Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. december / 12. szám

Ferencváros 13 December Az évezred utol­só hónapja, hete, napja vár ránk! (Állítólag...) Ez olyan vészjósló­an hangzik, hogy a nyomában tá­madt apokalipti­kus és pszichede­likus látomások szorításában még tán arról is el fogunk feledkezni, hogy Karácsony is lesz - úgy mellesleg - szeretetestül, bejglistül és rokonostul. Ebben a nyomott világvégi hangulat­ban írjon az ember lánya megható ka­rácsonyi történetet? Ráadásul kérve kértek, idén mellőzzem a szentmise után gazdára lelő kivert kutyákat mint főszereplőket, lehetőleg mindet, mert az érzékeny lelkű olvasók már tavaly kibőgték magukat, sokan egész évben el se mosolyodtak, mert nem volt mi­nek örülni, szóval idén leszek szíves valami vidámabb karácsonyi történet­tel előállni. Jó. Előállók. Pedig nyakig ülök az idén is menetrendszerűen érkező vírusos náthában, haldoklóm és nyö­gök. A kollégák percenként emlé­keztetnek rá, hogy tisztességes új­ságíró lapzárta előtt nem hal meg. Hanem ír valami vidámat és ebtől menteset. Jó. írok. De nem jut eszembe sem­mi. Bámulok kifelé. Köd van és sem­mi festőit, semmi ünnepit nem sikerül felfedeznem a szerkesztőség rácsos ablakai mögött motoszkáló utcakép­ben. Feltartóztathatatlanul zuhanok az ezredvég és a lapzárta kiváltotta depresszió mélységes kútjába. Félúton megszólal a telefon, fel­veszem - merő rutinból csupán, mint­egy utolsó mozdulatként -, belenyö­gök, agykáprázva hallom, hogy egy kedves női hang aziránt érdeklődik, hogy én vagyok-e a November című cikk szerzője? Mondom neki, igen, azt hiszem, én vagyok, legalábbis még egy darabig, amíg el nem visz a tél, a vírus, a depresszió és a lapzárta. m„Azt szeretném megkérdezni — így a kedves hölgy —, hogy találkozott-e az­óta a Zsigával? (Emlékeztetőül: az említett írás hőse volt Zsiga, a hajlék­talan, aki nagy cimboraságba kevere­dett Zsömlével, a velem közös háztar­tásban élő spániellel, s a kiskutya va­lamiféle rejtett, zegzugos lelki ösvé­nyen eltrappolt a szívéig, és segített egyenesbe hozni a mogorva csöves életét.) Mondom a nőnek, nem, sajnos nem láttam azóta Zsigát. „Kár. Az a Zsiga biztos rendes ember. Jó lenne tudni, mi van vele...’’ A hölgy némi-, képp csalódottan leteszi a telefont. Másnap délelőtt (még mindig nincs kész a karácsonyi írás!) befut két másik hívás. Mindkettő férfihang. Zsiga felől érdeklődnek. Élénkülve magyarázkodom: Zsigának én tulaj­donképpen a becsületes nevét sem tu­dom... Fogalmam sincs, hogy talált munkát, kenyeret, otthont... Nem, saj­nos azt sem tudom, hogy hívják a nyaffancs kutyáját... Délre úgy fest, mindenki Zsigára kíváncsi. Megesketnek, hogy igaz tör­ténetet vetettem papírra. Ünnepélye­sen megesküszöm, minden szavam igaz, hümmögnek, csodálkoznak és megnyugszanak, hogy ilyen dolgok nemcsak szappanoperákban esnek. Van, aki szépen kér, derítsem már ki, miként sikerült a hajléktalannak kilá­balnia rossz sorsából. Másvalaki kül­dene neki ruhát, ezt-azt, mondván, a Zsiga biztos nem issza el. Egy nyugdí­jas úr ráhagyná a kutyáját. Ibolyka, a házból, megsúgja, hogy szívesen megismerkedne Zsigával, kérdi, jóké- pű-e? Válaszom hallatán (mely szerint távolról sem szívdöglesztő az ex-haj- léktalan fizimiskája) csak vállat von, s mormog valamit ízlések és pofonok különbözőségéről. Hiába, nincs mit tenni, a karácsonyi csodavárás ment­hetetlenül megkezdődött. Csak a karácsonyi cikk nincs se­hol. Ihlet híján írás elnapolva, van más dolgom, loholok a Haller útra a Művelődési Házba, kiállítás megnyi­tóra. Az aula tömve, s míg ismerős ar­cok után kutatok, egy lány rám moso­lyog. Fogalmam sincs, honnan ismer­jük egymást. Visszavigyorgok. „Hogy van a Zsömle?” - kérdi a lány. Mondom, Zsömle jól van. Merő véletlenségből most is nálam van a fényképe, ha érdekli. Érdekli. Meg­melegszik a szívem. „Tényleg megis­merte annyi év után a Zsigát?" Tény­leg. A kutyák már csak ilyenek. „Jó fej lehet.” Az, az, bólogatok, noha nem tudom, kire mondta, Zsigára vagy Zsömlére. De végül is mindegy. Oszlik az ez­redvégi depresszióm. Végtelenül és védtelenül meghatódom. Hiszen ez a hajléktalan és a kutya körül magasra csapó érzelmi felindultság egy igazi karácsonyi történet — és én kaptam az ajándékot! Köszönöm Önöknek! Szép ünnepeket, boldog ezredfordu­lót kíván mindannyiuknak: Garamvölgyi Katalin NAGYVÁRAD TV-VIDEO SZERVÍZ Hazai és külföldi készülékek magas színvonalú szakszervize, helyszíni kiszállással is. Szolid árak, garancia, eredeti alkatrészek Nyugdíjasoknak 10% kedvezmény! Most, a hirdetés bemutatójának kedvezményes kiszállás! Hibafelvétel: OM7JO-ig, b 215-7611 Távszabályzók javítása is. IX., Üllői út 121., Műszaki üzlet (Nagyvárad térnél) FÉNYMÁSOLÁS a Boráros téren Színes fénymásolás, iratmásolás A/3 méretig Rajzmásolás, poszternyomtatás A/0 méretig TEPEDE REPRÓ CENTER 1093 Budapest, Boráros tér 2. Tel.: 215-6923 • Fax: 216-2341 OTTHONÁNAK MEGTALÁLÁSÁBAN, LAKÁSÁNAK ELADÁSÁBAN KORREKT SEGÍTSÉGET NYÚJTUNK! Lakását készpénzes ügyfeleink azonnal megvásárolják, illetve piaci áron rövid időn belül értékesítjük, biztonságosan, szakértő és ügyvéd közreműködésével 1-1,5 szobás lakások esetén gyorsított ügyintézés. CARÁT RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1064 Bp., Izabella u. 70. TEL: 269-5832 MINŐSÉGI HASZNÁLTRUHÁK Jó minőséget OLCSÓN a IX. kér., Mester u. 53-55. szám alatt (Mester u.-Haller u. sarkánál) Nyitva: Hétfő-Péntek: 10-17-ig Tel.: 216-0718

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents