Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. december / 12. szám
Ferencváros (Folytatás az 1. oldalról.) Fotó: Somfai A kép illusztráció, nem a cikkben nyilatkozót ábrázolja elvesztette. Sokáig próbált álláshoz jutni. Még portásnak, jegyszedőnek, ruhatárosnak sem vették fel sehová. Már majdnem lemondott arról, hogy valaha is munkát kapjon, mikor egy újságban olvasta a FESZOFE Kht. hirdetését. Az újabb megaláztatástól félve már az első telefonbeszélgetéskor közölte, hogy csak egy karja van. A Kindertojás-részlegnél ugyan mondták, hogy az ottani munka kétkezes, de ő kötötte az ebet a karóhoz: márpedig megpróbálja!- Az első hetekben nagyon nehezen ment a munka, de meg volt bennem az akarat, úgyhogy mára már többet tudok termeim, mint néhány kétkezű munkatársam - mondja Vrantsekné.-Állandóak a dicséretek, ami - bevallom — legyezgeti a hiúságomat, mert úgy érzem, itt szükség van rám. Nagyon sok helyen dolgoztam régen, de bevallom: ennyi segítőkész emberrel, mint itt, még sohasem találkoztam. A 19 ezer forintos nyugdíjam mellé a munkámmal még ugyanazt a pénzt megkeresem. Bármilyen problémám is volt az itt töltött idő alatt, mindig, mindenben segítettek. Egyedül nevelem a kislányomat, aki még csak tizenöt éves.- Jelenleg hány csökkent munka- képességű embert foglalkoztatnak? - kérdeztük Bereczky Istvántól, a Kin- der-részleg vezetőjétől.- Huszonnégyen dolgoznak, hatórás munkaidőben, kulturált környezetben. Ez bejelentett állás, a szabadság és a fizetett ünnepek mindenkinek járnak. A munkaerőre szükségünk van, de nem bármi áron. Ez minőségigényes, nagy pontosságot és figyelmet igénylő munka. Alkalmazottainknak az élelmiszeriparban elvárt egészségügyi feltételeknek meg kell felelniük, s tudniuk kell közösségben dolgozni. Tapasztalataink szerint a hölgyeknek nagyobb a türelmük és a kézügyességük, így az ő jelentkezésüket várjuk elsősorban. Huszonöt főt (főleg leszázalékolt nőket) bármikor tudnánk alkalmazni 18 000 forintos fizetésért, plusz teljesítményprémiumért.- Ez kevésnek tűnik.- A semmi az jobb? Nemrégiben behívtunk hatvan, jövedelempótló-támogatáson lévő embert, akik közül csak egy vállalta el az ajánlatunkat. A támogatás 12 800 Ft. Itt - a teljesítménytől függően - a 25 000 forintot is megkereshetnék, de mégsem éltek a lehetőséggel. Döntse el maga, vajon miért nem! Az olyan emberekkel, mint Vrantsekné viszont szívesen dolgozom együtt. Ő az egyik legjobb munkaerőm. A szemem előtt vált egy reményvesztett emberből jókedvű asszonnyá, akinek céljai és tervei vannak. Örülök, hogy nálunk dolgozik. Somfai FERENCVÁROS A IX. kerület polgárainak lapja Kiadja: a Ferencvárosi Önkormányzat Főszerkesztő: Mező Margit Szerkesztőség 1094 Budapest, Tompa u. 12. Tel.:216-1020, 216-1025 Tel./Fax: 215-9589 Terjesztés: FEIBRA Kft. Terjesztési reklamációk: 340-9921,340-9922 E-mail: ferencv@mail.inext.hu Nyomás, kötés: ATHENAEUM NYOMDA Rt. Felelős vezető: Dr. Garáné Bardróczy Irén Igazgatóság elnöke Frankfurt mindenütt Kerületünk számára talán érdekes lehet, hogy e sorok írója, irodalomkritikusként, újságíróként három éve részese az előkészületeknek, s így talán a kulisszák mögötti apróságokat is jobban ismeri. Ezért jelentheti hát örömmel, hogy méltán aratott sikert a kerületünkben lakó írónő, Vathy Zsuzsa németre fordított három kisregénye (magyarul tavaly jelent meg Itt a szépséget nézzük címmel). Szintén ott volt Domokos Mátyás irodalomtörténész, a Holmi című irodalmi lap szerkesztője, aki Németh László két művének (Iszony, A minőség forradalma) új német nyelvű kiadásai kapcsán beszélhetett az íróról a külföldi közönségnek. Szilágyi Márton pedig az egyik szerzője volt annak az antológiának, mely a kortárs irodalmi törekvéseket mutatja be. Károlyi Csaba irodalomtörténész mint az Elet és Irodalom rovatvezetője pedig abban segített, hogy hétről hétre minél többet tudjanak meg a magyar irodalom kiváló munkáinak kinti visszhangjából a lap olvasói. Sokan temetik a könyvet: a tévé, a digitalizálás, a szellem elfordulása áldozatának, a múlt kövületének tartják. E káprázatos, színpompás, gazdag kiállítás azt bizonyítja: nincs így. Olvasója, termelője, értékesítője, piaca van is, marad is e szép „árucikknek”. Budai Katalin
