálta lebeszélni az előadásról, mondván, ez egy akkora marhaság, hogy kizárt dolog, hogy lé­tezzen. Ez az ősz hajú úr Einstein volt, aki szintén huszonéves korában állt elő a maga elméletével. Én se mertem vol­na mesét írni, ha az összes tudományos tételt ismerem, ami a mesére vonatko­zik.- Fiatalon kezdett meséket írni, noha a kezdő írók általában a nagy, hótkomor irodalom fellegvárait akarják bevenni drámákkal, tragé­diákkal.- Amikor az ember elkezd írni, álta­lában az általa kedvelt és tisztelt írót utánozza. Az én esetemben ez a tisztelt előd Tamási Áron volt, írtam is egy-két rossz tamásiáron novellát, remélem ezek eltűntek a semmibe. Aztán lassan megtalálja az ember a saját hangját.- És a hőseit. Berzsián, Dideki, Zsebenci Klopédia és társai...- Dideki a gyerekdalból született, a lányom énekelte: csigabiga gyere ki, ég a háza dideki. Berzsián pedig Ber­zsenyi leszármazottja. Volt a lakásban egy Berzsenyi Dániel fotó, a lányom tudta, kit ábrázol, egyszercsak jött sír­va, hogy „apu, csúnyán néz rám”. Kicsoda?, kérdeztem, mire azt mondta: „a Berzsián”. Rögvest fel is írtam ma­gamnak ezt a nevet, hogy jó lesz ez még nekem.- Hiszi vagy sem, nekem úgy két év után esett le a tantusz, hogy Zsebenci Klopédia valójában a zsebenciklopé­dia szó sajátos szétválasztása.- Nagyon vigyáztam is rá az elején, nehogy valakinek eszébe jusson róla az enciklopédia, olyanokat Írtam, hogy Zsebenciék leánya, Klopédia... Ő úgy született, hogy feküdtem a heverőn, mély lustaságba süllyedve bámultam a könyvespolcot, aztán láttam, hogy egyik könyvre oda van írva: zseb-en­ciklopédia, s eltűnődtem, ki az a Klopédia? Máskor meg kimentem a konyhába, nagy rendetlenség volt az asztalon, félig kikandikált egy doboz, rajta, hogy rutoldó. Kihámoztam a ku­piból, hurutoldó tea, ez volt ráírva, de akkorra már eltettem a Rutoldót.- A másik nagy mesemondóval, Csukás Istvánnal jóban vannak?- Remélem, igen, én legalábbis na­gyon kedvelem őt. Sokszor össze is té­vesztenek minket. Könyvhéten egy csomóan a kezembe nyomták a köny­vét, hogy „Pista bácsi, legyen szíves dedikálni!” Mondtam, én nem a Pista bácsi vagyok. Végül meguntam, hogy Csukásnak néznek, inkább dedikáltam helyette: Józsinak szeretetel. Egy t-vel. Ezúton üzenem, akinek a szeretettel egy t-vel van írva, azt én dedikáltam Csukás helyett.- Mit szólt ehhez a Csukás?- Mit szólt volna? Röhögött.- Sosem jelöli meg a novellák ke­letkezési idejét. Hadilábon állna az Idővel?- Korábban nem tartottam fontos do- _

Next

/
Thumbnails
Contents