Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. január / 1. szám
Ferencváros 21 Mit vár - mire vár? Jövőre, veletek, ugyanitt — Én az alagút végét már nagyon látom- mondja Kolbász Béla, és mutatja ragyogóra suvikszolt kocsiját. Pillantása szeretetteljes, ám nem kizárólag a kocsinak szól. Kolbász Béla minden hétvégére elviszi magához a mamát.- Én igazán szeretném, ha a mama jövőre meggondolná magát, és hozzám költözne. Ha ezt nekem meghozná az új év, én bizisten százszorosán vigyáznék magamra, nehogy bevarrjanak megint valamiért. Ilyenkor évvégén mindenki fogadkozik, én is azt mondom, hogy jövőre másképpen szeretnék élni. Ha a mama jövőre hozzámköltözik, visszajön a feleségem is a gyerekekkel.- Megyek, fiam, megyek - mondja Béla édesanyja. - Csak engedd meg, hogy néha visszajöjjek a saját vackomba is. Nekem a Dzsumbuj az igazi otthonom. „Ha a mama velem élne, minden jobb lenne...” *** Van egy trafik a Tompa utcában, oda járok cigarettát venni, mert olcsóbb, mint az utamba első diszkontokban.- Mi azért tudtunk olcsók maradni, mert az üzlet a sajátunk - mondja Pappné Tuzson Judit. - Aki bérli az üzletet, az ezt nem teheti meg. Nekünk se könnyű, évről évre várjuk, hogy Pappné Tuzson Judit: „Legyen jobb az emberek élete” jobbra forduljanak a dolgok, és minden évben rosszabb lett. Számunkra az augusztus jelenti a „karácsonyt”, akkor fogy a legtöbb üdítő.- Vállalkozóként miben reménykednek?- Legyen jobb az emberek élete, hisz ez az üzletet is fellendítené. De mindig azt terhelték eddig, aki tisztességesen, legálisan dolgozott. A jövedéki törvény visszaszorította némiképp a feketepiacot, de ennek árát a kisvállalkozásoknak kellett megfizetniük, súlyos ezrekbe került ez nekünk. Bankszámlát kell nyitni - az is tízezreket visz el. Meg kellett újítani a működési engedélyt kétezerért, a hetvenötezres pénztárgép havi ezerbe kerül - hadd ne soroljam! Szóval, egy jobb, kiszámíthatóbb évet kívánnék mindenkinek. A magunknak pedig azt, hogy a családi vállalkozás legyen képes eltartani a családot. Hisz a díjbeszedést - mint másodállást - csinálom most már hat éve, hogy itt az árukészlet meglegyen. *** Ötvenen túl az ember annyi testi nyavalyát összeszedhet, hogy nem ügy leszázalékoltatnia magát. Ezt tette Balázs László is, aki építészként harminc évet húzott le a Filmgyárban. Munkahelye megszűnt, másodállását csak vállalkozóként csinálhatta volna tovább, ami azonos a bukással.- Mit várhatnék egy új évtől? Negyvenöt év fölött már nem kell az ember, semmi perspektívája nincs. Nemcsak magamról beszélek, a világ mostanában ilyen. Vannak nálam sokkal rosszabb helyzeten is, persze. Én legalább értek néhány szakmához, fű alatt találok néha munkát, de csak annyit, hogy nem kell leülnöm a lépcsőre. Az jó volna, ha jövőre igazságosabb lenne az elosztás. Mert azt már ismerjük, hogyan lehet egy tehenet há- romszor-négyszer megfejni...- Ha Balázs László lenne az igazságos elosztó, miképpen csinálná?- Nagyon nehéz, mert mikorra a pénz a nagy kalapba kerül, már igencsak megcsapolták. Mire a pómép hozzájut a konchoz, már csak a csont maradt. Ennek az elosztásához pedig archeológus szükségeltetik. A melót is hiába hajszolja az ember, hiába van két, három állása, munkalehetősége, csak a jövedelmeket csapolják. A kisember csak kapar, kapar, eredménytelenül. Ettől olyan enervált mindenki. Bár néha elnézem a fiatalokat, és el nem tudom képzelni, mitől telik azokra az autócsodákra. Drogkereskedésből? Annyi drogos azért mégsem lehet ebben a kis országban! Balázs László: „Igazságosabb elosztás kellene”
