Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. március / 3. szám
6 Dobszay László D obszay László a neves muzsikus, zenetörténész, zeneelméleti szakember és karmester a Ferencváros szélén, Gönczy Pál utcai lakásában fogad január utolsó napjaiban. Az apropó február 2-i születésnapja és egy zene- történeti lemezsorozat, az „Orfeusz hangzó zenetörténet” közeli megjelenése. A most 83 éves zenész-professzor szegedi születésű, kisgyermekkorát Gyulán töltötte, majd édesapja kórház- igazgatói kinevezése szólította a családot Budapestre, ahol természetesen tovább folytatta korábban elkezdett zenei tanulmányait.- Ekkor úgy fordult a dolog - emlékszik vissza Dobszay László -, hogy Kodályhoz kerültem, akinek az volt az elképzelése, hogy a zeneszerzést fiatalabb korban kellene elkezdeni tanítani. A tanárom felhívta Kodály figyelmét rám, afféle „kísérleti alany” lettem, 12 éves koromban bekerültem a Zeneakadémia zeneszerzés szakára. Mivel más is érdekelt, később felvételiztem a Bölcsészkarra és a történelem-magyar szakot is elvégeztem. Mire mind a két diploma a kezemben volt, már 3 éve tanítottam egy VI. kerületi zeneiskolában. Czövek Erna igazgatónő azért hívott, mert úgy látta, a szokásos szolfézstanítás egy idő után már nem kielégítő a gyerekeknek, új tantárgyat kellene kitalálni az idősebb, 13-14 éves korosztálynak. Akkor zene- irodalom címszó alatt egy olyan tantárgyat próbáltam formálni, ami nem pusztán ismeretterjesztés, de tudomásul veszi, hogy a gyerekek 90%-a nem zenei pályára fog menni, ám a tanultak fel- használásával elmélyülhet a zeneirodalomban és megtanulja az aktív zenehallgatást. Mire azonban ez megvalósult, addigra már Kodály meghívott a Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjába. Érdekelt a népzene is, a gregorián is és Rajeczky Benjamin is, a gregorián elismert hazai szakértője, aki ott dolgozott, és én is bekerülhettem a csoportjába. 1966-ban Magyarországon még nem lehetett arra gondolni, hogy a gregorián majd megkapja a maga kutatási hátterét. Tehát hivatalosan népzenével foglalkoztam, mellette végeztem gregorián kutatást, ezt később kibővítettem magyar zenetörténeti kutatásokkal. Nagyon rövid ideig tanítottam a Konzervatóriumban, később a Zeneakadémián zenetudományi szakon zeneelméleti tárgyakat is oktattam párhuzamosan a kutatási munkáimmal. Magyarország zenetörténetét kellett megírni, az első kötetében a középkort. Először tártuk föl a magyarországi kódexek zenei anyagát és igény jelentkezett arra, hogy ezt ne csak a szakember olvashassa, hanem a zeneszerető emberek is hallgathassák. Javasoltam, készítsünk egy lemezt. A Hungaroton belement: kezdetben mellékletnek tervezték, később kiderült, a téma kinövi ezt a szerepet, s a gregoriánum lemez elkészítéséhez alakítottunk egy ad-hoc együttest. Azt gondoltuk, hogy egyszeri alkalom lesz. Ez 1970-ben volt, a lemez a politikai problémák ellenére nagyon nagy üzleti sikert hozott, úgyhogy a Hungaroton sorozattá kívánta fejleszteni. Ekkor az együttes kvázi másodszor is megalakult, azóta is együtt muzsikálunk, immár 28 éve, s ez idő alatt 40 hanglemezt készítettünk el.-Az együttes neve már az első lemezen Schola Hungarica volt?- Igen. És talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy világfogalom, mert például európai és amerikai egyetemeken a témával foglalkozó előadásoknak szolgál illusztrációul, és együttesünk számos nemzetközi nagydíjat szerzett. Művészi tevékenységemért Erkel díjat, később a Köztársasági Érdemrend középfokozatát kaptam.- Hogyan látja a kórusok és a kórusmuzsika helyzetét?- Attól függ, milyen kórusokra gondolunk és melyik országra. Érdekességként említem, hogy Kodály számtalanszor hivatkozott Angliára, ahol a kóruséneklés a legmagasabb fokon van. Véletlenül pár évvel ezelőtt személyesen is megismerkedhettem az angol zenei élettel és így megnézhettem közelről, hogy ez hogyan is működik. Nagyon érdekes, nagyon magas színvonalú, sokan is vesznek részt benne. Április végére angliai tanulmányutat szervezek száznál több magyarországi kómsvezetőnek és tanárnak, hogy megnézzék, mi a titka ennek.- Egy tanár barátom mesélt egy új akcióról, amely színvonalas lemezekkel segíti a fiatalok zenei nevelését.- Néhány évvel ezelőtt indítványoztam, és nemsokára megjelenik az Ferencváros „Orfeusz hangzó zenetörténet” első két lemeze. Erre pályázatot írtunk ki és külföldi cégek is beszállítanak, 32 lemezen a teljes zenetörténelem áttekintését adjuk a fiatalság kezébe kiváló együttesekkel, hiszen benne van a Philips, a Decca, a DGG és természetesen a Hungaroton is. A Nemzeti Kulturális Alap igazán nagylelkű volt, jelentős pénzösszeggel szponzorálta a vállalkozást, így olcsón, 18 000 forintért árusítják majd a 32 lemezes CD sorozatot, albumszerű könyv kíséretében. Bolti forgalomba nem kerül, iskolákon és könyvtárakon keresztül jutunk el a fiatalokhoz.- Ferencvárosi lakosként milyen szívvel gondol a kerületre?- A Ferencvároshoz újkeletű kapcsolat fűz. Egy szűkös, VI. kerületi lakásból kerültünk ide, minőségi cserével jutottunk egy rettenetesen lelakott, rossz állagú lakáshoz, amelyben azonban építész barátom meglátta a fantáziát. Több mint 10 éve költöztünk ide, a Ferencváros szélére, és a maga sok bajával együtt megszerettem ezt a környéket. Tény, hogy akad elég tennivaló, de ugyanakkor saját a hangulata, és lehet szeretni.- Mi a véleménye a kerületben folyó kulturális vállalkozásokról?- Amennyire tudom, az önkormányzat által támogatott együttesek nagyon dinamikus zenei élettel kísérleteznek, és annak idején, amikor a fővárosi önkormányzat kulturális bizottságában a zenei pályázatokat tárgyaltuk, nagy örömmel hallottam, hogy ezeket a ferencvárosi kezdeményezéseket úgy emlegették ott, mint mintaszerű példákat. Budapesten ritka, hogy egy kerület önerejéből ilyen jelentős és pozitív erőfeszítéseket tesz azért, hogy a zenekultúrát előre vigye. Mezey Róbert f \ Társasházak közös képviseletét és fűtését vállaljuk. Címünk: Zöld-KARIKA Kft. 1094 Budapest, Páva u. 31. Tel./fax: 218-6549 V J
