Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. szeptember / 9. szám
Ferencváros 3 Nemzeti Színház: Utolsó szín? Dél-Pesten, a volt expoterületen épül fel az új Nemzeti Színház, legalábbis így határozott a kormány, miután a korábbi próbálkozások az érintett felek egyet nem értése folytán sorra meghiúsulni látszottak. Az új helyszínről viszont a döntés nyilvánosságra hozását követően szinte mindenki pozitívan nyilatkozott. A Nemzeti Színház már-már tragikomédiába illő előjátéka sokakból, a szakmai és a közvéleményből egyaránt visszatetszést váltott ki. Az Erzsébet téren egy hatalmas kultúrgödör tátong, a múltban gyökerező kezdeményezések megtagadásának me- mentójaként. Nem esett azonban áldozatul a Városligetben álló 106 ősfa az egyik „újabb kori” kormányzati elképzelésnek. Igaz, Buda sem lesz gazdagabb a Lövőház utcai Ganz gyár helyére (is) elképzelt Nemzetivel. Örülhet viszont Ferencváros az új ideának, s elégedett lehet vele a főváros is meg a kormány is. Ilyenformán tehát az egész ország. Érdekes, talán inkább már meglepő módon a dél-pesti expo területét jószerivel senki nem kifogásolta. Pedig, meglehet, a döntés nem is szakmai okokra vezethető vissza. Hiszen az új helyszín bejelentésekor a kormány szóvivője sem tagadta: azért döntöttek a Duna-part mellett, mert „a kormány olyan helyet kívánt választani, ahol a Nemzeti felépítés nem igényli a főváros közreműködését”. Ebből a szempontból (is) ideális tehát az új helyszín. Az állami tulajdonú telket valószínűleg ellenállás nélkül bocsátja rendelkezésre a kezeléssel megbízott Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI). Ebbéli lojalitásáról árulkodik az, hogy az expoterület még szabad kilenc telkére korábban kiírt pályázatot sebtiben érvénytelennek nyilvánította. (Mint ismert, s arról mi is beszámoltunk, a telkek közül eddig kettő talált gazdára, az északi részén a Duna Ház áll, a déli végre a MÓL tervezett székházat, de még csak a benzin- kútja üzemel ott.) Az is valószínű, hogy ha a Nemzeti számára hivatalosan is kihasítható az egyik telek, a maradék nyolcat ismét megpályáztatják, vélhetően már magasabb bevétel reményében. A színház pedig bizonyosan megkapja a magáét. Azon esetleg lehetne vita, hogy melyiket, de valószínűleg nem lesz. Az északra eső telkek ugyanis túlságosan keskenyek, s a rendezési terv szerint is más funkció- júak. A legszélesebb déli parcella mellett viszont már az expo idejéből származó rendezési terven és térképen is azt jelölték meg hasznosítási célként, hogy „kulturális létesítmények, színház, opera, mozi, kiállító- hely” stb. Nemzetiről akkor még szó sem volt, a helyszín mégis telitalálat. A beruházó kormánynak-nem kell kisajátítani, bontással foglalkozni, köz- művesíteni, a földhivatalnál telekalakítást „ügyintézni”, a rendezési tervet módosítani - mindez adott. Nem kell továbbá a kerületi és fővárosi testületekkel hadakozni. • Jelen stádiumban tehát a színház építésének elindítása hatósági engedélyeztetési ügy, nem pedig politikai. Hogy meddig, az persze más tényezőkön is múlik. Az egyeztetés megkezdődött. Schwajda György kormány- biztos augusztus vége felé már felkereste Gegesy Ferenc polgármestert, igaz, akkor csupán ismerkedett a területtel. Valószínűleg először szembesült az érvényes rendezési terv részleteivel, kérdés, hogy ez mennyire korlátozza korábban szárnyaló fantáziáját. Mert mi van, ha ő a Lágymányosi híd helyett a Boráros térhez szeretné közelebb vinni a nemzet színházát? Vagy pedig — mint arról nyilatkozott' is - a Dunán szeretné megvalósulva látni álmát, mesterséges szigeten? Ezek az ötletek már csak a rendezési terv módosításával valósíthatók meg. Az viszont már éppen a rendezési tervnek való megfelelés kívánalmai közé tartozik, hogy a terület és a Duna között futó HÉV-vonalat el kell tüntetni a föld színéről. Ez történhet szó szerint és képletesen is. Ilyen jellegű közlekedési problémák megoldásának meg vannak a technikái. Ténylegesen le lehet például vinni a föld alá a pályát, mint például a Batthyány térnél. Esetleg a teljes vonalat meg lehet szüntetni, és a 2-es villamost a Kvassay hídon afféle gyorsvillamosként kivezetni Csepelre. Bármelyik megoldás tetemes költséggel jár, kérdés, hogy ki fizesse a számlát? A rendezési terv készítői csupán egy kvázi jogszabályt alkottak, amit be kell tartani, de ami nem foglalkozhat azzal, hogy kinek dolga a megvalósítás. Logikusnak látszik, hogy a jelenlegi tulajdonos a kötelezett, vagy ha értékesíti a telket, akkor az új vevő. A jelenlegi, tehát az állam megtehetné, hogy elvégzi a „hévtele- nítést”, s ezzel megnövelt értékű telkeket értékesít. (Nem valószínű, hogy megteszi.) Az új tulajdonosok viszont miképp részesedjenek a rájuk háruló költségekből? Parcellaméretük arányában? És ha nem egyszerre kelnek el a telkek? Az is kézenfekvőnek tűnik, hogy a jelenlegi használó, a BKV, illetve tulajdonosa a»főváros is járuljon hozzá a munkához. Kár, hogy a Nemzetivel kapcsolatos kormányzati döntésről hamarabb nem tudhattak, különben másképp ütemezik az éppen folyó HÉV-felújítási munkálatokat. Valószínűleg a vágányok javítása, különösen a csepeli részen nem hiábavaló, az talán az esetleges 2-es villamosnak is meg fog felelni. De például a frissiben épült aluljáró vágányok nélkül mi célt fog szolgálni ? Ezek a kérdések azonban talán mégsem olyan súlyosak. Bánsághy Tamás, Ferencváros -alpolgármestere úgy látja, hogy ezúttal nagyon egy irányba húznak az érdekek, s Nemzeti új helyszíne nem válik újabb harci tereppé. A színháznak nem tesz jót, ha szomszédságában szerelvények csattognak a síneken. A BKV szeretné mielőbb rendezni a HÉV sorsát. A főváros érdeke, hogy a Duna-parti belvárosi terület hasznos, értékes funkciójú városrésszel hosszabbodjon meg a déli irányba. A IX. kerületnek kifejezetten jót tesz, ha végre rendeződik az expoterület sorsa, lendületet adva ezzel a szomszédos részek, a Soroksári út és környéke fejlődésének. Úgy legyen. GaJvács László