Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
Ferencvárosi Magazin, 1999. március / 3. szám
VÉLEMÉNYEK Parlamenter Egy lépés hátra Olvasva a gazdaság állapotáról szóló híreket, kezd nyilvánvaló lenni, hogy a kormány rosszul számolt. Mellesleg ezt néhány hónapja elmondtuk az Ország- gyűlésben, de szavaink süket fülekre találtak. A pénzügyér szerint az idei költségvetés minden idők legjobb költségvetése. Ez a kijelentés néhány hónapja is barokkos túlzásnak hatott, mára viszont kiderült, hogy egészen egyszerűen nem igaz. Nézzük hát újra át, hogy mit számolt a kormány rosszul ? Először is nem hajlandó tudomásul venni, hogy a fejlett gazdaságokban (különösen az EU-ban) mérséklődött a konjunktúra. Ez pedig erősen csökkenti a magyar exportlehetőségeket is. A kormány gondolkodott, majd arra jutott, hogy a magyar gazdaság növekedési kilátásai változatlanul jók, mintha körülöttünk mi sem történt volna. Ebből következően a központi költségvetés bevételeit egy optimista tervszámhoz igazította, noha ma már látszik, hogy ez az optimizmus kincstári volt. Másodszor, a bevételi oldal számai még így is túlzottra sikerültek. Ha elfogadjuk a kormány (egyébként téves) növekedésre és inflációra vonatkozó prognózisát, a számok akkor sem jönnek össze. Ha az adóterheken nem változtatunk, akkor a matematikai összefüggés egyszerű: infláció + gazdasági növekedés = adóbevételek növekedése. Ez néhány százalékos eltéréssel jó közelítő értéket ad. A kormány számaiból ( 11%-os infláció, 5%-os ) nagyjából 16%-os adóbevétel növekmény adódna. Csakhogy a fogyasztáshoz kapcsolódó adókban a növekedés több mint 20%-os, Burány Sándor írása van olyan adónem, melyekből a kormány számításai szerint 40%-kal fog idén több befolyni, mint tavaly. Nos ennyivel többet még egy Simicska sem tud beszedni tőlünk. A lakossági fogyasztás sem nőhet kétszer-háromszor gyorsabban, mint a gazdaság egésze (ez nem is volt terv, nem is lenne kívánatos). Hát akkor honnan ezek a túlzott számok? Az a gyanúm, hogy ezek a számok egy kozmetikázás kellékei. A kiadási számok adottak voltak. Itt bizony a miniszterek ceruzája elég vastagon fogott. Jutott bőven a Miniszterelnöki Hivatalnak, a titkosszolgálatoknak, az agrártárcának. Sok csökkentési lehetőség ezek után nem volt. Amit a komiány a nyugdíjak visszafogásán megspórolt, azt elvitte a járulékcsökkentés, a gyermekkedvezmény bevezetése lehetetlenné tette a családi pótlék emelését, a személyi jövedelemadó terheket pedig nem lehet büntetés nélkül az égig emelni. (Az alacsonyabb keresetűek így is rosszul jártak.) Ha a kiadások adottak, és ehhez adjuk a hiány tervezett összegét, akkor megkapjuk a bevételi oldal számait. Akár van ezeknek a számoknak realitása, akár nincs. A kormány alighanem így gondolkodott, ahelyett, hogy fordítva gondolkodott volna. A helyes eljárás: reális bevételekből kiindulva eldönteni, hogy mennyit költhetünk, és mekkora hiányt vállalhatunk. A kormány azonban költekező kedvében volt, és inkább ehhez a kedvhez szabta a számokat, mintsem a valósághoz. A valóság az első két havi adatok tükrében viszont kijózanító. Két hónap alatt a hiány majdnem elérte a tervezett mérték felét. Ez azt jelenti, hogy a költségvetés számai tarthatatlanok. Valóban ez lenne hát "minden idők legjobb költségvetése"? Kétlem. A következmények rövid távon nem drámaiak. Kiigazítás nélkül nőni fog a hiány. Ettől óvatosabbak lesznek a külföldi befektetők. Kevesebb munkahely jön létre, és nő a külső-belső eladósodás. Újra. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kormánv a gazdaságpolitikában tett egy lépést hátra. Csakhogy ha sokat hátrál akkor feladjuk nehezen megszerzett és megszenvedett gazdasági stabilitásunkat. Újra gyermekeink jövőjét zálogosítjuk el, rájuk terhelve a kiváltás költségeit. Ez nem lehet cél. Most kell cselekedni, amíg nem késő. Ha másképp nem megy, akkor pótköltségvetéssel. Még egy presztízsveszteség is jobb, mint a tényleges veszteség. Különben lehet készíteni - úgy 2000-ben - a következő Bokros-csomagot. Méltóbb ünneplést is el tudok képzelni. (Az szerző az MSZP parlamenti képviselőcsoportjának helyettes-vezetője) Levelek Tisztelt Szerkesztőség! A lapban dr. Kovács Miklósné tanár levelén fel voltam háborodva, abszolút demagóg az egész szöveg. Vélemény- különbségek vannak, voltak és lesznek. Ezt Kovácsnénak is illene tudomásul venni. Ambrósz József né (cím szerkesztőségben) Tisztelt Drávucz Zsolt főszerkesztő Úr! Néhány gondolatot szeretnék leírni! A Lapterjesztés egyre szomorúbb. Ha a lapterjesztőt be is engedik a házba, nem dobja be a postaládába. A lift mellé vagy egyenesen a kukára teszik. És akkor egy nyugdíjas hölgy (férfi) bedobja az egészet. Közélet - Ferencváros? Elgondolkodtam. Ferencváros lapunk nívósabb, közérdekűbb. Szeretem a "területi" képzőművészetet és történelmet. Bocsánat, de a Filmszemle egész Pestnek van. Sok a párhuzam!!! Én jóindulatból írom, mitől Ferencvárosi ez a magazin? OKÉ, Európa legzöldebb lapja, - OHO itt a környezetvédők gondjait is sugallhatná! Kedves a képrejtvény, játék!! Javaslat: sok idős nyugdíjas van vigyük el őket "képzeletben" egy-egy ferencvárosi helyre. Talán a középkorosztály is kimozdul! Ön a fényképről ítélve fiatal - köszönjük a lapot és további sikert kívánok. Ha én lennék a főszerkesztő, mit is változtatnék: több rétegnek szólnék, gyerek, fiatal házaspár, középk emberek és idősek köréhez. Ami mindenkinek szól, a szép természet, és szeretet!!! Versidézet, kedvcsináló, hogy tegyük szebbé környezetünket, virágok az ablakokba!! Recept, (pl: Krúdy után)! Kedvesek a bemutatott emberek, de ők számunka túl "magasak"! Talán riport szólhatna a "mi" házunk lakóiról is! Azon is elgondolkodnék, hogy ferencvárosi lapként, -a magas színvonalon túl- miben nyújthatnék még többet!? Köszönöm, hogy meghallgatott. További sikeres munkát kívánok Önnek és kollektívájának. Kívánok kellemes húsvéti ünnepeket. Egy ferencvárosi értelmiségi háziasszony: Pitre Katalin (cím a szerkesztőségben) 8 * FERENCVÁROSI MAGAZIN * * 1 999 március
