Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. január / 1. szám
Ferencváros 21 Fradi győzniakarás Kellene mesélni valami szépet, ugye? Kedveset, csendeset, amilyet duruzsoló kályha mellett szokás, amíg odakinn csúf, szürke szakállát lengeti a tél. Na jó, de készüljetek rá, gyerekek, hogy hosszú lesz, meg fordulatos, ám a vége csupa öröm, amint az efféle mesékhez az dukál. Tehát Uruguay labdarúgói 1924-ben elhatározták, hogy részt vesznek a párizsi olimpián. Jelentős döntés volt. Útban Párizs felé az uru focisták nem fecsérelték az idejüket. Már Spanyolországban igyekeztek ismeretséget kötni az európai futballal. De már az első edzések arra vallottak, hogy nincs szükség hosszadalmas bemutatkozásokra. Manuel de Castro, egy spanyol újságíró az első edzőmérkőzés után észrevette, hogy odaát, a távoli, ismeretlen kis országban történt valami.- Collá pályáján szélvihar csapott át! - írta prófétai erővel. - Soha az életben nem láttam hozzájuk hasonlót. Sőt még csak elképzelni sem tudtam, hogy így lehessen futballozni. Ez az utolsó kijelentés figyelemre méltó volt, hiszen köztudomású, hogy egy andalúz csaknem mindent el tud képzelni. Végül a colombesi stadionban olimpiai bajnokságot nyert az uruguayi együttes. Hetvenkét év távlatából nyilván felesleges mérkőzéseket és gólokat idézgetni. Benne van mind az annale- sekben, akit érdekel megkeresheti, eltűnődhet felette - pláne, ha van kedve pert nyelni. Bizonyára elegendő, ha egyetlen részletet idézünk a „L'Auto” című lap 1924. június 2-i számából, az Uruguay-Franciaország (5-1) mérkőzésről.- Már feladtuk a reményt - írta a párizsi riporter. - A mérkőzés eldőlt, legyőztek bennünket. De ők még mindig nem elégedtek meg, gólmámorban játszanak. Öt perccel a befejezés előtt Jósé Leandro Andrade, a fekete csoda mindenkit kicselez, majd Petronehez gurít, száll már a bomba, védhetetlenül, ismét a hálóba. A világ fővárosában rezgett a kábel, minden szélességi fokra elröppent a hír, Uruguayi, az Eiffel torony fölé emelték labdarúgói. Jose Nasazzi, Pedro Cea, Jose Elandro Andrade, Andres Mazzali neve megkerülte a bolygót. A kis Uruguay a labdarúgás óriásává növekedett és kibújt a névtelenség kopott köntöséből. Első felszabadulását La Florida nyilatkozatával vívta ki 1825-ben. A másodikat labdarúgói hozták el Párizsból - 99 évvel később. Aztán úgy alakult, hogy 1928-ban, a következő olimpiát is Uruguay nyerte. És Amsterdamban már kétszer is megverték örök ellenfelüket, nagy tanítómesterüket, Argentína labdarúgóit. Egy pillanatra sem kétséges, hogy akkor - és még jóval utána is-ők voltak a világ legjobbjai. Az uruk. Mígnem... Na, itt a sztori! Öreg fóliánsokból böngészve, szó szerint. *** 1929. július 21. Montevideo. Ferenc - város-Uruguay 3-2 (3-0). Amsei - Hungler ü. Papp - Furmann, Bukovi, Obitz - Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Kohut. Óriási iramban kezdett a Ferencváros. A 7. percben Rázsó már megszerezte a vezetést, a 18. percben és a 23. percben pedig Takács n. lőtt a hazaiak hálójába. 3-0. A n. félidőben az uruguayi csapat mindent megtett, hogy felülkerekedjék, de hiába. Elérkezett a 90. perc és még mindig 3-0-ra álltak. Szabály szerint vége a mérkőzésnek. Ámde a játékvezető hosszabbított. Most már mindent elnézett a hazaiaknak csakhogy szépíthessenek és megnyugtathassák a már lázadó közönségüket. Kézzel-lábbal küzdenek az uruk. A 91. percben sikerül is gólt elérni ok. De hogyan? Amsei fog egy magas labdát, mire labdástól belökik a kapuba. 3-1. A játékvezető tovább hosszabbít! A 93. percben tizenegyest ítél a hazaiak javára. Gól. 3-2. Még egy további percet ráad, de azután már kénytelen lefújni a játékot. így győzte le a Fradi 3-2-re a földkerekség abszolút sztárjait. Az uruguayi sajtó nem spórolt a jelzőkkel. Igaz, váratlan vereség esetén régi trükk: agyba-főbe kell dicsérni az ellenfelet, hogy lássa a világ, nem akárkitől kaptunk ki. Nade mégis...- Ez a csodálatos játékos - írták spéciéi Bukovi Mártonról - mutatta, mi a modem futball. Káprázatos megoldásai, művészien végrehajtott húzásai, amelyekkel újra meg újra falhoz tudta állítani az ellenfelet - a súlyos vereség fájdalmai közepette is örömmel tölthették el szívünket. Egy évre rá, 1930. június 21-én a „Conte Verde” nevű gőzös csendesen kihajózott Villefrance-sur-Mer kikötőjéből. A hajó fedélzetén ott sziesztáztak Jugoszlávia, Belgium, Románia és Franciaország légjobb labdarúgói. Montevideóba érkezve több meglepetés várta őket Elsősorban az, hogy a város főutcáin toma- hawkos indiánok, félvad Gaucsók helyett Fordok és Chevroletek száguldoztak, másodsorban, hogy Dr. Campistenguy, a köztársaság elnöke nem tamtamdobok és füstjelek segítségével, hanem jó francia- sággal köszöntötte Jules Rimet. A labdarúgás történetének első világ- bajnokságát Uruguay rendezte és Uruguay nyerte. De ez akkor már nem lepett meg senkit. 1924: olimpiai bajnokság. 1928: még egy olimpiai bajnokság. 1930: világbajnokság. Uruguay válogatottja hat év leforgása alatt három szupertornát nyert a labdarúgásban. És egyedül a Ferencvárostól kapott ki. Évüzedek és spirálködök távlatán át újra hallom Kalapnak, a halhatatlan fruttiárusnak mindent elsöprő kiáltását:- Ki a jobb? Magyarok! Ki a legjobb? Magyarok! Naná! Peterdi Pál Dallos Jenő grafikája
