Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. április / 4. szám
Ferencváros 3 Az erős boltos és a megalázott közterületfelügyelők A közterületfelügyelők nem népszerű emberek, akkor találkozunk velük, amikor szabály- sértést fedeznek fel és intézkednek. Ki szeret szembesülni a hibájával, pláne, ha még büntetést is kell fizetni érte? A Ferencvárosi Önkormányzat négy közterületfelügyelőt alkalmaz, akik az utcák rendjét vigyázzák. Katona Lászlóval és járőrtársával, Beresztényi Gáborral a Ráday utcában sétálunk. A legtöbb gond a szabálytalanul parkolókkal és az engedély nélküli közterület foglalókkal van. A járdán parkolók a gyalogosokat zavarják, az illegális közterület foglalók pedig jövedelemtől fosztják meg az önkormányzatot. — De nehogy azt higgye, hogy mi élvezzük, ha büntethetünk - mondja a középkorú, szikár alkatú Katona László. Szabály szerint az autósoknak úgy kell parkolniuk, hogy a gyalogosok számára 1,5 méter maradjon. Nem centiben mérjük a távolságot, de ha egy babakocsis gyalogos közlekedéséhez elegendő hely sem marad, akkor büntetünk. Átlagosan kétezer forint helyszíni bírságot szabunk ki - veszi át a szót a társánál fiatalabb, mackós termetű Beresztényi Gábor. Közben a Boráros térre érünk, ahol most egyetlen engedély nélküli árust sem találunk.- A múltkor kivételesen elengedtem a bírságot, azzal a feltétellel, hogy kitakarítják a teret és eltűnnek. Szépen összegyűjtötték egy kupacba a szemetet, aztán egyikük azt mondta sértődötten, ide sem jövünk egy darabig - meséli Katona László. A felügyelőkkel bemegyünk az aluljáró nyilvános illemhelyére, és a WC előtti hirdetőtábla engedélye után érdeklődünk. Engedély nincs, a tulajdonos szabadkozik, a közterületfelügyelők elnézőek és megelégszenek a tábla azonnali eltüntetésével. Az aluljáróban gyorsan terjed a hírünk, a boltosok egymás után kapkodják be az engedély nélküli hirdetőtáblákat, majd régi ismerősként, széles mosollyal köszöntik a hivatal embereit. A felügyelők úgy tesznek, mintha nem vették volna észre; koreográfiája van ennek: a boltosok tudják, hogy szabálytalankodnak, beszélgetőtársaim pedig nem mennek bele nehezen tisztázható helyzetekbe. Tovább megyünk a körútra, majd a Mester utcára kanyarodunk. Gábor felfedez az utca mindkét oldalán egy-egy krétával írt’ hirdetőtáblát. Az egyik fára szögezve, a másik egy élelmiszerbolt előtti közlekedési táblának támasztva, a gyalogosközlekedést is akadályozva hirdeti, mi minden kapható az apró üzletben. Bemegyünk a boltba, a felügyelők illendően köszönnek, felfedik kilétüket és a táblák engedélye után érdeklődnek. Az eladó türelmet kér, hívnia kell a főnököt. Telefont ragad, tárcsáz, hallózik. „Főnök, itt vannak valami önkormányzattól, valami tábla ügyiben, jöjjön már le!”.- Minden engedélyem megvan, tűnés ki a boltból - mondja a drabális kereskedő köszönés helyett. Szót fogadunk, kijövünk az üzletből, a főnök utánunk.- Melyikőtöknek van pia szaga, mindjárt hívom a rendőrséget és megszondáztatlak benneteket - vált tegezőre a boltos.- Uram, önnek nincs engedélye a táblák kihelyezésére, szabálysértést követett el. Sértegetésünk helyett szíveskedjen 2000 forint helyszíni bírságot fizetni és a táblákat azonnal bevenni - vált szigorúra Beresztényi Gábor.- Elmentek a büdös ........-ba, szem étládák - válaszol a tisztes kereskedő. Felügyelők fényképeznek, tényállást rögzítenek, majd folytatjuk nem éppen dicsőséges utunkat. A hátunk mögött futás lépteit halljuk, a kereskedő ott terem és hátulról elkapja Katona fejét. Nyakát szorongatja, miközben fülét is morzsolja. A felügyelő nagy nehezen kiszabadul a barátinak nem mondható ölelésből, a boltos letépi, a földre dobja Katona ön- kormányzati jelvényét és fogai között sziszegi: „Kitekerem a nyakadat, te disznó, ha még egyszer erre merészkedsz.” Megszégyenülve tovább megyünk, sokáig szótlanul.- Nem állhatunk le verekedni az utcán, a szabályzat szerint el kell hagyni a konfliktusos helyszínt. Könnygázzal lefújhattuk volna, de utána kötelességünk elsősegélyben részesíteni. Még hogy én mosogassam a szemét egy ilyennek... - méltatlankodik Katona.- Mi lesz most? - kérdezem.- Feljelentjük és a legsúlyosabb szabálysértési tétel kiszabását fogjuk indítványozni - válaszol Gábor, aki még mindig fortyog a dühtől, látni rajta, szívesen szájon vágta volna a társát inzultáló alakot, de az önkormányzat nevében eljárva ezt nem teheti. Elbúcsúzunk egymástól és úgy döntök, közterületfelügyelő sem leszek egyhamar. K. L.
