Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. október / 10. szám
Ferencváros R. Sipos Ilma Világmindenség, levegőég Néha előfordul, hogy üresen, unottan csapongók faltól falig, és hiába szeretnek, hiába ölelnek, hiába etetnek, hiába becéznek, fejemben zűrzavar, lelkemben magány, testem bénán lóg a nyakam alatt, mint valami idegen teher. Néha meg kinézek egy vonat ablakán, erdőt látok és nagy hegyeket, a nap vörösen dédelgeti a fákat, és szívemre végtelen nyugalom száll, mintha belé- bújt volna az egész gyönyörű természet. Akkor tudom, hogy odakint a tóban tündérek tanyáznak, a felhőkön angyalok ülnek, hogy minden kövön és élő arcon ott az összes válasz, csak úgy kell rájuk csodálkoznom, ahogy még a gyermek tekint a világra. Nekem ez a néhány perc a harmónia. Általában hamar megállapítjuk valakiről, hogy mennyire kiegyensúlyozott. Apró jelek: ahogy beszél, ahogy gesztikulál, ahogy a szemünkbe néz. Persze, pusztán az, hogy valaki kiegyensúlyozott, nem feltétlenül jelenti, hogy harmonikus is. Én úgy hiszem, a harmonikus ember olyan, mint egy csillag. Ragyog és forog megállás nélkül. Csak úgy. Talán érzi, hogy ez az egyetlen lehetőség, ami megadatott. Valamelyik délután R. Sipos Ilma báb- és képzőművésznél jártam. Órákat töltöttem ott, mégis, alig valamicske időt. Ő igazán harmonikus ember. Lényéből szeretet, derű sugárzik, pedig rengeteg csapást mért rá az élet. Szegénység, háború, gyász és magány. Ami erőt ad neki - minden nyomorúság ellenére - az alkotás öröme. Hisz abban, hogy dolga van a földön, hogy képekbe és szavakba kell öntenie mindazt, amit megfigyel, úgy, ahogy képzelete átszínezi a mindennapok világát. 1924. augusztus 18-án született Budapesten. Apja korán meghalt, nagyanyja és édesanyja nevelte. Gyermekként került Gödöllőre, a Remsey házba. '67 után napi 8-10 órát dolgozik hivatalnokként, éjszaka sír.- Festeni nem mertem - mondja, mert attól féltem, hogy napvilágnál egészen másnak látszik az, amit éjszaka vászonra vetek. A Ferencvárosban 1960 óta él, picike lakásban és igen szerény körülmények között. „Képei itthon és kanadai, hollandiai, franciaországi, ausztriai, jugoszláviai magángyűjteményekben vannak. Bábjai a Színháztörténeti Múzeum bábgyűjteményének megbecsült darabjai”, (egy kiállítás meghívójából) Első barátom a Ferencvárosból - meséli - egy szobor, a Ráday u. 47-ből. Nőalak, fején korsóval, alkotóját nem ismerem, de nekem Olaszországot idézi fel, amit nagyon szeretek. Minden nap, a Csarnokba menet benéztem a házba, hogy ott van-e, hogy megvan-e még. Aztán egyszercsak nem volt sehol, s nekem egyre jobban hiányzott, mint valami jó barát. írtam Ráday Mihálynak, és küldtem a szoborról egy rajzot. Sokáig nem válaszolt. Majd váratlanul, sok-sok idő után visszakerült az én korsós lányom a helyére. Hogy honnan kerítette elő Ráday Mihály, azt nem tudom. De a világ rendje helyreállt, s én azóta is minden nap benézek a Ráday utca 47-be. A másik, amit még szeret itt a Ferencvárosban, a Híd borozó; szintén vászonra vitte. Olyan - mondja, mintha még a középkorból maradt volna itt. Képein rengeteg mesealak szerepel, sőt egy-egy képen egész kis történetek játszódnak le. Számomra -, mondja Ilma néni, a hétköznapok szürke világa a káprá- zat, s mindaz a szín, az a sok-sok csoda, amit a szürkeség leple mögött fölfedezek, az az igazi valóság. Az Ilma szó jelentése (finn szó) világmindenség, levegőég. Ilma nénit nézve igaz lehet, hogy a név kötelez. Hiszen a levegőég az Universum, megfoghatatlan és végtelen, mint a szárnyaló képzelet, és azt hiszem, hogy Ilma néni ennek nincs híján. A sors valahol igazságos - mondja. Ha mindazt megkaptam volna az élettől, amire vágyom, talán eszembe sem jut, hogy művészi pályára lépjek. A képzelet a vágyakból táplálkozik, de aki csak vakon tévelyeg, aki csak vágyai kielégítéséért küzd, annak számára a csömör jut csak. Aki elfogadja azt a sorsot, ami neki adatott, aki nem kívülről várja a csodát, hanem önnön leikéből merítkezik, annak feltárulkozha- tik a mindenség, és cinkosan mosolyognak rá a dolgok. Ez lehet, a szó nemes értelmében, az alázat, és Ilma néni mindig is ennek szellemében élt. Arról senki sem tehet, hova születik - mondja -, de arról igen, hogyan él. Építeni és alkotni - folytatja -, ahhoz nem kell több energia, mint pusztítani és rombolni. Csak elhatározás, hit és szeretet. De mit tehetünk - kérdezem -, ha nincs elég hit, s ha a képzelet csak szörnyeket, csak halálfejeket vetít elénk? Ilma néni bábjai hársfából készültek. Nagyon nehéz - mondja - fából mosolygós arcot varázsolni. Kolin Dóra
