Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. november / 11. szám

Ferencváros 11 November Évekig onnan tud­hattam meg, hogy visszavonhatatlanul közeleg a tél, hogy Zsiga eltűnt a térről. Ez általában novem­ber közepén követ­kezett be, ha nagyon rossz volt az időjá­rás, akkor valamivel korábban, ha kegyes, akkor később, de mindenképpen novembert írtunk, ez biztos. Természetesen Zsigát nem Zsigának hívták. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi volt a becsületes neve, de a Zsiga név határozottan illett rá. Zsiga első látásra csöppet sem tűnt biza- lomgeijesztő alaknak, ami azt illeti, másodjá­ra. harmadjára sem. Zsiga hajléktalan volt ugyanis, és ott lakott tavasztól novemberig a téren, ahová a kutyát vittem minden reggel sé­tálni. A bokrok közti pad volt az övé, közel a szökőkúthoz, távol a kőasztaloktól, ahol nap­pal sakk- és kártyapartik folytak, esténként pedig Bacchusnak áldozott a dühöngő ifjúság. Zsiga lakosztálya a körülményekhez képest elég takarosán festett, legalábbis rendet tartott maga körül, nem szemetelt, rendszeresen mosdott a szökőkútban, és amennyire meg tudtam állapítani, volt némi respektje is a töb­bi csövező előtt. Zsigára nem én figyeltem fel, hanem a kutya. A történet érthetősége végett essen hát néhány szó Zsömléről is. Zsömle egy hihetetlenül kényeskedő, pi- piskedő. kicsi, hisztis és válogatós kölyök - spániel volt akkoriban. Egy flancos kiscicába oltott hercegnő, hosszú, szőrös lapátfülekkel. Állandóan zokogott valamiért, iszonyú so­vány volt. mert nem evett, vagy ha igen. ak­kor órákig nyammogott, turkált, válogatott és minden (szerinte) mócsingos falatot kitolt a táljából. Nem azért mondom, de kizárólag a csirkemellen szerette, s mivel attól féltem, éhen hal. megvettem neki. Ez az eb-arisztok- rata. aki mellesleg senkivel nem állt szóba, fedezte föl magának Zsigát. Zsiga a padján ült és reggelizett. Kenye­ret, szalonnát, hagymát. Zsömle áhítattal néz­te. Zsiga adott neki egy katonát. Zsömle, mint egy kivert és kiéheztetett kutya, azonmód fel­falta. Zsiga adott neki még egy falatot. Zsöm­le zabálta a szalonnát. Amikor odaértem és épp szabadkozni kezdtem volna. Zsiga rám- förmedt: ez a kutya éhes! A szituációt tekint­ve nem tartottam tanácsosnak felemlegetni az odahaza rámrohadó csirkemelleket. Elrángat­tam a kutyát, vettem neki szalonnát, naná. hogy nem ette meg! De másnap reggel nya­kába kapva lábait, lobogó fülekkel, farokfel­vágva rohant Zsiga padjához, aki természete­sen éppen reggelizett. Kenyeret, szalonnát, hagymát. És esdő. szomorú szemekkel bű­völte ki a hajléktalan szájából a falatokat. Égett a pofámon a bőr. Harmadnap jöttünkre Zsiga csak legyintett, és megterített a kutyá­nak. Két hét múlva már engem is megkínált. Próbáltam hozzájárulni a koszthoz, de nem hagyta. Nagy cimboraságba keveredett Zsömle és Zsiga. Az állat bújt hozzá, hízelkedett, za­bálta a szalonnáját (otthon persze változatla­nul nem ette meg a zsírosat) és dorombolt a padiakénak. Nem mondhatnám, hogy nagyo­kat beszélgettünk. Zsiga szemérmes ember volt. jobbára csak hallgatott, inkább én érez­tem úgy, hogy muszáj hallatnom a hangom, elpanaszoltam, mikor melyik visszapillantó tükrömet lovasították meg az éjjel. Zsiga álta­lában másnapra szerzett egyet, „találtam”, mondta mindig közömbösen, és én ráhagy­tam. Aztán egyszer megkérdezte, sokba ke- rül-e egy ilyen úri kutya, mint a Zsömle. Mondtam, sokba bizony, pedig ez a vakarcs alkalmi vétel volt, ezért „csak” tízezret kértek érte. Zsiga elhűlten bólogatott. Novemberben elköszöntünk egymástól, de áprilisban újra együtt szalonnáztak a spániellel. Aztán a teret ellepték a buldózerek, átépítették, bekerítet­ték, parkőr vigyázta a rendet, és éjszakára le­zárták. Mi elköltöztünk, Zsiga is odébbállt, de búcsúzóul neki ajándékoztam, pontosabban a padja szélén hagytam a hitvesem szép spa­getticsíkos „kinőtt” esküvői öltönyét. És éve­kig nem láttuk Zsigát. Őszintén szólva el is felejtettük őt, szalonnástól. Pár napja egy Pest-közeli faluban sétál­gattunk, amikor a buszmegállóban megpillan­tottam az ismerős öltönyt. Csak bámultam az idővel megkopott, de még nagyon mutatós és felettébb tiszta ruhadarabot, a benne lévő ki­borotválkozott pasas is csak bámult, valahon­nan ismerősnek talált, de nem tudott hova ten­ni. A spániel láttán azonban felderült az arca: „Csak nem a Zsömle?” - kérdezte, pedig a hercegnő ma már határozottan úgy fest, mint egy szőrös hurka. Nem állítom, hogy egymás karjaiba omlottak volna, de meghatóan örül­tek egymásnak. Zsiga a közeli óriás raktár fe­lé mutogatott, hogy négy éve ott dolgozik. Van egy csöpp háza is, tart disznót és tyúkot, mesélte. Szerettem volna megkérdezni, hogy sikerült egyenesbe jönnie, de nem hagyott időt az effélére. A maga szemérmes módján azonban halkan, mintegy mellesleg megje­gyezte: „Hm... van egy spánielem... Vettem a vásárban. Finnyás, rossz evő, válogatós...” - És büszkén hozzátette: „Nagyon úri kutya!” Azon spekuláltam elérzékenyedve, mi­közben Zsigát elvitte a busz, haza a nyaffancs kiskutyájához, hogy milyen szép is lenne, ha néha mindannyian lemennénk kutyába, azok ugyanis mindig adnak még egy esélyt az em­bernek, hogy embernek érezze magát. Vagy valami ilyesminek. Garamvölgyi Televíziók javítása korrekt áron. Használt TV-k adás-vétele. Mosógépek, hűtőgépek, mikrohullámú sütők, porszívók, villanytűzhelyek, bojlerek, egyéb háztartási gépek javítása. Háztartási gépek adás-vétele. REAL HÁZTARTÁSI GÉPSZERVÍZ ÉS BIZOMÁNYI 1094 Bokréta u. 24-26. Tel.: 217-0310,216-1683, 405-1254 PRANCZÉK KÖNYVELÉSI IRODÁJA vállalja: cégek alapítását, könyvvezetését, adó és illeték szakértését ügyintézéssel, könyvvizsgálatot, hatóság előtti képviseletet jogi háttérrel valamint vállalkozások végelszámolását, közgazdasági tanácsadást. Cím: 1094 Budapest, Tűzoltó u. 77. Tel: 218-6199 1132 Budapest, Nyugati tér 4. II. em. 20. Tel: 239-0314 NE RAKOSGASSA A SZEKRÉNYBEN!!! NE IS AJÁNDÉKOZZA EL! CSECSEMŐ * GYERMEK NŐI-FÉRFI RUHÁZATI BIZOMÁNYI Megkímélt állapotú, divatos holmik Bizományos VÉTELE-ELADÁSA VIII., Szentkirályi u. 10. (A Szentkirályi utca az Uránia mozi mellett van.) NYITVA: Hétfő-Péntek 10-18 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents