Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. július / 7. szám
2 Ferencváros (Folytatás az 1. oldalról.) tő beszélgetőtárs. Szülőnek lenni nem könnyű; ezt már tudjuk. De vajon el tudjuk-e képzelni, mit tennénk, ha négyéves gyerekünk állandóan cipel- tetni akarná magát? Ha nem lenne hajlandó megmoccanni, egyetlen lépést tenni, ha lecövekelne a járda kellős közepén? Vagy ha három és fél éves korára sem lehet elválasztani, mert kizárólag anyatejet akar? Ha állandó alvási problémái lennének, s olykor minden átmenet nélkül szinte ultrahangon visítani kezdene? Eszünkbe jutna-e valami megoldás? Nem tudom. A jelenlévő pedagógusok megnyugtatnak: nekik általában sikerül „dűlőre jutniuk” a problémás gyerekkel. Apropó, problémás gyerek! Hogy miként éri a szülőt a felismerés, vagy a közlés, hogy gyermeke problémásabb lesz az átlagosnál, az tulajdonképpen sok mindent eldönthet. Az egyik anyuka lidérces álomként idézi fel: az orvos elment mellette a kórház folyosóján, s mintegy mellékesen közölte vele: a kisfia autista. Innentől aztán sokmenetes életmeccset vívnak. Jászberényi Márta három szakaszról beszél. Az első szakaszban magánéleti és érzelmi problémák várnak a szülőkre. A szakember dolga ilyenkor az, hogy feltérképezze, milyen érzelmi hálózattal rendelkezik a család. Ki, mit, hogyan, mennyit tud vállalni, mennyit bír, kire számíthat? Egyáltalán: képes-e a szülő feldolgozni, felfogni a tényt, hogy az ő gyereke más. A második szakaszban a kapcsolatteremtés sérül, a családok legtöbbje bezárkózik, behúzódik a falak közé, életterük beszűkül. Aztán eljön végre a harmadik fázis, ami már a kommunikációé. Beszédre, közlésre vagyunk kényszerítve. Ettől fogva bővülhet a szociális, az érzelmi háló, főleg ha a rászorulók megtalálják egymást. A pszichológusnő nem minden irónia nélkül jegyzi meg, hogy az orvosok viselkedése is olykor patologikus. Mert megesik, hogy szerintük az is baj, ha a szülő optimista, ha reménykedik. A másik gyógyász szerint viszont az a baj, hogy a szülő nem képes belenyugodni az általa adott diagnózisba, és nem érti, miért akar más szakembert is megkérdezni. Olyan is van, aki nem fogadja el, hogy a szülőnek is lehet hozzáállása, nevelési elve a gyerekével kapcsolatban, s olyan is, aki egyszerűen csak izolálja a problémát, mintha mondjuk, egy nátháról lenne szó. Csakhogy a szülő nem bújhat szakszavak mögé. Egészen hétköznapi helyzetekben is óriási leleményre van szüksége, hogy például látászavaros gyermeke közlésének valóságtartalmát felmérje, hogy rájöjjön, a gyerek milyen érzékszervi hatás alapján állítja, amit állít. És vasakarattal ugyan, de arra is rá kell vennie saját magát, hogy az élete ne csak ápolásból, áldozathozatalból álljon, hogy igenis érjék más ingerek, amelyekből erőt merítve élhetik tovább közös életüket. Az egyik anyuka meséli: átestek az összes említett fázison. Ma már a barátaik elfogadták, hogy az ő gyerekük ilyen súlyos látáskárosult. Koraszülött volt, kis súllyal érkezett, egy darabig úgy tűnt, minden rendben, aztán a mozgásbeli rendellenességekből kiderült, a gyerek alig lát. Heti néhány alkalommal ambulánsán foglalkoznak vele az itteni pedagógusok, nagyon szépen fejlődik, barát és környezet együtt örül minden apró eredménynek. Szerencsére a kisfiúnak nagyon jó hallása van, szereti is a muzsikát. Legnagyob szerencséje, én legalábbis úgy gondolom, az apja és az anyja, ők ugyanis úgy döntöttek, a gyerekük boldog lesz. Ma már nem alaptalan a reménykedés, hogy a társadalom, a többi ember is egyre megértőbb lesz. Egy biztos: minél hamarabb felismerik a problémát, annál hatékonyabban lehet azt korrigálni. Az ilyen korai fejlesztésről lesz szó a következő számunkban. Garamvölgyi Kata FERENCVÁROS AIX. kerület polgárainak lapja Kiadja: a Ferencvárosi Önkormányzat Főszerkesztő: Mező Margit Szerkesztőség 1094 Budapest, Tompa u. 12. Tel.: 216-1020,216-1025 Tel./Fax: 215-9589 Terjesztés: FEIBRA Kft. Terjesztési reklamációk: 340-9921,340-9922 E-mail: ferencv@mail.inext.hu Nyomás, kötés: ATHENAEUM NYOMDA Rt. Felelős vezető: Dr. Garáné Bardróczy Irén Igazgatóság elnöke Közbiztonsági koncepció Főik B. Zoltán alpolgármester és dr. Ormossy Attila alezredes, a IX. kerület rendőrkapitánya javaslatot dolgozott ki a Ferencváros közbiztonságának javítására. Az előterjesztésből kiderül, hogy a IX. kerületben tavaly 7123 bűncselekményt regisztráltak. A lopások száma 3426 volt, gépjármű feltörés 1897 esetben történt, 426 autót elkötöttek, 900 betörés és 49 rablás ügyében nyomoztak a kerületi rendőrök. A rendőrség adatai szerint a bűnözők a Balázs Béla utcában és környékén, a Vaskapu utcában és az Illatos úti Dzsumbujban koncentrálódnak. A koncepció kidolgozói javasolják az egész kerületet behálózó, vagyonvédelmi riasztórendszer kiépítését, amelyek esetleg köztéri kamerák felszerelésével is kiegészíthetők. A Józsefvárosban már működnek az utcákon elhelyezett kamerák, és a tapasztalatok alapján eredményes lehet a prostitúció visszaszorításában csakúgy, mint az utcán elkövetett bűncselekmények számának csökkentésében. Azonban a szomszéd kerület sikereinek az is lehet a következménye, hogy a bűnözők a fejlett technikával nem ellenőrzött IX. kerület felé szorulnak — írják a tanulmány szerkesztői. Az autólopások megelőzésére jó lehetőséget biztosíthat a műszaki zárás, közösségi parkolók létrehozása. A korszerű technika lehetővé teszi, hogy a köztereken elhelyezett berendezések segítségével a lopott autókat megállítsák, illetve útvonalukat megismerjék a rendőrök. A koncepció nem tér ki arra, hogy hozzávetőlegesen mennyibe kerülnének a korszerű biztonságtechnikai berendezések és ki finanszírozná beszerzésük valamint telepítésük költségeit, azonban azt megemlítik a szerzők, hogy nézetük szerint „a rendszerek többsége bizonyos idő után nemcsak, hogy önfenntartóvá válik, de nyereséget is termelhet”.
