Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. augusztus / 8. szám
12 Ferencváros Rendhagyó Utánajártunk Tisztelt Szerkesztőség! Általános iskolában (Telepy u.) együtt jártam Székely Péter sakkozóval. Gimnáziumba is itt járt, a Leöveybe. Ő a IX. kerület egyik híressége. Most 44 éves, sakknagymester és bejárta a világot. Úgy tudom, jelenleg is a kerületben lakik. Szeretnék olvasni, hallani róla. Előre is köszönöm: H. I., 1096 Bp., Üllői út. A legnagyobb hivatalos rang Nem vagyok jó nyilatkozó - kezdte Székely Péter, és ehhez tartotta magát a továbbiakban is. Azért néhány fontos életrajzi adalékot csak megtudtam. Jelentem, az olvasói levél minden szava szentigaz: Székely Péter születése óta, 44 éve a Ferencvárosban él, iskoláit is itt végezte. A nagymester már kiskorában megtanult sakkozni, jól is ment neki, nem hozott szégyent ezzel a szüleire sem, hát érdemes volt a dologgal komolyan foglalkoznia. Haladt is a ranglétrán, ahogy illik: kisdobos- és úttörőversenyek, budapesti majd országos bajnokságok, mígnem tizenöt évesen aztán megszerezte a Magyar Mester címet. Akkoriban, a hetvenes években, ez rekordnak számított, hiszen addig még senki sem kapta meg ilyen fiatalon ezt a rangot. De lépjünk tovább: 1975-ben holtversenyben aranyérmes a Hollandiában megrendezett Ifjúsági Eu- rópa-bajnokságon, 1977-ben pedig, 21 éves korában, Nemzetközi Mesterré ismerte el a Nemzetközi Sakkszövetség. Ekkor egy kis hullámvölgy következett - hiszen a sakkozóknak is van lelkiéletük -, és változó sikerrel játszott hosszú ideig. Néhány éve azonban újra magára talált, olyannyira, hogy 1994-ben megkapta a Nemzetközi Nagymester fokozatot. Igaz, hogy ez a cím csak egy „nagy” szócskával különbözik a korábbitól, viszont ez a legnagyobb hivatalos rang, amit az évek során elért eredmények alapján'ki lehet érdemelni. A jövőbelátás is fontos Beszélgettünk persze a sakkról is, jobban mondva majdhogynem csak arról folyt a szó. Nem is írom le, hogy miket sikerült kérdeznem (kezdve azon, hogy mi van akkor, ha egy órákig tartó mérkőzés alatt nagyon megéhezik a versenyző, vagy valami egyéb sürgető dolga akad), de néhány - szerintem - említésre méltó kérdés is csak összejött azért, úgyhogy inkább az azokra kapott válaszokból szemezgetek. Kiderült például, hogy a jó sakkozó fontos képessége a jövőbelátás. „Ez az, amit nem lehet megtanítani sem. Sokszor ki lehet - és ki is kell - számolni a következő lépéskombinációkat, bár hiába kódolok be előre vagy tíz lépést, nem biztos, hogy be is jönnek. Azt kellene előre megítélni, hogy melyik az a lépéssorozat, amelyik nekem a legjobb, a másiknak pedig a legrosszabb. Ez azért nehéz, mert közben ott van az ellenfél, aki épp a fordítottját akarja. És akkor még előfordulhat az is, hogy rosszul számolok, és nem kombinálok be egy olyan válaszlépést, amivel a másik az egész elképzelésemet meghiúsítja” - avatott be a sakkozás rejtelmeibe a mester. Az érdeklődés fenntartása miatt sokat változnak a szabályok is, amitől sajnos egyre kommerszebb lesz a játék. Manapság az a tendencia, hogy - akár manipulációkkal is - a fiatalokat helyezik előtérbe, mert annál nagyobb a szenzáció, minél fiatalabbak a játékosok. De ez leginkább azért van, mert nap mint nap olyan eredményeket kell produkálni, amire megmozdulnak a szponzorok is - mondja Székely Péter. Néha borul az asztal Az olvasói levél szerinti világjáró kb. százhatvanvalahányszor volt külföldön, nagyobbrészt Európában, de sakkozott Dél-Amerikában, Ázsiában, Indiában, Bangladesben, Kolumbiában és Afrikában is. Furcsálkodtam egy sort az indiai és az afrikai sakkversenyeken, s lám jól tettem, mert így tudtam meg többek között, hogy régebben a görögök igencsak kutyaütő sakkozók hírében álltak, de mára már ők is csatlakoztak a magas átlag- színvonalon játszó versenyzőgárdához, meg hogy ennek a játéknak legnagyobb hagyománya - híres nagy öregekkel - az oroszoknál van, nem is véletlen, hogy ők a legjobbak a világon, és hogy Angliában például, ahol úgy 20-25 éve kezdett hódítani ez a játék, még csak most „végez” az első sakkgeneráció. A verseny kemény dolog, nagy idegfeszültséggel jár. Táblaborogatások, asz- taldöntögetések, veszekedések, nagy viták is vannak. A sakkban, ha profi szinten, versenyszerűen csinálja az ember, hamar lelepleződik önmaga előtt. Gyorsan kiderülnek az alapvető jellembeli erények vagy hiányosságok. A mai fiataloknak könnyebb Rossz veszíteni, de a legrosszabb, amikor igazságtalanság éri az embert. S ilyen is gyakran előfordul. Ha összegeznem kellene eddigi pályafutásomat, azt mondanám, hogy csak félig vagyok elégedett. A mai fiataloknak sokkal több lehetőségük van, mint nekünk volt. Az én időmben még nem az edzők meg a szponzorok dolgoztak a háttérben. Talán ha én is ebbe születtem volna, sokkal többre vihettem volna. Most gyakorlatilag a saját menedzserem vagyok, ide-oda írogatok, faxokat, e-maileket küldözgetek, szponzorokat keresgetek, és ez eléggé lehangoló. Talán ha most lennék fiatal, már a világ- bajnoki címig is eljutottam volna. De ez már sajnos soha nem fog kiderülni.” Réz
