Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. február / 2. szám
Ferencváros 13 Se munkánk - se kenyerünk M. Té. Attila verseskötete előtt... Irodalmi lapokban mostanság ritkán találkozhatunk Murzsa Attila - művésznevén M. Té. Attila - írásaival, azt hi- hetné az ember, hogy már nem is ír. Miközben első verseskötetét hamarosan követi a második.- A lapok - köztük a roma lapok - nem kedvelik Murzsa Attilát?- Nem erről van szó: egyszerűen nincs igény irodalomra. Az emberekből kiveszett ez a fajta befogadókészség, mely a cigányokban amúgy sem volt meg igazán. Ráadásul a közélettel kapcsolatos filozófiám és a roma lapszerkesztők filozófiája nem ugyanazon a síkon mozog. Az őszintén odamondogató Murzsa Attila valószínűleg már nem nagyon kell nekik. Volt például egy írásom, amelyet minden további nélkül közöltek az Amaro Dromban - akkor történetesen gádzsók szerkesztették a lapot -, és a megjelenés után fogadott apám, Daróczi Gyula egy évig nem beszélt velem. Az írás az akkori szolnoki kisebbségi választásokról szól, és azokról a gusztustalan lobbizásokról, amiket ott csináltak a roma vezetők... Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem neveztem nevükön az embereket, akikről írtam, és sokan magukra vették. írtam arról is, hogy a ferencvárosi kisebbségi választásokon indult képviselőktől sokkal többet vártunk, mint amit letettek az asztalra. Innentől kezdve azért is nem találkozni írásaimmal, mert nemigen adok senkinek. Magamnak dolgozom - kötetemnek dolgozom. A lapok is sokat változnak, némelyik már nem is rólunk, cigányokról szól.-Harmincnyolc éves vagy. Egykori állami gondozottként és cigányként - mint mondtad egyszer - csodálatos életed volt. Olyan nem mindennapi emberekkel kerültél kapcsolatba, mint a minden költő által imádott Ratkó József, vagy a filmrendező Jancsó Miklós, aki első köteted ajánló sorait is írta...- Tényleg csodálatos éveim voltak... A születésem utáni időkre, az anyával való kapcsolatra egyáltalán nem emlékszem, fogalmam sincs arról, mikor kerültem állami gondozásba. Nem is akarom kideríteni. Én egyáltalán nem kerestem a gyökereimet, engem a családom keresett meg. A bátyám és az anyám keresett, és ma is úgy gondolom, hogy éppen ezzel siklott ki az életem. Belépett egy család a tizenegy éves gyerek életébe. Képzeld el, hogy a gyereket odaállítják egy asszony elé, és azt mondják, ez az anyád. Hát jó: és akkor most mit csináljak?- Ez lélektanilag teljesen normális reakció...- Meglehet. Én anyámnak azt a nevelőnőt tartottam és fogadtam el, aki napokat töltött betegágyam mellett, testvéreimnek a többi állami gondozottat tartottam. Attól, hogy a családom belépett az életembe, nem válhattam azzá, amivé szerettem volna.- Cigány mivoltod mit jelentett számodra?- A szabolcsi intézetben sokszor vágták fejemhez a gyerekek, hogy „te budapesti lelenc cigány”... Ez így lepergett rólam, de a „Budapest” nem. Budapest vonzott, gyermekfejjel is bármikor ha gondoltam rá, ha kimondtam a szót, számomra íze volt. Valahogy a véremben éreztem, hogy ez az én szülővárosom. Amikor a bátyám eljött értem úgy tizenkét éves koromban, és felhozott Pestre, akkor két három haverjával jött, és seggig érő hajuk volt a srácoknak - hát ez nekem nagyon tetszett. Ezt a jelenséget ott mindenki megvetette, megijedt tőlük mindenki, bennem meg azóta is él a dac: azért mert a többség elítél valamit, attól még miért ne lehetne normális? Én persze titokban reménykedtem, hogy az a hosszú hajú srác nem a bátyám, mert - fekete. Aztán itt. Pesten kaptam tőlük egy-két gyógyszert, ami „feldobott”. Eufóriában éltem egy hétig, és megemésztettem a dolgot: én is fekete vagyok, cigány vagyok. És nem lettem az az ember, akinek megálmodtam magam, és most már nem is lehetek. Csupán szakmunkásképzőt végeztem, de soha nem dolgoztam a szakmámban. Péknek tanultam, fizikailag nem bírtam ezt a munkát.- Tudnál kenyeret sütni?- Persze, hogy tudnék. Amit megtanul az ember, azt nem felejti el. De sokfele dolgoztam, csak pékségben nem. Voltam figuráns, kórházi dolgozó, ablaktisztító, újságíró, a fene tudja, még mi minden. Most pár hete éppen megint nincs munkám, lejárt a szerződésem.- Az újságcsinálás számodra nem „nyugdíjas állás”...- A roma lapok túlnyomórészt a gádzsók munkájára építenek, vagy azokra a romákra, akiknek megmondhatják, hogy mit kell írniuk. Amint valaki átlátja a helyzetet, amint belelát a politikusok kártyáiba, meglátja az összefüggéseket és ezt netán meg is írja - attól kezdve nem kell. De nemcsak a lap, hanem az egész roma környezet kiveti az embert. Éppen azért, mert átlát a szitán. Nem szabad, hogy az ember íróként, újságíróként belelásson a politikusok dolgaiba, ezt nem tűrik. De ez nem roma kérdés, ezt a gádzsók is így csinálják. És ha ezt megírjuk, akkor mi történik? Hát akkor keresztre feszítjük magunkat. És akkor se munkánk, se kenyerünk. Herceg Árpád FELVONÓ FELÜGYELET a József Attila-lakótelepen. Kürt és Pataki Liftszerviz BT, Láncszem Kft. vállal 24 órás felvonó felügyeletet, az ÉVM 17/1973. sz. rendelet szerinti központi felvonó felügyeleti rendszerrel. Érdeklődni lehet munkaidőben a 280-2203,129-7586, 06-20-252-133-as telefonon.
