Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. január / 1. szám
Ferencváros 19 _______HÍREK_______ R endőrségi hírek Lelépett a pénzváltó November végén a Metró áruház parkolójában szólította meg egy férfi A. J. budapesti lakost, hogy szívesen átváltana forintot valutára. A gyanútlan férfi belement az üzletbe és átadott az ál-pénzváltónak 800 ezer forintot, aki azonnal eltűnt a bankókkal és azóta sem került elő. A tolvaj (l es grafika), 40-45 éves, 165 cm magas, vékony testalkatú, hosszúkás arcú, rövid fekete hajú, barna szemű. A rendőrség kéri, togy aki felismeri a mozaikképen látható személyt, jelentkezzen a IX. kerületi rendőrkapitányságon. Bolti szarkák a Ferencvárosban Az üzletbe négyen, öten bemennek, majd a bolt legtávolabbi zugában lévő árut kérik. Amíg az eladó elfordul, megtelnek a zsebek s a ruhák rejtett zugai lopott holmikkal. Jó néhány kereskedőt fosztottak ki az utóbbi időben ezzel a módszerrel. A bolti szarkák ellen a szakemberek szerint a leghatékonyabb a mágneses kapuk alkalmazása, olykor azonban egy kamera is elegendő védelmet nyújt. Garázdaság az utakon Új jelenségre figyeltek fel a rendőrök. Az utóbbi időben egyre többen feledkeznek meg magukról autóvezetés közben, és közlekedési konfliktusaikat ököllel intézik el. Az agresszív vezetők többsége 20-30 év közötti férfi. Olyan eset is előfordult, hogy valakit azért vertek meg, mert nem ment át a közlekedési lámpa piros (!) jelzésénél. A duhajkodó vezetők 90 százalékát a rendszám alapján felderíti a rendőrség. Szakemberek tanácsolják, hogy a kocsiajtókat zárjuk be belülről és támadási kísérlet esetén dudálással hívjuk fel magunkra a figyelmet. Lelopták a nyakláncát P. K. budapesti lakos a 66-os busz Határ úti végállomásánál várakozott, amikor két idegen cigarettát kért tőle. A gyanútlan férfi megkínálta őket, majd beszédbe elegyedett velük. Az idegenek hálájuk jeléül átölelték, majd távoztak. P. ekkor vette észre, hogy ellopták tőle az arany nyakláncát. A rendőrség keresi a képen látható (2-es, 3-as grafika) 30-35 év körüli, kb. 180 cm magas tolvajokat. Őrök a bosszantásunkra Alig lézeng néhány vevő a hatalmas, modem drogéria-üzletben. Az „őrző-védő fri- zurás” hatalmas pisztollyal az oldalán egykedvűen sétál fel-alá, unalmában gumibotját babrálja. Egyszer csak egy középkorú, jólöltözött hölgy lép az egyik polchoz, leemel két csomag harisnyát és a pénztár felé veszi az irányt. A biztonsági őr a nyomába ered és határozottan felszólítja: „hölgyem, álljon meg”! A jelenet kissé színpadias, a harisnyás szinte lépés közben áll meg, mint amikor a videón működésbe lép a pillanat-állj kapcsoló. „Tessék azonnal visszamenni kosárért”! - zengi fennhangon az izomagyú. „De csak ezt a két harisnyát akarom megvenni és nagyon sietek, nincs kedvem a hatalmas kosárral bajlódni” - mentegeti magát a vevő. „Kosár pedig kell, honnan tudjam, hogy nem rak a táskájába valami árut” - okoskodik az őr. „Ez már sok, küldje ide az üzletvezetőt.” - így a vevő. Őr üzen, főnök érkezik, értelmesen néz, tényállást rögzít, ítéletet hirdet: „ebben az üzletben, hölgyem, kötelező a kosár, főleg ha valaki kigombolt kabátban és csomagokkal van”. Hölgyem a fogkrémek közé dobja a harisnyákat és elviharzik, miközben kabátját szégyenlősen gombolgat- ja, mint egy tetten ért cukros bácsi. Jól van Akoskám, lapogatja a főnök az őr vállát. A harisnyásnak szerencséje volt - ha nem is tudja a Ferencváros egyik élelmiszer üzletében lopás gyanúja miatt a biztonsági őr olyan súlyosan bántalmazott egy férfit, hogy azt kórházba kellett szállítani. A kórházban depressziós állapotba került és egy óvatlan pillanatban kilépett a negyedik emeleti ablakon. A törékeny termetű férfi szörnyethalt. Az üzlettulajdonosnak igaza van, amikor a tolvajoktól védeni akarja áruját, csakhogy ezt törvényes keretek között kell tennie. Kötve hiszem, hogy a drogériában vagy az élelmiszer üzletben hatalmas mordályokkal lehet csak megvédeni a szappant és a sajtot. A vevők megfélemlítése nem tartozik a bevett kereskedelmi szokások közé, talán inkább elektronikus jelzőkkel, tv-kamerákkal kellene a tolvajok ellen harcolni. Az agyakba pedig nem ártana tiszta vizet önteni és tudomásul venni, hogy az őr a bolti szarkák ellen nem vetheti be sem fegyverét, sem testi erejét. Kleer
