Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. március / 3. szám
12 Ferencváros Egyesek szerint lőnöm kellett volna Annak a bizonyos bankrablónak, aki Kanadában és az USA-ban már hosszú éveket ült sajátos foglalkozása miatt, s most Magyarországon próbált szerencsét, hazai karrierjét csírájában törte derékba egy huszonöt éves rendőrfíú: Balogh Miklós. AIX. kerületi rendőrkapitányságnál szolgál.- Szolgálaton kívül voltam - meséli a fiatalember - és találkozóm volt egy ismerősömmel az V. kerületben. Éppen a Szép utcánál sétáltam. A baloldali járdán mentem, amikor láttam, hogy két férfi rohan szembe az út közepén, egyikük táskát szorongat. Feltűnő volt az is, hogy az egyiknek valami símaszksze- rűség, a másiknak pedig igen szűkre összehúzott kapucni volt a fején. De akkor még nem gondoltam semmit. Fumak és kész. A következő pillanatban láttam meg egy urat, erősen vérző arccal. Azt kiáltotta: rablók! Látszott, hogy nagyon meg van ijedve. Akkor kezdtem utánuk futni, és felszólítottam őket: Rendőrség, álljanak meg!- Milyen ruha volt Önön?- Farmer és széldzseki. Persze tovább futottak. Először a Kossuth Lajos utcára, onnan pedig az Astoria aluljáró felé. A hátullévőt láttam mindig, őt követtem, a másik el is tűnt a szemem elől.- Ennél volt a táska?- Igen.- Nagyon gyorsan futott?- Szerintem nem, mert utolértem. Ezen azóta többször is gondolkoztam egyébként, mert sokkal magasabb nálam, sokkal hosszabbak voltak a lábai is. Az aluljáró lépcsőjének úgy a felénél járhatott, amikor én is odaértem. Akkor megállt és visszanézett. Tipikus rosszarcú, nagydarab ember.- És akkor ön rávetődött.- Nem, csak írtak ilyesmit, de nem volt semmi vetődés. Mondtam neki, hogy rendőr vagyok, erre rám fogta a pisztolyát. Légpisztoly lehetett. Én meg ráfogtam az enyémet.- önnél civilben is van fegyver?- Persze. Az önvédelmi fegyverem.- És miközben Önök ott fegyvert rántottak, mit csináltak a járókelők?- Nem tudom. Arra nem emlékszem. Én mondtam az elkövetőnek, hogy tegye le a fegyvert. Ó meg, gondolom, összemérte a két pisztolyt, látta, hogy az enyém nagyobb - neveti el magát Balogh Miklós -, és tovább szaladt lefelé. Megint utolértem, hátulról megfogtam és újra mondtam, hogy rendőr vagyok. Akkor ismét előkerültek a pisztolyok és dulakodni kezdtünk. Egyesek szerint lőnöm kellett volna, de olyan nagy tömeg volt, hogy ha én lövök, az még legalább két embert elvitt volna. Úgyhogy inkább eltenni próbáltam a pisztolyt, és kiáltottam, hogy segítsenek, mert éreztem, hogy egyedül nem bírok vele. Most már tudom, hogy vagy tizenöt évet ült Amerikában, ha ebből csak ötöt gyúrt, az is elég. Két állampolgár sietett a segítségemre - egyikük, mint később kiderült, ferencvárosi lakos -, így sikerült földre vinni az elkövetőt.- A rabló nem lőtt?- Nem tudom. Szerintem nem. Kértem, hívjanak még rendőrt és fentről két kolléga jött le. ók megbilincselték, aztán megérkeztek az akciósok is és elvitték. A pénzt még dulakodás közben ejtette el, ott hevert a táska a földön. A sértett vette magához, amikor odaért. A Gábor Dénes Műszaki Főiskola dolgozóinak a fizetése, meg valami alapítványi pénz volt benne, hatmillió forint.- Miket mondott az elkövető?- Nem mondott semmit. A kihallgatásán pedig már nem voltam ott, akkor láttam utoljára, amikor betették a kocsiba.- Remek történet. Mondja, mióta rendőr, és mi volt előtte?- 93 óta dolgozom itt, és az is véletlen, hogy rendőr vagyok. Gépszerelőnek tanultam, de abból nem lehet megélni. Utoljára sofőrként dolgoztam az ÁPISZ-nál, de ott meg a privatizáció miatt meg kellett volna vásárolni a gépkocsit, nekem nem volt annyi pénzem. Akkor kerestem másik munkahelyet.- A rendőri fizetésből meg lehet élni?- Hagyjuk ezt. Ez legalább biztos állás.- Mi a rangja?- A legkisebb, őrmester. A köz- rendvédelmi osztály járőre vagyok.- Ezért az akcióért kapott jutalmat?- Az Országos Rendőrfőkapitányságtól húszezer, a kerületitől tízezer forintot. És külön megjutalmazott még a főiskola.- Elégedett az anyagi elismeréssel?- A hatmillióval messze nincs arányban, de úgy jött ez a pénz, mintha a jóisten küldte volna. Barátnőmmel most költöztünk albérletbe, kell a pénz. Persze nagyon örülök neki, nem egész egy fél óra alatt hoztam össze.- Akkor most megcsillant a lehetősége a gyors előmenetelnek.- Az azért nem úgy van. Persze nem akarok mindig mínusz tíz fokban az utcán járőrözni, de egyelőre nincs konkrét tervem. Jól érzem itt magam. Az amerikaiak a filmjeikben gyakran hősként ábrázolják a fiatal, bátor őrmestereket. Balogh Miklós még nem egészen olyan mint egy filmsztár, még túl szerény és mosolygós, de tény, hogy egy nemzetközinek mondható bűnözőt fogott meg minden lacafaca nélkül. Jól csinálta, le a kalappal! MK Civilben
