Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. április / 4. szám

Ferencváros 11 Április Azt most hagy­juk, hogy árad a Tisza, meg a töb­bi történelmi fo­lyam. A harmadik évezred küszöbén illene végre ma­gunkénak tudni a réges régi köz­mondást: ki mint veti ágyát... A Tisza ágyát nem vetették rosszul annak idején, de a felső szakaszánál évtizedek óta irt­ják az erdőket, kiirtották azt a vegetációt, amely a folyó felesleges, talajban ide­odajáró vizét felszívná, így jobb híján a folyó odamegy, ahová utat talál: búzára, kukoricaföldre, tanyára. Ráadásul terel­gették erre-arra, mintha nyáj lenne. Ol­vasom, most, hogy már ennyi nyavalya történt, azon gondolkodnak a szakembe­rek, vissza kellene állítani a Tisza termé­szetes medrét és útvonalát. Meglehet, ez lenne a megoldás, de vajon mi lesz ak­kor azokkal a településekkel, amelyek ezen a vonalon fekszenek? Gondolom, logikus lépésként lebontják, áthelyezik őket. Tudják, mint egykor írta sorkato­nai szolgálatát teljesítő fdozófus hajla­mú barátom: ami gömbölyű, azt cipel­jük, ami négyszögletes, azt gurítjuk, hogy gömbölyűre kopjon, s megint ci­pelhessünk. Hadd osszam meg önökkel magán- természetű gondolataimat is. Ha el­hisszük a Bibliában emlegetett hét csa­pást, ha számszerűség tekintetében is hiteles és autentikus forrásnak tartjuk, akkor megnyugodhatunk, három termé­szeti csapást már átvészeltünk. Újabb kettő abszolválására rögvest alkalom kí­nálkozik. Húsvéti nagytakarítás, húsvéti vendégek, felérnek bizony egy-egy ele­mi csapással. Legalábbis nálunk. Mife­lénk kiadják a jelszót: Fel! Támadunk! És Ion, mindenki meglátogat. Mivel elég szekánt fajta a mienk, ha nem akarom naphosszat hallgatni apró kis szurka- piszkáikat, kénytelen vagyok először is takarítani. Kevés dolog tud oly mély depresszióba taszajtani, mint a tavaszi nagytakarítás. Az ablakmosás még hagy- ján, de rendes ember szekrényt, fiókot is rendez, ez ám a stressz. Tavaly találtam egy egeret az előszobaszekrényben. Én is sikítottam, ő is, aztán csak néztük egy­mást. Gondoltam, agyonütöm. O is ettől tarthatott, mert le-föl kereste a kiutat, de nagy ijedelmében elfelejtette, hol rágta be magát az öreg bútordarabba. Olyan kis hülye volt, bután bámult, aztán meg­adta magát. Keblemre éppenséggel nem öleltem, de rásegítettem a szemétlapátra és áttessékeltem a szomszéd udvarba. Éjszaka a macskanász horrorisztikus hangját hallgatva nagyon reméltem, megúszta a költöztetést. Annak ellenére drukkoltam neki, hogy az egész szek­rény tele volt egérkakival, azóta a torta­daráról is ez jut eszembe. A rokonokat azonban nem tudom a szomszédra ruházni, úgyhogy takarítok, főzök a kedvükért, pedig szerintem megérdemelnék egymást a szomszéd­dal, akit évek óta sikertelenül próbálok meggyőzni, hogy Húsvét hétfőn (is) aludnék inkább reggel. De nem lehet, mert az ünneplőbe pucolt kiskrapek már reggel hétkor ráfekszik a csengőre, nyomja, csak nyomja, a rokonsereg nem siet kinyitni az ajtót, mellesleg én sem, de ez a kiskrapekot nem érdekli, az ap­ját sem, aki egyszem fia segítségére siet, ő is a csengőmre tenyerei, közben han­gosan (egyre hangosabban, hogy én is halljam és feltámadjon szunnyadó lelki­ismeretem) nyugtatja a kölyköt, hogy „mindjárt jön a Kati néni, mindjárt, biz­tos nem hallja a csengőt, ne bőgj már!” És nyer! Kikászálódom az ágyból, átlé­pegetek a szanaszét hortyogó rokono­kon (mind süket lenne!) gorombán felté­pem az ajtót, a csengő még sikoltozik pár másodpercig, aztán apa és fia lesza­kadnak róla és felderült képpel rázendí­tenek: „Zöld erdőben jártam...” Kölni, tojás, aprópénz, nyomás a következő porta elé. Ezúton értesítem minden kedves ra­jongómat, hogy idén nem tartózkodom odahaza. Meglátogatom karácsony óta nélkülözött rokonaimat. Remélem, örömmel fogadnak. Elvégre fontos a család és Hús vét van!- garamvölgyi ­Hirdetmény kutyatartóknak Budapest Fővárosi Állategészség­ügyi és Élelmiszer Ellenőrző Ál­lomás igazgató főállatorvosa az idén az ebek kötelező védőoltá­sának időpontját Budapest terüle­tén 1999. február 15. és 1999. július 15. között határozta meg. A jogszabály szerint minden három hónapnál idősebb ebet tu­lajdonosa vagy tartója köteles évenként - a három hónapos kort elérteket harminc napon belül, majd hat hónapon belül ismételten - a saját költségére hatósági állat­orvossal veszettség ellen beoltatni. A IX. kerületben a szervezett oltások helye: a ferencvárosi állat­orvosi rendelőben (Lónyay u. 28.) Állatorvos: Dr. Argay György Tel.: 217-3677, 06-30-9330-069 Rendelési idő: hétfő 11-13 óra és 16-18 óra kedd 11-13 óra és 16-18 óra szerda 11-13 óra csütörtök 11-13 óra és 16-18 óra péntek 11-13 óra Itt történik az ebek nyilvántar­tásba vétele is, mely az önkor­mányzatoknak kötelező feladata. Ezért kérjük, hogy kutyájával kap­csolatos minden változást, mint pl. tulajdonjog-, tulajdonosi név-, lakcím-, tartási cím- stb. változást jelentsen be a fenti címen. A sorbanövő ebek kivételével a fent írt oltási időszak után a IX. kerületben a fővárosi igazgató, főállatorvos utasítása szerint kizá­rólag Dr. Argay György, a Ferenc­városi Önkormányzat hatósági ál­latorvosa adhatja be az 1999. évi veszettség elleni védőoltást. Egyidejűleg tájékoztatjuk Önöket, hogy Budapesten a ve­szettség elleni eboltást végző ál­latorvosok nevét és címlistáját megtekinthetik a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatal Ügyfél- szolgálatán (Bakáts tér 14.) és ki- rendeltségén (Toronyház u. 3/B). Dr. Oszvári István mb. jegyző Sürgősen eladó! Bicskén, Budapesttől 20 km-re horgásztó közelében telek eladó (közműves). Pince, gyümölcsfák, szőlő feldolgozóval. 47 m2-es téglaházzal, fürdőszoba, konyha, tetőtéren 2 szoba. Tel.: 282-0963.

Next

/
Thumbnails
Contents