Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
Ferencvársoi Magazin, 1999. június / 6. szám
VÉLEMÉNYEK Parlamenter Mire jó az APEH? Úgy látszik, vannak ügyek, amelyek újra és újra előkerülnek valahogy. A már véget ért történethez láthatatlan kezek új és új epizódot írnak. Pedig nem minden sztori érdemelne folytatást. Most is egy ilyen ügy bukkant fel ismét. Korábban magam is foglalkoztam már az előzménnyel. Történt, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot veszteség érte a Postabank ügyletek miatt. Ezt a veszteséget még az előző kormány pótolta is - mintegy 17 milliárd Ft értékben. Nem kis pénz. Kispest önkormányzata évekig gazdálkodhatna belőle. Ismert, hogy ezt a veszteséget még egyszer pótolta az állam - ezúttal az Orbán-kormány képében. Kidobott pénz - az adófizetők kidobott pénze. Már akkor találgattuk: mire fordítja vajon a Magyar Fejlesztési Bank - mint az állami pénzintézet - a talált pénzt? Eredetileg ennyi volt a történet, azonban mára kiderült, hogy minden csak előhang egy akció-vígjátékhoz. (Bár egyes szereplők számára a történet közelebb állt a pszicho-thrillerhez.) Az akcióvígjáték úgy kezdődött, hogy az állami bank - szépen kistaflrozva - cégvásárlásba kezdett. Egy fajta fordított privatizáció indult el: magántulajdonban lévő cégekből újra állami vállalat lett - az adófizető pénzén. Ez már önmagában is vitatható. Miért kell egy vállalat egy állami banknak? Egy olyan banknak, melyiknek fő profilja a fejlesztések, beruházások hitelezése? Még pikánsabb. hogy a kiszemelt cég a Bizományi Áruház Vállalat Rt. volt. A Bizományi egyik fő tevékenysége a zálogházak üzemeltetése. Ezen az üzletágon nem lehet bukni. A haszon tuti. Sokunknak mindez príma bevétel lenne, de a profit a Magyar Köztársaság költségvetési bevételeihez képest elenyésző. Akkor mire kell az államnak egy ilyen vállalkozás? A rossz nyelvek szerint a Bizományi hálózata kiváló (és legális) pénzmosoda. Ez nyilván rágalom. Mint ahogy minden bizonnyal sanda szándékú híresztelés az is, hogy az állami bank előtt a Mahir akarta a céget megvásárolni. Mint tudjuk, ez az egyik FIDESZ-közeli vállalkozás. Korábban itt volt vezető dr. Simicska Lajos, a FIDESZ egykori gazdasági igazgatója, az APEH jelenkori főnöke. Ha a kedves olvasó azt hiszi, hogy itt úszik be a képbe az APEH, akkor téved. Ez még odébb van. Az akcióvígjáték tehát úgy indult, hogy az MFB szemet vetett a BÁy-ra. Igen ám, de a részvények zöme egy üzletember tulajdonát képezte. Ült tehát az üzletember az ő irodájában. Egyszer csak kopogtattak. A látogatók a Magyar Fejlesztési Bank képviselői voltak. Nagy ügyben jártak: meg akarták venni a BÁV többségi tulajdonát jelentő részvénycsomagot. Az üzletember azonban vonakodott eladni tulajdonát az államnak, és visszautasította az ajánlatot. Ha nem, hát nem - a bankárok üres kézzel távoztak az üzletembertől. Az üzletember tehát ült tovább az irodájában, és csak vagdosta a szelvényeit. Igen ám, de megint jöttek, kopogtattak. Üzletember ismerősünk igencsak csendesebben kezdett vigadni, mikor kiderült, hogy az újabb látogató nem más, mint az APEH. Hiába - ilyen a véletlen. (Azért nem árt, ha a kormánynak van egy Simicskája.) Az APEH valósággal megszállta üzletember ismerősünk cégének minden zegét- zugát. Megint jöttek, kopogtattak. Mit tesz isten - újra a bankárok tették tiszteletüket az MFB-től. No, adod-e már a részvényeidet? - kérdezték. Úgv tűnik, az ajánlatot ezúttal nem lehetett visszautasítani. Az éppen zajló AP1 ellenőrzésnek a döntésben nyilván nem volt szerepe. A Bizományi az államé, ezen belül a Magyar Fejlesztési Banké lett. Potom három milliárd forintért. Az adás-vétel ennyibe került az adófizető polgároknak. Az ügylet azért mégis csak felvet egy-két súlyos kérdést. Felhasználja-e a kormány az APEH-et (tisztességes dolgozó munkatársai szándékai ellenére) politikai és üzleti zsarolásra? Mi dr. Simicska Lajos ez ügyben játszott szerepe? Ha van közhivatal, melynek minden gyanú felett kell állnia, akkor az az APEH. Ha van állami vezető, akinek minden gyanú felett kell állnia, akkor az az APEH elnöke. És ez a presztízs többet ér, mint a Bizományi. Levelek A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Az 1999. évi áprilisi számukban (II. évf. 4. Sz.) cikket jelentettek meg Burány Sándortól "Mire jók a közpénzek" címmel, amelyben a cikk írója bírálatot fogalmaz meg a kormánnyal szemben. Az, hogy Burány Sándor írásában támadja a kormányt, ezt még önmagában nem lehetne kifogásolni. Azt azonban igen, hogy a szerkesztőség megsértette a sajtó törvény fent hivatkozott paragrafusában megfogalmazott “hitelesség” követelményét. Ugyanis nem mindegy, hogy egy párt és politikai elkötelezettséggel nem rendelkező állampolgár bírálja a mindenkori kormányt, vagy egy politikai elkötelezettséggel rendelkező politikus. Az pedig nem várható el az olvasótól, hogy minden politikus, országgyűlési képviselő politikai hovatartozását ismerje. Tehát a szerkesztőség akkor járt volna el a törvényi követelménynek megfelelően, ha odaírta volna, Burány Sándor nevéhez, hogy MSZP-s országgyűlési képviselő. Felhívom Önöket, hogy a tájékoztatás hitelességének megsértése miatt, a következő számukban a törvénysértésüket korrigálják. Üdvözlettel: Kiss-Dobos László kiss, dobos. laszlo@dpg. hu Budapest, Ferencváros Tisztelt Szerkesztőség! Legutóbbi számukban megjelent, a "Tolvajlások a KÖKI-n" című cikkre szertnék reagálni, és további észrevételeket tenni. Sajnos, aki nap mint nap jár arra, láthatja, hogy milyen közállapotok uralkodnak a metróállomás környékén, így nem csoda, hogy olyan sok a bűn- cselekmény. Magam Lőrincen dolgozom és a Ferencvárosban élek, úgyhogy igen sokszor megfordulok a KÖKI-n. A zsebtolvajlások túl azonban hallottam már ennél súlosabb dolgokat is, amik szín..., sokszor előfordulnak itt. Tizenéves suhancok megtámadják a náluk gyengébbnek és fiatalbbnak látszó kortársaikat, megverik, levetkőztetik őket, elveszik tőlük márkás ruháikat, cipőiket és továbbállnak. Nem egyszer, nem kétszer fordult már elő ez a gyalázatos esemény Kőbánya-Kispesten. Az én rokonságomban is van olyan fiú, aki mind a mai napig nem tudta kiheverni azt a traumát, amit egy ilyen támadás okozott. S ekkor kérdem én, mit tesz a rendőrség? Öli az állam a sok pénzt a rendőrségbe és szinte semmi látszatja sincs, sőt egyre többször hallani arről, hogy a rendőrök milyen bűncselekményeket követnek el. Kérem magukat, egyszer kérdezzék már meg a rendőrséget, mit tesznek a két hét alatt lezárt rablási akták után, a robbantásokkal kapcsolatban évek óta sötétben tapogatózó semmittevést követően, mire fizetjük mi állampolgárok az adónkat? Tisztelettel: Komlosi Zoltánné IX. kér. Haüer u. (Továbbra is várjuk leveleiket! Postacímünk: 1196 Budapest, Ady Endre út 51.) 12 * FERENCVÁROSI MAGAZIN * * 1 9 9 9 június Burány Sándor írása
