Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. november / 11. szám
20 Ferencváros A Sanyi A Mátrai Sanyi. Ki emlékszik még a repülő hátvédre, a spárgázó becsúszások originál nagymesterére? Megmondom. Mindenki, aki egyszer is látta. Ez a koraősz, élemedett-tini világ- válogatott (65 éves) focistaként is megmaradt olyan csendes és szerény sportembernek, mint amilyennek ifiatléta korában elindult. Mégis, egy nagy meccs döntő pillanatában, bizonyos játékvezetői ítélet felett álmélkodva azt találta mondani: „Bíró úr, maga beteg. Majd a Tüske megvizsgálja.” Mire a játékvezető minden teketória nélkül kiállította. O sem akkor jött le a falvédőről, ő is tudta, hogy Fenyvesi dr.- állatorvos. Hogy igaz-e ez a történet, vagy sem- teljesen mindegy. A kitalált történetek is minősítenek. Mátrai Sanyi a nagy sztorik embere.- A múltból élsz?- A múlt él belőlem.- Némely szakértője szerint a Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi sor egyike volt minden idők legjobb magyar védelmének.- Szerinted is?- Szerintem minden idők legjobb magyar védelme volt.- Kösz.- Ezt a világbajnokságokon is bizonyítottátok, a nagy dobás mégsem jött össze.- Három vébén fociztam, mindany- nyiszor valami rémes átok ült rajtunk, mindig el kellett buknunk. Ott volt 58- ban az a második meccs Wales ellen. Lidércnyomás.- John Charles... a János Király...- Például. Fél fejjel magasabb volt nálam és kétszer olyan széles. A tekintélye még annál is nagyobb. Szögleteknél fel kellett mennem fejelni vele. Úgy pattantam le róla, mint a nikkelbolha.-Jött a chilei VB...- 62-ben nagyon jó csapatunk volt, az istenit neki, csudajó csapatunk. És egész évben klasszissal jobban fociztunk, mint a csehek. Aztán kikaptunk tőlük egy abszolút ostoba góllal. Most is a hideg szaladgál a hátamon, ha rágondolok. 1966-ban, az angol VB-n pedig világszép játékkal vertük a brazilokat. És utána elbuktunk az évtized leggyengébb szovjet csapata ellen.- Amikor Rákosi kihagyta az évtized gólhelyzetét.- Ilyen a sors. Azóta se bocsátották meg neki. Hogy készakarva rúgott luftot ott az ötösön. Mert le kellett feküdnünk a ruszkiknak.- Naná, hogy nem kellett... ■ - Nézd, 63-ban játszottunk egy meccset a Népstadionban. Orosz Pali rettenetesen összeugrott Guszarjovval, mind a kettőt kiállították. Én voltam a csapatkapitány a Fradiban, meccs után behívtak a IX. kerületi pártbizottságra. „Mondja Mátrai elvtárs, milyen politikai eligazítást kaptak maguk a mérkőzés előtt?” Gondolhatod, se köpni, se nyelni nem tudtam. Tiszta téboly még feltételezni is, hogy a pályán bármi más eszébe jut az embernek, a játékon kívül. És mégis...- Hoppá, most sztori jön.- Engedelmeddel. Nézd, egyszer felmentünk Rákosival Mátranovákra pecázni, már nem is tudom hány évvel a 66-os ruszki meccs után. Na, odajön egy bácsika Rákosihoz, „Árulja már el, miért hagyta ki azt a helyzetet az oroszok ellen?” A Gyuszi széttárta a karját: „Hát azért, mert megígérték, hogy ha nem rúgom be, huszonöt év múlva kimennek az országból. Kimentek?”- Albert Flórival is jártál pecázni?- Ronda célzásaid vannak. Hát az ellenségünk sem foghatja ránk, hogy testvéri lett volna a kettőnk kapcsolata. Még barátinak is csak erős túlzással nevezhetném. Azért ennek is megvolt a jó oldala. Jöttünk egyszer haza Bilbaóból, kishíjja, hogy nem zuhant le a masina. A tömör halálfélelem állapotában szálltunk ki Ferihegyen a gépből és akkor az egyik vezető tiszta fapofával megjegyezte: „Tudtam, hogy nem lehet baj. Albert és Mátrai közös sírban? Soha!” Egyébként felfújták a mi viszályainkat. Jó sztori volt a lapoknak. Lehetett pletykálni.- Akkor mi volt az igazság?- Az igazság az volt, hogy Flórinál többet abban az időben senki nem tudott a fociról. Zseniális labdarúgó volt és rossz rágondolni, mi lehetett volna még belőle, ha kimehet nyugatra profinak, mint Puskás. Ma is úgy érzem, hogy a vezetők itthon egy kicsit elka- patták, senkitől sem fogadott el tanácsot és a mi csínjeink is ebből eredtek. De hát ez régen volt, azóta szent a barátság.- Mióta?- Na, ez egy másik sztori, de napra pontosan meg tudom mondani. Nagy ünnepséget csapott a Fradi, a Flóri ötvenedik születésnapján. Mit mondjak, ez sem tegnap történt. Talán akkor látogatott haza először Varga Zoli, akivel annakidején szintén nem imádták egymást. Szóval ott a születésnapi bulin Flóri is, Zoli is mondott egy szép kis beszédet, felejtsük el, bocsássuk meg, ami rossz volt, aztán egymás nyakába borultak. És akkor megszólaltam én, lesről. „Szépek vagytok, gyerekek, de hát a Mátraival mi lesz?” Erre aztán nagy nevetés, és mi is összeölelkeztünk Flórival.- Azért nyolcvan válogatottság után nehéz lehetett abbahagyni a focit.- Nem igazán. Szépen elbúcsúztattak, kaptam egy medáliát is, aztán odajött hozzám Csanádi Árpád. A legnagyobb és legkedvesebb sportfőnök, szintén öreg fradista. „Te Sanyi, bármikor gondod van, csak gyere be hozzám bátran. Nem mintha tudnék segíteni, de jó, ha értesülök a dolgaidról.” Peterdi Pál
