Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. január / 1. szám
16_______________________________________________________________________________Ferencváros Méltók a Színészkirálynőhöz! Ismét a Ruttkai Éva Színházban főpróbán odajött egy néni és azt mondta: ugye adhatok magának két puszit? Persze, hogy adhat. Mi őszintén akarunk az eddiginél is közvetlenebb kapcsolatot a nézőink és a színházcsinálók között.- A szereposztásaitok érdekesek. Illetve a férfi főszerepek többségét Te játszod.- Miért ne játsszam el azt, ami nekem való?! De Shirley Valentine-t nem én alakítom.- Hanem Csepregi Éva. Sokakat meglepett a nálatok befutott színészi karrierje.- Csepregi tőlünk független, objektív valóság volt ebben az épületben. Volt itt egy énekstúdiója, szinte együtt laktunk, s a soksok csacsogás közben elmondta: nagyon szívesen kipróbálná magát színészként. És jött a Hippolyt, A kaktusz virága, és Éva nagyszerűen bevált.- Olyan darabokat emlegetsz, amelyek már klasszikusak, színpadról, de főleg világhírű filmekből. Nem zavar?- Dehogy zavar. Ha ezekből indulnék ki, soha nem lenne kedvem semmit sem csinálni. És más se rendezne újra egy sikeres darabot. Én egyébként mindig az eredeti, a megírt műből indulok ki.- Szereplőkre visszatérve. Sok többé- kevésbé sikeres felfedezés után igazi gyöngyszemre bukkantatok. Természetesen Brunner Mártára gondolok.- Ez egy - szerintem - roppant romantikus történet. 0 az édesanyját jött nézni először hozzánk. Vajda Mártát, akire még mindig leginkább úgy emlékeznek, hogy ő A Tenkes kapitánya főhősének szép szőke szerelmese. Brunner eljött nézni a mamáját, aztán, de hát ezt mondja el inkább Ő. *** Alig ismerek rá a százszor látott „tévés személyiségre”. Festetlen, keskeny arcocskájával, hátrasimított hajával már színpadra- lépés előtt ő Jenny, a Love Story tragikus sorsú hősnője.-Kevés az időnk, a közepébe vágok: arról lettél híres, hogy inkább a népszerűséget hozó tévés szereplést választottad, s nem a tanulást a Színház és Filmművészeti Főiskolán.- Ez nem így volt! Amiután fölvettek a főiskolára, nyáron kaptam a felkérést a televíziótól, s bár az elsősöknek tilos a szereplés, én szóban engedélyt kaptam erre. Azután szeptemberben jött az első adás, és Ke- rényi Imre megkérdezte: mi ez? Ki akarom záratni magam? Azután összeült a rektori tanács, és kaptam egy év haladékot, amelynek eltelte után választanom kellett. De új osztályba kerültem volna, új osztályfőnökhöz, egy sokak által rossz szemmel nézett tévés-szereplés után. Nem akartam, nem! És a barátaim is azt tanácsolták, válasszak más utat. Gór Nagy Mária Tanodáját választottam, és most már biztosan tudom, hogy jól tettem. Lassan három éve, hogy a ruttkaisok megkérdezték, lenne-e kedvem beugrani A kaktusz virága Antónia szerepébe. Annak idején édesanyám Stéphanie-t játszotta.-A világot meghódító filmben az idősödő Ingrid Bergman jutalomjátéka volt Stéphanie, Antóniaként pedig a pályakezdő Goldie Hawn lett szupersztár. Most pedig itt a Love Story, egy abszolút főszerep, amelyben mind szakmailag, mind a közönség részéről kirobbanó a sikered.- Én régen láttam ezekét a filmeket, alig- alig emlékszem rájuk, de sokakkal ellentétben mindig boldogan nézek olyanokat, amelyekből tudást meríthetek. Nagyon sokszor láttam a Hair-t, az Oliver-t, és hát most a színház tervbe vette a Kabaré bemutatóját. *** Előadás előtt Szalai Zsolt menedzser- igazgató, mindenes - itt nincs pénz fölösleges személyzetre! - beáll a pénztárba. A kilencven főt befogadó színház lassan megtelik. Bordás Ferenc, miután az utolsóként érkező nézőktől is elvette a kabátokat - ő a ruhatáros - elfoglalja helyét a keverőpultnál. Ugyanis nemcsak ruhatáros, de a színház műszaki vezetője is. A pénztárnál már csak azok várakoznak, akik Andersen csodameséjére A kis gyufaárus lány előadására akarnak jegyet venni, karácsonyra. Óriási az érdeklődés. „Na, ezt írd meg!” - mondja Szalai Zsolt,' nem ingerült, inkább elgondolkodó. „Kitűztük 24-ére, karácsony napjának délelőttjére két előadást, 10 és 12 órára. Jótékonysági előadásokat akartunk rendezni, intézetben élő gyerekeknek, sok-sok szeretettel. És a nevelők nem tartottak rá igényt! Az intézetek jelezték: a gyerekek majd ott ünnepelnek, ahol hétköznapjaikat is élik. Hát érti ezt valaki?” Én nem értem, de nem vagyok hajlandó elszomorodni. A Ferencváros újság minden olvasójának azt tanácsolom menjenek el megnézni az előadásokat, és lépkedjenek végig az utcácskákon, a közökön. Tudom, hogy nagy szavakat használok: a Ruttkai Éva Színház többteremnyi béke, öröm, szeretet és művészet is persze, ebben a zűrzavaros világban. Gervai Anikó Harminc hónap telt el azóta, hogy először fordultam be a Kiss Manyi sugárútról a Márkus László utcába. Azóta többször jártam itt gondtalan, élményre éhes nézőként, de most, hogy ismét „dolgozni” jöttem, felfedezem az újdonságokat is. Nagy Miklós színművész, elnök-igazgató, rendező - egyszóval az egyik mindenes - örömmel veszi az érdeklődésemet.-Miben változtatok?- A legfontosabb, a művészet iránti tisztelet megmaradt. És büszkén mondhatom, hogy mi vagyunk a legtöbbet tájoló együttes. Délre ugyanúgy járunk, mint északra, keletre, nyugatra. Rettentő izgalmas, hogy Thália szekerén oda is elhívnak bennünket, ahol állandó színház is működik. Annyiban változtunk talán, hogy még nyitottabbak lettünk.- Ki állítja össze a műsortervet?- Közösen gondolkodunk, de nálunk a közönség rendel. Magánszínházként nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy magunknak játsszunk. A mi kedves közönségünk - és ezt a kedvest komolyan mondom, mert nekünk tényleg nagyon az! - szórakozni akar, és nekünk kutyakötelességünk kiszolgálni őket. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a Varsói melódia, a „Mégis, kinek az élete?” szakmai sikert hozott, de a mi publikumunk nem ezt kéri tőlünk. Az idei '98/99-es évad zászlajára kitűztük - szép kis képzavar! -, hogy „zenés”. Zenés darabokat adunk elő, hiszen - más színházak is észrevették - erre a legnagyobb az igény.- Ezek szerint odafigyeltek más színházakra?- Hogyne, ez alapvető. Szalai Zsolt menedzser-igazgatóval - ő a másik mindenes - kimentünk Londonba, 10 nap alatt 12 előadást néztünk meg, és észrevettük, nagyon figyelnek arra, hogy ne jelentsenek egymásnak konkurenciát. Azt mondják: ezt a musicalt csak az én színházamban láthatják, a Macskákat vagy Az Operaház fantomját megnézhetik máshol. Levontuk a következtetést: aki hozzánk jön, az azért jöjjön, mert nem egy színház vagyunk a sok közül. Nem olyanok vagyunk, mint mások!- Megmagyaráznád?- Természetesen. Október 8-án voltunk négyévesek, felújítottuk a színháztermet. A
