Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999. október / 10. szám

Ferencváros Beszélgetés Szepesi Györggyel 6:3 és az örökrangadó Rendhagyó sajtótájékoztató volt az FTC dísztermében. A legjobbakról, a legendá­sokról emlékeztek meg, és persze Tímár Péter filmjének főszereplőjéről, Tuttiról, aki - egy bizonyos malőr miatt - előre tud mindent. A londoni 6:3 megunhatatlan, kimeríthetetlen eseménye a magyar lab­darúgásnak, ad még a dicső múlt némi ön­becsülést, és mindenekelőtt beszédtémát, ötletet. Mint tette azt Tímár Péter esetében is, aki egész estés filmet szentelt az egy­kori, dicsőséges meccsnek. A film video- változatának bemutatója alkalmából ren­dezett sajtótájékoztatón - természetesen - ott volt Szepesi György is. A már nagy si­kert aratott film apropóján a másnapi örökrangadóról (is) beszélgettünk.-Emlékszik-e arra, hogy innen a fe­rencvárosi pályáról hány mérkőzést köz­vetített?- 1945 májusában tudósítottam elő­ször a pályáról, de legelőször, s ennek már hetven éve, épp egy FTC-Hungária meccset láttam itt. Hogy összesen mennyit közvetíthettem innen? Az első évben legalább háromszor, s összességé­ben ezernél többször, ez biztos.- Melyik mérkőzés volt a legemléke­zetesebb?- Természetesen az első, a 45-ös, hi­szen az volt az első riporteri feladatom is.- Nyilván a könyökén jön ki, hogy állandóan azt hallja: „micsoda hang”. lem fárasztó legendának lenni?- Az lenne a jó, ha mi megmarad­nánk, de a maiak ugyanilyen legendává válnának. Jó generáció nőtt fel utánunk is, értem ezalatt a riportereket és sportoló­kat - sajnos, nekik nem jutott osztályré­szül egy 6:3.-Nem, de megúszták az ötvenes éve­ket is...- Igaz, ám azt hiszem, itt nem csupán egy legendáról van szó, hanem arról, hogy egy nagy futball válogatott riportere lehettem. Én nem tartom magam legen­dának, mert akkor nem állnánk itt, egy­más mellett.- Örökrangadó lesz holnap. Miért nevezik örökrangadónak?- Ez volt a század legtöbb érdeklő­dést kiváltó, a legnagyobb tömegeket megmozgató mérkőzése Magyarorszá­gon. 1903 óta játssza ezt egymással az FTC és az MTK. Ha jól emlékszem, a tí­zes évek közepétől nevezik ezt örökrang­adónak, gyerekkoromban legalábbis már így hívták.- És valóban rangot adott?- Igen, mindig. Volt, hogy az FTC volt alul a tabellán és a Hungária MTK fenn, volt fordítva, szóval mindkét fél ré­széről kiérdemelte a meccs ezt a jelzőt.- Önnek volt kedvenc csapata?- Minden gyereknek van kedvenc csapata, főleg, ha olyan környezetben nő fel, ahol a labdarúgást szeretik. A nagya­pám és az édesanyám itt született az Üllői úton, a gyerekkoromat Angyalföldön töl­töttem. Iskoláimat Újpesten végeztem.- Mondhatni tehát, hogy budapesti viszonylatban kozmopolita.- Sok mindenhez köt valami emlék és nagyon szeretek széles körben barangolni Külföldi vendégszereplésen, Dél-Ameri- kában aratott szép sikert a Stúdió „K” csapata.- Caracasban rendezték meg augusz­tusban a Marionett’99 bábfesztivált - idé­zi fel a nyarat Fodor Tamás, a színház vezetője ahol nem először lépett fel a társulat. Grimm & Grimm címmel a me­se angol nyelvű változatát játszottuk, részben a szakmai közönségnek, részben az ott élőknek. Spanyol anyanyelvű, fan­tasztikusan jó közönség volt, a lorcai ér­telemben vett jó közönség, amely minden egyes érzelmi megnyilvánulásának han­got ad. Az angolra fogalmazott gondola­tok áttörték a nyelvi korlátokat, óriási si­kert tudhatunk magunkénak.- Idehaza milyen új bemutatóra ké­szülnek?- Október 10-én lesz az új premie­rünk. A szintén Grimm mesét Kántor Pé­ter írta színpadra, a címe: Brémai muzsi­kusok. Általában ismerik a történetet a gyerekek, négy állat a főszereplője a törté­netnek, mind a négyen feleslegessé vál­tak, s jóllehet, elindulnak Brémába muzsi­kusnak, de nem ott, hanem egy közönsé­ges pincében találják meg a boldogságot.-A báb műfaja határozottan feljövő­ben van mostanság, jó érzés látni, hogy egyre növekszik a közönsége.- A média vastagon ontja az animáci­ót. Amit mi csinálunk, az a szónak a leg­11 a városban és a focipályák közt. Azt tar­tom fontosnak, hogy a „történelmi” csa­patok nemes vetélkedése megmaradjon, hogy egyre újabb fiatalokat vonzzon a sportág. Amit külön kiemelnék: ma a Fe­rencvárosnak van egyedül olyan utánpót­lásképző bázisa a Népligetben, amelyet akármelyik angol klubcsapat is elfogad­na. Azt hiszem, ma ez a legdicséretesebb, amit a Fradiról el lehet mondani. Hétszáz gyerek edz ott nap mint nap. Nem dro- goznak, káros hatások nem érik őket, en­nél nagyobb sikert alig tudok elképzelni. Na, ezt kéne követnie az egész magyar labdarúgásnak.- Még egy utolsó, személyes kérdést engedjen meg. Amikor meccset néz, akár odahaza, akár a pályán, szokott-e magában közvetíteni? Megszólal-e Ön­ben az a bizonyos „belsőhang”?- O, igen, végigdumálom a meccset.-garamvölgyi­Stúdió „K” - báb, Bréma, Caracas szebb értelmében animáció. Magyaror­szágon az animációs kultúra igen fejlett, ami annak a következménye, hogy a szín­ház visszatér ahhoz az állapothoz, formá­hoz, ahol a mindennapi élettől „elemel­kedhet”, lebegőbb világot tud alkotni, s a bábjáték különösen alkalmas erre. A sze­münk előtt születik meg a csoda. Kiemelt szerepe van a zenének, amely élő zene, nem magnóról megy. Felnőtt színház va­gyunk, de vasárnap délelőttjeink a gyere­keké. A színészeink elhatározták, ha tö­rik, ha szakad, ők vasárnaponként báb­színházát játszanak. Andersen, Grimm - egyszóval a legjobbak - várják a kicsiket és szüleiket.-gk-

Next

/
Thumbnails
Contents