Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. június / 6. szám
6 Ferencváros Bűnsegély vagy bűnmegelőzés? Gondoljuk csak el. Születik egy gyermek, van mamája, papája, talán még testvére is, ám mindez semmivé válik azzal a mozdulattal, amelyikkel bele- pottyantják őt a Bakáts téri kórház portáján álló inkubátorba. És most nincs senkije. Sőt, még bűncselekmény áldozata is lett. „Aki más családi állását megváltoztatja, így különösen gyermeket kicserél, vagy más családba csempész, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. ” A szigorúan vett jogértelmezés szerint a Schöpf-Merei Ágost Kórházban kihelyezett fogadó inkubátor funkciója nem más, mint bűnsegély nyújtása a családi állás megváltoztatásához - nyilatkozta nemrégiben Bárándy Péter ügyvéd, aki a Czeizel Endre vezette intézmény ellen indult büntetőeljárásról beszélgetve elemzi szóról szóra a hatályos törvényszöveget. — Pontosan minek kapcsán jutott Ön erre a következtetésre? — Még 1996-ban történt, hogy a vádiratban szereplő intézetet különböző problémákkal küzdő anyák keresték fel, s kaptak segítséget. Volt ezek között orvosi segítség és szakmai tapasztalat alapján nyújtott tanácsadás is. A tanácsok jó része nem annyira egészség- ügyi, mint inkább szociológiai volt, hiszen a genetikust gyakran kifejezetten szociológiai problémákkal keresik fel. Ezek közé sorolható az, amikor valaki terhes, túl van már azon az időszakon, amikor a terhességet még meg lehet szakítani, valami miatt azonban mégsem szülheti meg a gyermeket. Az egyik esetben például azért, mert ha az illető terhessége kitudódna - és itt nem túlzók, ez valós eset -, az apja kitagadja, elkergeti, vagyis családi tragédia következett volna be.- így merült fel az a lehetőség, hogy a kislány az USA-ban szülje meg a gyermeket, a haragvó atyának pedig mondja azt, hogy tanulmányokat folytatott. így is történt, minden rendben lezajlott - ez egy eset. O ahhoz kapott segítséget, hogy tudja, kihez kell fordulnia. S nem a templomlépcsőre tette le a gyermekét, hanem a kinti jogszabályoknak megfelelően szabályosan örökbe adta.- A probléma számunkra maga a nyitott törvényi tényállás. Mikor tudniillik nem határozza meg az elkövetési módot a törvényhozó, hanem annyit mond, hogy: aki más családi állását megváltoztatja. Azt kell eldöntenünk, hogy ez a törvényi megfogalmazás jó-e. Miért hozták létre, mit véd ez a jogszabály? A családi kapcsolatok, a rokoni szálak épségét. Hiszen az a társadalom érdeke, hogy mindenki tartozzon valahová, s lehetőleg a valós családjához. Az olyan magatartás, amellyel ezeket a kapcsolatokat megszakítják, megmásítják, az bizonyos, a társadalomra való veszélyességet hordoz magában. Vannak olyan megoldások, amelyek a társadalom érdekében megengedik ezeknek a rokoni szálaknak az elvágását, összekuszálását. Mint például az örökbeadás. A jogszemlélet szerint, ha valaki Magyarországon örökbe adja gyermekét, akkor nincs bűncselekmény, hiszen az igazgatási és a családi jogi jogszabályoknak megfelelően kuszába össze a rokoni szálakat. A jelen esetben szintén szabályszerűen adnak örökbe, csak nem a magyar, hanem az USA vagy Kanada törvényeinek megfelelően. Az igazgatási szabály abból a szempontból sérül, hogy a magyar gyámhatóság nem tudja a jogait gyakorolni. Egy kis magyarral kevesebb - vagy nem- Szerintem ugyanolyan garanciák mellett történik az örökbeadás, mintha itthon történne. Nem a kiskorú, az apa vagy az anya kerül hátrányosabb helyzetbe, tehát nem az a védett kör kap eltérő és negatívabban megítélhető elbírálást, amelyet védünk ezzel a jogszabállyal, hanem, ha úgy tetszik, egy kis magyarral lesz kevesebb - vagy nem. A törvény a családi kötelékek épségét és nem a magyar államhoz tartozást védi. Ezért válik ebben az esetben alkalmazhatatlanná ez a jogszabály.- Más család, más haza, de talán megmentett élet?- Lehet. Mert milyen más megoldás fordulhat elő? A szülő valahogyan csak meg akar szabadulni a nem kívánt terhességtől, illetve a nem kívánt gyermektől. Azt kell mondanom, hogy jobb a társadalom számára, ha Amerikában vagy Kanadában örökbe fogadják, mintha kukában végzi egy szerencsétlen gyerek.- Mit kért az Alkotmánybíróságtól?- Kértem, hogy ezt a jogszabályt részben semmisítse meg, mert alkotmányellenes. A jogbiztonságot sérti az, ha egy büntetőjogszabályi meghatározás ilyen mértékben nyitott. A félreértés- Példaként felhoztam - és egy félreértés során rossz hangulatot keltett -, hogy ebbe a jogszabályba belepasszol a Schöpf-Merei Ágost Kórháznak, vagy bármely más kórháznak illetve vezetőjének az a rendelkezése, hogy kitesz egy inkubátort az utcára, ami akár fel- bujtásnak, de minimum bűnsegédi magatartásnak minősül egy gyermek családi állásának megváltoztatásában. Igen, elősegíti, sőt bizonyos esetekben biztos, hogy kifejezetten fölhív arra, azt az utat válassza valaki, hogy letegye ott az újszülöttet és ezzel megtagadja annak a gyereknek a létező családi kapcsolatait. Lehet-e a jó az a büntetőjogszabály, ahol tényállásszerű egy egyébként társadalombarát rendelkezés illetve magatartás? Hiszen aki szerencsétlenségében vagy más által vezérelt elhatározásában erre kénytelen vetemedni, az, ha ez a lehetőség sem lenne, akkor valószínűleg valami sokkal brutálisabb és szörnyűbb magatartást vinne véghez. Talán megölné, vagy olyan helyen hagyná, ahol komoly esélye van a gyereknek arra, hogy akár egy életre károsodás érje.- Mivel tudja mégis a jog felmenteni a kórházat a büntetőjogi felelősség alól?- Ugyan tényállásszerű a kórház vezetőjének ez a rendelkezése, de nem társadalomra veszélyes. Tehát a Btk. 10. szakasza szerint nincs bűncselekmény.- Milyen törvényi meghatározást tartana Ön megfelelőnek?- Ez bonyolult. Olyan megfogalmazásra van szükség, amibe sem a Schöpf- Merei Ágost Kórház-féle inkubátorkihelyezés, sem a Czeizel-féle magatartás nem passzol bele. M.
