Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. március / 3. szám
A Dzsumbuj Help folytatódik Latyakos, koszos városi hó, zsebre dugott kezű borostás férfiak, a málladozó vakolatú kapu alatt üveges tekintetű szipus fiú, a rozsdás folyosókorlátok mögött kiégett tekintetű kortalan asszonyok, ütött-kopott, felfeszített postaládák, csaholó korcs kutyák. így fest több száz ember otthona a Dzsumbujban. Ferencváros A száradó ruhák eltűnnek Itt nem lehet sokáig kibírni Nem tudom, hol hagyjam a kocsimat, talán a rendőrőrs előtt nem törik fel, csakhogy oda nem tudok felhajtani a hókupacok miatt. A Dzsumbuj Help irodája elé állok, amit ugyan tábla tilt, de még akkor is jobban járok, ha megbüntetnek, mintha egy fél téglával gazdagabban, egy szélvédővel pedig szegényebben megyek haza. Kecskés Éva, a Dzsumbuj Help program új vezetője már vár. A régi vezető és egy-két munkatársa máshová helyeztette magát. Nem lehet itt sokáig bírni, gyorsan kiégnek a szociális munkások. Éva is hetekig gondolkozott, el- vállalja-e az állást. Tudta, hogy ez egy nagyon nehéz terep, de végül nem tudott ellenállni a szakmai kihívásnak. Nő létére van tekintélye a telepen. Ez talán annak is köszönhető, hogy a Dzsumbujban sok roma lakik és ők hagyományosan megbecsülik asszonyaikat, meg aztán amíg a férfiemberek sitten vannak, vagy más ok miatt nem keresnek pénzt, addig a nőknek kell a családot fenntartani, a külső ellenségtől megvédeni. Dzsungel és lebuj A telepen az erősebb diktálja a feltételeket, a dzsungel szabályai itt nyersen érvényesülnek. Nem véletlen, hogy az 1936-ban létesült, eleinte Darányi-lakásokként ismert lakótelepet a népnyelv a dzsungel és a lebuj szavak összevonásával csakhamar Dzsumbujnak keresztelte. 1936-ban az Új Főváros című lap júniusi száma így ír a telep születéséről: „...Még ebben az évben megépülnek a szükséglakások. A Gubacsi út és az Illatos út sarkán 3 darab 3 emeletes szükséglakástömböt építenek, 400 lakás lesz ebben a három épületben, 14- 15 lakáshoz 1-1 mosókonyha és fürdő- helyiség tartozik zuhannyal vagy kádfürdővel, 2-2 lakásonként 1-1 WC-t telepítenek. A 400 lakás megépítése 1 200 000 pengőbe kerül.” Az akkori viszonyok között a parányi munkáslakások komfortfokozata elfogadható volt. Azóta sok idő telt el, a komfortot másképpen értelmezzük, és a telep lakossága is alaposan kicserélődött. Az utóbbi években sok cigányszármazású költözött ide, egy részük önkényes lakásfoglalóként érkezett, aztán így-úgy megvetette a lábát. Munkája alig van valakinek a telepen, néhányan feketemunkát vállalnak, mások pedig ki tudja honnan szereznek időnként egy kis pénzt élelemre, italra, kábítószerre. A szerencsésebbek a létminimum határán tengetik életüket, kifizetik a közüzemi díjakat és próbálnak a mindennapos botrányoktól távolmaradni. A Dzsumbuj infrastruktúrája mindössze egy kocsmából, egy élelmiszerárus bódéból, egy telefonfülkéből, a Dzsumbuj Help irodájából és a rendőrőrsből áll. Régebben működött itt egy ABC, de mindennap betörték a kirakatát és többe került az állandó üvegezés, mint az egész bolt haszna, úgyhogy inkább megszüntették. A gyerekek nem tudnak játszani A Dzsumbuj Help program lényege, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket felzárkóztassa. Az óvodáskorúnknak már reggel kezdődik a foglalkozás. Az óvodás klubba azok a kicsik járnak, Fotók: Somfai akiknek a szülei nem tudnak óvodai díjat fizetni vagy nincsenek a kerületbe bejelentkezve, de itt laknak. Délután három korcsoportban működik klub a serdülőknek. A klubokban speciális közösségfejlesztő programokon vehetnek részt, megtanulják, hogy nem csak erőszakkal lehet érvényesülni. Az itteni gyerekek nem tudnak egy óránál többet játszani. Nem képesek figyelni egymásra és toleranciaszintjük is meglehetősen alacsony. A legtöbb dologra ösztönsze- rűen és általában agresszíven reagálnak. Az iroda munkatársai a pszichodramati- ka módszerével próbálnak változtatni ezeken a társadalmi beilleszkedést megnehezítő tulajdonságokon. A program megvalósulását szociális munkások, egyetemista gyakornokok, pedagógusok segítik. És ha az elképzelések jók, akkor talán egy-két évtized múlva nem kell majd a száradó ruhát a tolvajoktól félteni, vagy csak azért kutyát tartani, hogy a konyhából a vacsorát ne lopja el valamelyik lakótárs. Kleer László
