Ferencváros, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998. január / 1. szám
14 Ferencváros Líceum az FMK-ban A nehezen kezelhető gyermek meglehetősen tág fogalom, noha egyre gyakrabban használjuk. Tulajdonképpen minden gyermek nehezen kezelhető, minden gyermek személyre szabott gondoskodást igényel. Ugyanakkor minden gyermek a maga nemében csodagyerek is - ami csak tovább bonyolítja a helyzetet. Csepelen 1992 óta működik sikeresen alapítványi keretek között a BURAT- TINO Általános Iskola, amit kifejezetten a hátrányos helyzetű kisdiákok számára hoztak létre alapítói. A gyerekek nagy része csonka családban nevelődik, nagyon nehéz anyagi körülmények között. Más részük sokadik gyermek s a keveset kell sokfele osztani. Etnikai hovatartozásuk miatt jut másoknak szomorú megkülönböztetés és így tovább. 1996-tól az iskola bővítette profilját, immár szakképzést is kínál a végzősöknek. Idén újabb jelentős lépést tett: szak- középiskolát indított, s a neve immár BU- RATTINO Általános, Szak- és Szakközépiskola. A szakközépiskolában - amely a Ferencvárosi Művelődési Központban működik és megállapodás alapján az MH Líceum Alapítvány működteti - jelenleg mintegy negyven diák tanul. Olyanok, akiket a mindennapi szóhasználatban egyszerűen „nehéz esetnek” szoktunk nevezni.- Mi azokat a gyerekeket fogadjuk be. akik sikertelenek a hagyományos középiskolában - mondja Kerényi Mária, a szak- középiskola pedagógiai vezető tanára. - Akik esetében az iskola titokban vagy kevésbé titkoltan „fellélegzik”, mikor elmennek. Némelyik diákunk már 5-6 iskolát is kipróbált, de sehol sem tudott gyökeret ereszteni. Mi nem találtunk ki semmi különlegeset. Úgy gondolkodunk, ahogy normális esetben az ember a saját gyerekeit is neveli. Mindegyik más, tehát más-más módon kell megközelíteni őket - ugyanakkor egyformán kell szeretni és egyformán kell tőlük bizonyos dolgokat megkövetelni. Fiatal koruk ellenére mindegyiknek megvan a maga nem is csekély súlyú keresztje, s ahogy birkóznak vele - az embernek bele- sajdul a szíve, sírhatnékja támad. Sírással azonban nem megyünk semmire. A kérdés az: mit lehet tenni.- Mit lehet hát tenni?-A középiskolai érettségiig eljutni nem a zsenik privilégiuma, minden átlagos képességű gyerek meg tudja csinálni. Ma már alapkövetelmény az érettségi. Enélkül töredékére csökken annak az esélye, hogy valaki meg tudjon kapaszkodni a polgári létben. Mi nem arra törekszünk, hogy diákjaink az elsők között kerüljenek be az egyetemekre. De arra igen, hogy gondosan kifejlesztett képességek és megalapozott tudás birtokában magabiztosan legyenek képesek az érettségi követelményeinek eleget tenni. Ezeknek a gyerekeknek korábban nagyon sokszor mondták, hogy buták vagytok, semmirekellők vagytok - már-már el is hitték.- Sejtem, miért nem bírja el őket a hagyományos oktatási struktúra. De hogyan lehet ide bekerülni? Elképzelhető-e, hogy valaki akár a gimnázium negyedik osztályából kiesve kerül ide? És ha igen, akkor melyik évfolyamba?- Nemcsak elképzelhető, van is ilyen nebulónk. Rendes, aranyos gyerek, semmi baj nem volt vele a negyven fős gimnáziumi osztályban. Nem is tűnt fel senkinek négy évig, hogy nem tanulja a fizikát. Negyedikben aztán megbukott. Most hozzánk jár a tizedik (!) osztályba, miközben pótolja a kilencedikes anyagot. Nem kellett erről őt különösebben meggyőzni, tudja jól, hogy ez az ő jelenlegi szintje és nem az, amit a bizonyítványában szereplő jegyek mutatnak.- Úgy tűnik, ez az iskola utolsó, vagy inkább utolsó utáni esély a középiskolai végzettség megszerzésére. Ha valaki innen is kipottyan...- Alapvető célunk, hogy megtartsuk őket. Mi is úgy látjuk, ezután már valóban minimális lehetőségük marad. Mindent elkövetünk, hogy ez bennük is tudatosodjon. Komoly szerződést kötünk mindenkivel az év elején. Ebben benne foglaltatik, hogy mit ajánl számukra az iskola, de az is, hogy nekik mit kell vállalniuk a közös cél elérése érdekében. Ezt nekik felelősen alá kell írniuk. Olyan egyszerű dolgokról van szó, mint bejár az órákra, felkészülten jön, elvégzi a kapott feladatokat stb. Nagy jelentősége van annak, mikor szerződésszegéskor - hogyne lenne ilyen! - a gyermek orra alá tudjuk dugni: fiacskám, te nem ezt vállaltad, nem ezt írtad alá. Ilyenkor közösen megkeressük azt a módosított variációt, ami mindkettőnk megelégedésére teljesíthetőnek tűnik. A harmadik ilyen módosítást már senki sem kockáztatja meg, mert az már valóban azt jelenti, hogy el kell búcsúznunk egymástól.- Ezek a személyre szabott mellékszerződések, kisszerzjődések milyen követelményeket állítanak fel?- Talán egy példát mondok. Egyik tanulónk elég gyakran marad távol az órákról. Azt mondja, ő elindul, de útközben nagyon- nagyon rossz kedve lesz. Nem kívánkozik emberi társaságba, céltalanul csatangol. És ez nem vicc, nem mellébeszélés. Mit lehet ilyenkor tenni? Megállapodtunk, hogy tíz ilyen eset, ilyen kellemetlen életérzés alkalmából kilencszer erőt vesz magán és bejön az iskolába, történjék bármi.- így kívülről nézve teljességgel valószerűtlen, hogy ilyen megállapodásig el lehessen jutni. Hisz be sem megy az iskolába, vagy ha igen, miért beszélné meg bárkivel is az ő életuntságát.- Ez egy lényeges pont. Kölcsönös választások alapján minden diákunknak van egy mentora, tanár-segítője. Talán jól jellemzi tanáraink kvalitását, hogy ilyen helyzetben is képesek olyan személyes viszonyt kialakítani a diákokkal, mellyel sikerül újabb és újabb erőfeszítésekre késztetni őket - önmaguk ellenében. Muszáj ezt megtenni, ez az előfeltétele, hogy eredményesen jussunk majd túl az érettségin. Herceg Árpád
