Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
Ferencvárosi Magazin, 1999. április / 4. szám
INTERJÚ Magyar Zoltán interjú az olimpiai bajnokkal A sportot kedvelők bizonyára emlékeznek Magyar Zoltánra, a kétszeres olimpiai, háromszoros Európa- és világbajnok tornászra. Az ő nevéhez fűződik a Magyar Vándor, ami azóta is kedvelt eleme a tornagyakorlatoknak. Az egykori sportoló jelenleg állatorvos és Lőrincen praktizál. Itt kerestük fel rendelőjében, hogy válaszoljon a Magazin kérdéseire. Magyar Zoltán a rendelőben M.: Hogyan került kapcsolatba a sporttal? MZ.: A kilencedik kerületben laktam, egy torna tagozatos iskolába jártam. A testnevelő tanárom a Fradi vezetőedzője volt és igyekezett a tehetségeket maga mellé begyűjteni. Ilyen szempontból nagy ellenzék volt, hiszen általában mindenki focizni akart a Fradiban. Tehetségesnek tartott, így bekerültem a csapatba. Ahogy jöttek az eredmények, egyre jobban ott ragadtam. M.: Az Ön nevét hallva sokaknak rögtön a Magyar Vándor jut eszébe. Kinek jutott eszébe ez a gyakorlat? MZ.: Ezt az elemet az edzőm találta ki. Amikor kondicionáló edzést végeztünk, a szekrényfelsőn volt olyan gyakorlat, hogy páros körben előre-hátra, előre-hátra, amit nagyon sokszor kellett megismételni. Az ő ötlete volt, hogy ezt lovon is próbáljuk meg. Nagyon hosszú, rögös út vezetett a végső megvalósulásáig, hiszen nagyon nehéz volt átvinni a lóra, a kápák meg egyebek miatt, de végül sikerült és kialakult a végső formája. Először kisebb versenyeken indultam vele, nagyon sokszor le is estem. Ez történt a müncheni olimpián is, ahol szintén bemutattam. Utána 73-tól már minden világversenyen része volt a gyakorlatomnak, sőt egyre inkább meghatározó elem lett. A mostani tornászok is használják a Magyar Vándort, ennek különböző variációit, tehát elfogadott elem lett. M.: Melyik eredményére a legbüszkébb, melyik versenyére emlékszik vissza a legszívesebben? MZ.: Erre nagyon nehéz válaszolni, hiszen mindegyik más miatt fontos. 73-at azért tartom lényegesnek, mert ekkor nyertem meg először az Európa-bajnokságot, ezzel "robbant be" a torna és eredményes sportággá vált. 74-ben nyertem meg az első világbajnokságot, 76-ban nyertem az első olimpiát. És hát 80-ra azért vagyok büszke, mert meg tudtam ismételni az olimpiai bajnoki címet, amit én nagyon nagy dolognak tartok. M.: Mostanában foglalkozik-e még a sporttal vág}’ minden kapcsolatot megszüntetett vele? MZ.: Mostanában sajnos kevés időm van, így nem nagyon sportolok. Ősszel szoktak rendezni öregfiú bajnokságot, amelyen részt szoktam venni, ilyenkor szoktam egy kicsit edzeni. Viszont több társadalmi funkcióm is van, tagja vagyok például a Tomaszövetség elnökségének, a Sportsegély kuratóriurnának, valamint részt veszek az Olimpiai Bizottság munkájában is, tehát így foglalkozom a sporttal. M.: Nem is gondolt arra, hogy mint edző tovább működjön? MZ.: Nem. Nagyon lefoglal a szakmám, a kettő együtt nem megy, hogy félerővel dolgozom itt is, félerővel ott is. Mindenképpen választani kell, különben mind a kettő tönkremegy. M.: Önt mennyire tartják számon mint régi sportolót? Mennyire becsülik meg? MZ.: Erre nem tudok így válaszolni. Talán az emberek egy bizonyos korosztályának megmaradtam, emlékeznek rám. De minden sportolónál, élsportolónál eljön az az idő, amikor egy új generáció jön, őt már nem látta, nem ismerte l .iát nem is tud róla igazából. M.: Van-e utánpótlás a mostani tornászok között? Milyen a jelenlegi magyar torna színvonala? MZ.: A férfitomában egyértelmű, hogy a Csolány Szilveszter bármire esélyes. Megnyeri a világversenyeket, az első kettőben van, világkupákon, Európa-bajnokságon, bárhol. Most a legjobb gyakorlata van a világon. Mondhatjuk bátran, hogy olimpiai bajnok esélyes. A nőknél ugyanígy Varga Adrienn, akinek sajnos most hétvégén volt egy nagyon csúnya sérülése. Ő is a világkupán 1-2-3. helyezést ért el lóugrásban, most nagyon izgulunk, hogy minél előbb rendbe jöjjön a lába. Tehát van jó utánpótlás, de szűk. És hát iszonyú pénzgondokkal küzd, mint minden sportág. M.: Ha összehasonlítjuk az < >ri és mostani tornászokat, mily^.i a helyzet? MZ.: A mostaniaknak sokkal nehezebb, mert sokkal nagyobb teret vett a torna. Nagyon felkapták a világon, azzal, hogy amerikai sportolók nyertek, ez mindig egy hatalmas lökést ad. Mind a női és mind a férfi vonalon nagyon népszerű lett Nyu- gat-Európában is. Népszerűsége miatt nagyon sok ország fordít komoly összegeket erre a sportágra. Európában Németország, Svájc, Franciaország, Olaszország, tehát azok a nemzetek, akik középszerűen csinálták a tornát, most hihetetlen összegeket áldoznak. A volt Szovjetunió országaiban sem hunyt még ki teljesen a csillag. Ezért na- >gyon nehéz az élbolyban lenni, nagyon sokan vannak ott a topon. Régen ugye kellett a volt Szovjetunióval, Kínával, Japánnal és a volt NDK-val számolni. Most pedig mondhatjuk azt, hogy legalább 15 országnak vannak olyan sportolói, 14 * FERENCVÁROSI MAGAZIN 1 999 * *
