Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. augusztus / 8. szám

JÖVŐRE, UGYANITT, MÁSKÉNT ELMARADTAK A SZAKTÁBOROK Erre a nyárra a - lakótelepen élő, s a vakáció alatt a nya­ralásból kimaradó - gyerekekre gondolva, több egyhetes nyári szaktábort is meghirdetett a Dési Huber István Műve­lődési Ház. Olyan táborban gondolkodtak, amely a lakótele­pi „kulcsos gyerekeknek” biztosított volna hétköznap 9-től 17 óráig hetente más-más elfoglaltságot. A kézműves, nép­tánc, karate és akrobatikus rock and roll táborok résztvevőit, a programok mellett tízórai, ebéd és uzsonna is várta. A min­denütt megjelenő hirdetmények, plakátok és szórólapok el­lenére, valamennyi nyári szaktábor elmaradt. Ennek okáról kérdeztem meg Nánási Zsoltot, a művelődési ház igazgató­ját.- Sajnos, mindegyikre nagyon kevesen jelentkeztek, ezért voltunk kénytelenek lefújni a meghirdetett programokat. Va­lóban minden lehetőséget megpróbáltunk kihasználni a ren­dezvények népszerűsítésére, mégis sikertelenek maradtunk. Talán még szokatlan volt a művelődési ház szaktáboroztatá­si ötlete, talán a kerület három tábora: Kincsesbánya, Balatonlelle, Hűvösvölgy nagyjából kielégíti a lakótelepiek ilyen igényeit. Nem tekinthetjük igazán kudarcnak a dolgot, hiszen áprilisban megnyílt házunknak ez az első nyara. Az útkeresés időszakát éljük. Tudjuk, látjuk a „kulcsos gyere­kek” létezését, s figyelemmel az étkeztetésre is, egyáltalán nem érezhetjük úgy, hogy a heti négy-négy és félezer forint részvételi díj lett volna a szülők részéről a visszatartó erő. Kicsit szomorúak vagyunk, de azért nem adjuk fel. Jövőre újból megpróbáljuk, de nemcsak a lakótelepen, hanem a szomszédos kerületben is, sőt fővárosi szinten is fogunk to­borozni nyári táborunkba. A vakáció hátralevő részében pe­dig csütörtökönként folytatjuk a Szüni-dö-dő programunkat, amelyre minden fiatalt szívesen látunk. Ennek keretében ed­dig is voltak rendezvényeink s tíz-tizenkét gyerek mindig megtisztelt minket. Különösen nagy sikere volt körükben a júliusi nemezelő és szalmázó foglalkozásnak. Augusztus 3- án só-liszt gyurmázásra, augusztus 10-én pedig gyöngyfű­zésre várjuk az érdeklődő gyerekeket. A felnőttekre is gon­doltunk, mivel nyáron is folytatjuk a körükben hamar nép­szerű lett Ötórai tea nosztalgia zenés-táncos klubot, amely péntekenként 17-20 óra között egyre több lakótelepit vonz. A Dési Kávézónak is kialakul lassan a törzsközönsége. Ezek mindenképpen kedvező folyamatok. Szeptemberben már Internet hozzáférési lehetőségeket is tudunk biztosítani a há­zon belül, s ez egészen biztosan újabb rendszeres látogatókat fog ide vonzani.- hegedűs ­A LAKÓTELEPRŐL A VILÁGHÍR FELÉ Csáki András, a Bartók Béla Konzervatórium tanulója nyerte meg a Chilében megrendezett nemzetközi gitárver­senyt. A világ egyik legrango'sabbnak tartott versenyét évről- évre más-más hangszerre írják ki. Most száz gitárművész je­lent meg Santiagóban, ahol a jeles zenészekből álló zsűri a magyar fiatalembert tartotta az első helyre méltónak. András az őt faggató újságíróknak egész rutinosan - s számunkra különösen rokonszenvesen - nyilatkozott. „Tizenegy éves voltam, amikor elkezdtem gitározni annak hatására, hogy az akkori barátaim közül már nyolc-ki lencen pengették a húro­kat. Én is kedvet kaptam, s nagyon jó gitártanárhoz kerültem a József Attila lakótelepen, ott jártam iskolába. Azt hiszem, ő is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszerettette velem a hangszert, annyira, hogy végül elhatározássá érett bennem: élethivatás-szerűen gitáros szeretnék lenni...” FÉL ÉVSZÁZADA TÖRTÉNT Csendes évfordulóhoz érkezett a József Attila lakótelep, bár szerencsére csak kevesen emlékezhetnek vissza a hajda­ni eseményre. A koalíciós időket lezáró „fordulat éve” után a főváros vezetése szégyellni kezdte a Teleki téri ócskapiac forgatagát a város szívében. Nagy-Budapest létrejöttének évében, 1950-ben (ekkor csatolták Újpestet, Kispestet, Pesthidegkutat és a többi peremközséget a város régebbi ke­rületeihez) végképp megérlelődött az elhatározás. Nem illik egy szocialista nagyváros belterületéhez az efféle, idejétmúlt tevékenység. A zsibvásár, az ószeresek s handlék kiűzetését előbb Angyalföldre tervezték, ám a kerület komoly munkás- mozgalmi múltjára való hivatkozás megtette a hatását. Mél­tó helyet végül a Mária Valéria telep szélén találtak a nagy múltú - és sokak által látogatott - piacnak. 1950-ben szét­szedték a Teleki téri barakkokat, s a korabeli tudósítások sze­rint három műszakban építették (éjjel: fényszórók világítása mellett) fel az immár „az Ecseri”-ként elhíresült bódésoro­kat. A felépülő lakótelep mellett aztán megint rossz szemmel kezdték nézni a környezethez egyre kevésbé illő építménye­ket és tevékenységet. 1963/64-ben szüntették meg a lakóte­lep-széli ócskázgatást, s költöztették tovább Kőbányára, a Nagykőrösi útra a használtcikk piacot. EGY STANFORD EGYETEMI KUTATÁS TANULSÁGAI Egyre többet hallani az ózdi lakásépítők kálváriájáról, akik kohósalakból készített téglaházaik tönkremenetele fölött ke­seregnek. Nem lett volna semmi baj, ha az építőanyag-gyár­tók betartják a technológiai utasításokat, s annyi ideig pihen­tetik, a salakot ameddig az előírásos - állapította meg a szak­értői vizsgálat. Példaként számos olyan lakótelepet emlitet- tek meg, ahol az adott alapanyagból készült épületek - hála a gyártási előírások betartásának - évtizedek óta dacolnak az idővel, s az időjárás viszontagságaival. Mivel a József Attila lakótelep régebbi részén vaskohósa­lakból készült házpaneleket is alkalmaztak, (amelyek máig épek, érdeklődésre tarthat számon a Stanford Egyetem azon kutatása, amely a kohósalakok környezetszennyező hatását vizsgálta. A kutatások során egyetlen kohósalak bizonyult teljesen ártalmatlannak, s ez pont a nálunk is alkalmazott

Next

/
Thumbnails
Contents