Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. február / 2. szám

Ferencváros 15 keresik itt Budapesten, nem pedig azt az egyenvilágot, amit otthon is meg­kapnak. Azt sem igazán értem, miért kell folyton amerikai filmet néznem. Amikor idejöttem, évente 30-40 filmet csináltak Magyarországon, ma legfel­jebb ötöt. Pedig olyan szép filmek vol­tak. Minek utánozni Amerikát?- Manapság az építtetők is úgy hir­detik az új lakásokat, hogy „amerikai típusúak”. Mondd már el, milyen az!- Fogalmam sincs, mit értenek alatta. Panelház? Dobozház? Ameri­kában is százféle beosztás, forma, tér létezik. De tényleg élnek itt bizonyos sztereotip elképzelések. Én például a pesti lakásomban kibontattam a falat, mire a szomszédasszonyom elször- nyedt, hogy micsoda proli dolog a konyhába érkezni, hová lettek a szo­bák!? Micsoda amerikai hülyeség ez a nagy tér! Az amerikanizálódásról még annyit: könyörgöm, csak az emberek ne változzanak meg! Oké, egyet s mást meg kell tanulni, de nem kell mindent átvenni. Azt kellene élvezni, ami van, és nem folyton azután sóvá­rogni, ami nincs.- Nagyon kedves dolgokat mondtál rólunk, mégis visszamész Amerikába.- A szakmám miatt fontos, nehogy elfelejtsenek. Komoly szerepet kaptam egy jó, nívós sorozatban, ami nagy si­kert aratott, ezért aztán készül a folyta­tása, és ha egy ilyen beindul, akkor ad­dig megy, amíg nézik. Ez a mostani legalább egy évig munkát ad, s remél­hetőleg egyéb lehetőségek is adódnak utána. Mondhatnám úgy is, Magyaror­szág nekem szívügy, Amerika zsebügy. De a szívem itt marad, nagyon fog hiá­nyozni az itt megszokott szeretet, a nyi­tottság, a barátaim. Garamvölgyi Kata MINŐSÉGI HASZNÁLTRUHÁK Februártól megújult árukészlettel várjuk kedves VÁSÁRLÓINKAT a IX. kér., Mester u. 53-55. szám alatt (Mester u.-Haller u. sarkánál) Nyitva: Hétfő-Péntek: 10—18-ig Tel.: 216-0718 Ferencváros hírességei II. Gregersen Gudbrand 175 éve látta meg a napvilágot a messzi Norvégia szülötte, Gregersen Gudbrand, aki életében igen sokat tett Magyarországért, Ferencvárosért, az itt élő polgárokért. Családi körül­ményei miatt ti­zennégy éve­sen szülőhazá­jából Dániába menekült, ahol elsajátította az ács szakma fo­gásait. A mes­terséget kitanulva Münchenbe ke­rült, építész oklevelet szerzett, majd régi céhes szokás szerint vándorút­ra indult. Prágán és Bécsen keresz­tül 1847-ben érkezett Magyaror­szágra, s az 1848-as forradalmi események szelétől megérintve honvédnek állt. A szabadságharc elbukásáig műszaki tisztként szol­gált, majd, mint annyian másnak, neki is bujkálnia kellett. Az 1850-es években vált neve ismertté az ipar­ban, s a következő évtizedben már jól működő vállalatot irányított a Fe­rencvárosból. 1865-ben megvásá­rolta a Lutzenbacher-féle fatelepet a Két nyúl (ma Lónyay) utcában, 1867-ben ugyanitt asztalosárugyá- rat, a Külső Soroksári úton pedig fa­telepet létesített, sok helybelinek te­remtve ezzel munkalehetőséget. 1875-ben készült el a maga és csa­ládja számára építtetett lakóépület a mai Lónyay u. 29. sz. alatt, melyet Berg Károly neves építész tervezett, s a belső helyiségek freskóit Lotz Károly alkotta. E ház belső kiképzé­se és berendezése a Ferencváros legszebbjei közé tartozott. Hosszú élete során Gregersen Gudbrand nemcsak a Ferencváro­sért tett sokat, de a történelmi Ma­gyarország számos területén ha­gyott munkája maradandó nyomot. Részt vett hídépítésekben az Ipo- lyon, a Vágón, a Tiszán, az Ungon, a Latorcán, ott volt vasút- és alagút- építéseknél, de vállalata nevéhez fűződik a fiumei tengeri kikötő kiépí­tése is, mely a világ legnagyobb fá­ból készült kikötőjeként vált ismert­té a nemzetközi szakirodalomban. Természetesen Budapest világvá­rossá tételében is tevékeny szere­pet vállalt. Számos középület, így a Népszínház, az Operaház, vagy éppen a Déli pályaudvar faipari sze­relését és díszítő burkolatait készít­tette el, részt vett a Budai Indóház (Kelenföldi pályaudvar) építésében, s a Keleti pályaudvar tervének ki­alakításában. A Sugár út - a mai Andrássy út - eredeti fa útburkola­tát is a Gregersen vállalkozás ké­szítette. Gregersen nemeslelkűsé- gét jelzi, hogy az 1879-es szegedi árvizet követően részt vett az újjá­építési munkálatokban, s ottani ke­resetének nagy részéből az ottho­nukat vesztett családok számára száz, fából készült barakklakást emeltetett. Sikeres életpályája be­tetőzéseként Ferenc Józseftől ne­mességet kapott, majd a Ferenc Jó­zsef-rend kitüntetettje lett. Szülőha­zája is nagyra értékelte munkássá­gát, a királytól elnyerte az Olav-ren­det. Családi élete is említésre méltó. Magyarországra való letelepedését követően egy esztergomi hentes le­ányát, bizonyos Sümegh Aloisiát vette feleségül, aki nem kevesebb, mint 18 gyermekkel ajándékozta meg Gregersent. Közülük tizen­egyen meg is érték a felnőttkort, s noha 1910-ben bekövetkezett halá­lakor Gregersen hatalmas vagyont hagyott hátra, népes családja miatt e vagyon hamar elaprózódott. A múlt iránt érdeklődők azonban nem vagyona, gazdagsága, hanem ma­radandó munkái miatt fognak még rá soká emlékezni. Gönczi Ambrus (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) Matematika-fizika és műszaki tárgyakból korrepetál, felvételire előkészít oki. villamosmérnök. Tel.: 217-2750.

Next

/
Thumbnails
Contents