Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. március / 3. szám

A Dzsumbuj Help folytatódik Latyakos, koszos városi hó, zsebre dugott kezű borostás férfiak, a málladozó vakolatú kapu alatt üveges tekintetű szipus fiú, a rozsdás folyosókorlátok mö­gött kiégett tekintetű kortalan asszonyok, ütött-kopott, felfeszített postaládák, csaholó korcs kutyák. így fest több száz ember otthona a Dzsumbujban. Ferencváros A száradó ruhák eltűnnek Itt nem lehet sokáig kibírni Nem tudom, hol hagyjam a kocsimat, ta­lán a rendőrőrs előtt nem törik fel, csak­hogy oda nem tudok felhajtani a hóku­pacok miatt. A Dzsumbuj Help irodája elé állok, amit ugyan tábla tilt, de még akkor is jobban járok, ha megbüntetnek, mintha egy fél téglával gazdagabban, egy szélvédővel pedig szegényebben megyek haza. Kecskés Éva, a Dzsumbuj Help program új vezetője már vár. A régi ve­zető és egy-két munkatársa máshová helyeztette magát. Nem lehet itt sokáig bírni, gyorsan kiégnek a szociális mun­kások. Éva is hetekig gondolkozott, el- vállalja-e az állást. Tudta, hogy ez egy nagyon nehéz terep, de végül nem tudott ellenállni a szakmai kihívásnak. Nő lété­re van tekintélye a telepen. Ez talán an­nak is köszönhető, hogy a Dzsumbujban sok roma lakik és ők hagyományosan megbecsülik asszonyaikat, meg aztán amíg a férfiemberek sitten vannak, vagy más ok miatt nem keresnek pénzt, addig a nőknek kell a családot fenntartani, a külső ellenségtől megvédeni. Dzsungel és lebuj A telepen az erősebb diktálja a feltétele­ket, a dzsungel szabályai itt nyersen ér­vényesülnek. Nem véletlen, hogy az 1936-ban létesült, eleinte Darányi-laká­sokként ismert lakótelepet a népnyelv a dzsungel és a lebuj szavak összevonásá­val csakhamar Dzsumbujnak keresztelte. 1936-ban az Új Főváros című lap júniusi száma így ír a telep születésé­ről: „...Még ebben az évben megépül­nek a szükséglakások. A Gubacsi út és az Illatos út sarkán 3 darab 3 emeletes szükséglakástömböt építenek, 400 la­kás lesz ebben a három épületben, 14- 15 lakáshoz 1-1 mosókonyha és fürdő- helyiség tartozik zuhannyal vagy kád­fürdővel, 2-2 lakásonként 1-1 WC-t te­lepítenek. A 400 lakás megépítése 1 200 000 pengőbe kerül.” Az akkori viszonyok között a parányi munkásla­kások komfortfokozata elfogadható volt. Azóta sok idő telt el, a komfortot másképpen értelmezzük, és a telep la­kossága is alaposan kicserélődött. Az utóbbi években sok cigányszármazású költözött ide, egy részük önkényes la­kásfoglalóként érkezett, aztán így-úgy megvetette a lábát. Munkája alig van valakinek a telepen, néhányan fekete­munkát vállalnak, mások pedig ki tudja honnan szereznek időnként egy kis pénzt élelemre, italra, kábítószerre. A szerencsésebbek a létminimum határán tengetik életüket, kifizetik a közüzemi díjakat és próbálnak a mindennapos botrányoktól távolmaradni. A Dzsumbuj infrastruktúrája mind­össze egy kocsmából, egy élelmiszer­árus bódéból, egy telefonfülkéből, a Dzsumbuj Help irodájából és a rendőr­őrsből áll. Régebben működött itt egy ABC, de mindennap betörték a kirakatát és többe került az állandó üvegezés, mint az egész bolt haszna, úgyhogy in­kább megszüntették. A gyerekek nem tudnak játszani A Dzsumbuj Help program lényege, hogy a hátrányos helyzetű gyereke­ket felzárkóztassa. Az óvodáskorúnknak már reggel kezdődik a foglalkozás. Az óvodás klubba azok a kicsik járnak, Fotók: Somfai akiknek a szülei nem tudnak óvodai dí­jat fizetni vagy nincsenek a kerületbe bejelentkezve, de itt laknak. Délután há­rom korcsoportban működik klub a ser­dülőknek. A klubokban speciális közös­ségfejlesztő programokon vehetnek részt, megtanulják, hogy nem csak erő­szakkal lehet érvényesülni. Az itteni gyerekek nem tudnak egy óránál többet játszani. Nem képesek figyelni egymás­ra és toleranciaszintjük is meglehetősen alacsony. A legtöbb dologra ösztönsze- rűen és általában agresszíven reagálnak. Az iroda munkatársai a pszichodramati- ka módszerével próbálnak változtatni ezeken a társadalmi beilleszkedést meg­nehezítő tulajdonságokon. A program megvalósulását szociális munkások, egyetemista gyakornokok, pedagógusok segítik. És ha az elképzelések jók, akkor talán egy-két évtized múlva nem kell majd a száradó ruhát a tolvajoktól félte­ni, vagy csak azért kutyát tartani, hogy a konyhából a vacsorát ne lopja el vala­melyik lakótárs. Kleer László

Next

/
Thumbnails
Contents