Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. augusztus / 8. szám
Ferencváros, 1956 „...Az 1956-os forradalom fegyveres felkelőinek egyik központjában, a Ferencvárosban végbement eseményeket igyekszem rekonstruálni. E városrészről (és a Vili. kerületből) vettek részt a legtöbben harci cselekményekben. A szociológiai kutatások egyelőre nem mutatták ki egyértelműen, hogy miért erről a területről került ki a felkelők nagy része. Néhány olyan sajátosság jellemzi azonban a ferencvárosi lakosságot, amely legalább részben válaszol erre a kérdésre....” Mostanában látott napvilágot Ferencváros 1956 címmel Eörsi László könyve. Sokéves kitartó kutató munka eredményeként megszületett ennek a zavaros történelmi időszaknak is a helytörténeti mutatója. Olyan kötetet vehet kézbe az olvasó, amelyben akár saját életének élményeivel találkozhat újra, régi ismerősök neveit, fotóit lapozhatja fel. A fiatalok pedig regényes színezetű epizódok segítségével kerülhetnek közelebb ehhez az időszakhoz. Eörsi László fiatalember. Az 56-os események feltárásában semmilyen elfogultság nem vezette, most elkészült munkáját Bordács Kata, a fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt társ emlékének ajánlja.- Mi késztette arra, hogy éppen ezen a területen kezdjen kutató munkát?- Még 91 -ben történt, hogy valaki bedobott apám levelesládájába egy alig olvasható fénymásolati példányt az Angyal István saját kezű vallomása címmel készült kiadványból. Később könyvként is megjelentettük. Ez a forrás rendkívül fontos és érdekes kordokumentumot, történeti adalékot szolgáltatott a forradalom Tűzoltó utcai eseményeihez, úgyhogy nekiláttam, feldolgoztam és önálló kötetben meg is írtam. Most, ebben a könyvben pedig - ha már így belecsöppentem - megírtam az egész kerület forradalmi eseményeit. Legalábbis mindazt, amiről sikerült az elmúlt évek kutatásai során hiteles információt szereznem. A kerület szociológiai összetételéről igen gyér felméréseket találtam. A századforduló idején kialakult nagy- és kisiparban, kereskedelemben dolgozó, időszaki munkából élő kispolgári-proletár rétegek az ötvenes években, a Rákosi- érában is őrizték kultúrájukat, hagyományaikat. A plebejus öntudatú lakosság rendszerint bizalmatlan sőt ellenséges volt a mindenkori politikai elittel szemben. A Ferencvárosban nagyon erősen élt a lokálpatriotizmus, amely nem is a kerület egészét kovácsolta össze, hanem inkább a kisebb körzeteket, amelyek kis közösségeket alkottak. A szegényebbek által lakott Illatos úton, a Vágóhíd, Aszódi, Mihálko- vics utcában és a Mária Valéria-telepen volt a legerősebb az összetartás. A lakosság összetételén túl az is indokolja a harci cselekményekben való nagy számú részvételt, hogy az Üllői úton és a Nagykörúton volt a szovjet csapatok fő felvonulási területe. A kötetben kizárólag a IX. kerületi csoportokkal és a csoportok egyes tagjainak tevékenységével foglalkozom. Igyekszem részletes betekintést nyújtani a Tűzoltó utcai, a Berzenczey utcai-Ferenc téri és a Tompa-Ráday utcai fegyveres csoportok életébe. Ugyanebben a sorrendben mondanám a neveket is, amelyek szorosan kapcsolódnak a csoportokhoz: Angyal István, Wágner István - akire sokan csak úgy emlékeznek: a „Göndör” és Bárány János, azaz a „bordósapkás Jancsi”. Különösen jellemző ezekre a csoportokra, hogy rögtön a forradalom elején, már a szovjetek bevonulásakor felvették a harcot. A fegyverszüneti szakaszban, a Nemzetőrség megalakulása idején a rendfenntartás, az üzemek, boltok védelme volt a feladatuk, vezetőik pedig közvetítő tárgyalásokat folytattak a minisztériumi és parlamenti egyezkedések során.- Hány emberről tesz említést?- 200-250 név vagy becenév is olvasható a könyvben, de elég nagy volt a fluktuáció. 60-70 emberről sikerült többet megtudnom, legalább negyven emberrel magam is beszélgettem, jó néhányukról portrét is írtam. A három legjelentősebb fegyveres csoport tevékenysége főként a Középső- Ferencvárosra koncentrálódik, de feltehetően a Külső-Ferencvárosban is erős volt az ellenállás. Az Illatos út környékén történtekről van ugyan némi képanyag, de nincsen további hiteles forrás. Az ott tevékenykedő „fiúk” egy bírósági ítélet megfogalmazása szerint: „...a Mária Va- léria-telepnek, a dzsumbuj néven közismert Illatos út, valamint a Ceglédi út környékének szemete és alja, csavargók, munkakerülők és lumpenproletárok...” Ha valaki segítségemre tudna lenni azoknak az embereknek a felkutatásában, köszönettel venném, mert a kötetet kiegészíthetném az ott történt eseményekkel is. Továbbá azt tervezem, hogy a ferencvárosi kötet után a Corvin-köz és környékének fegyveres csoportjairól írok, majd szeretném az egész főváros forradalmi történetét egybefoglalóan feldolgozni. És kérem ezúton mindazokat, akik visszaemlékezéseikkel, fotóikkal segíteni akarják és tudják a feltáró munkát, hagyjanak számomra üzenetet a Ferencváros szerkesztőségében, vagy az 1956-os Intézetben. Bízom benne, hogy az olvasókat - különösen a ferencvárosiakat - érdekelni fogja a könyv, s hogy munkám nem volt hiábavaló. Mérész
