Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. szeptember / 9. szám
Ferencváros Nem akartuk, hogy megtudják... Júniusban adtunk tudósítást a Fehér Holló Gyermekjóléti Szolgálat és Krízis Gyermekszálló megnyitásáról. Gergő, édesanyja egészségügyi problémája miatt töltött ott egy hetet.- Anya egy nap bejelentette, hogy kórházba kell mennie és az az ötlete támadt, hogy addig lehetnék a krízisszállón. Először egyáltalán nem örültem neki, mert tudtam, hogy nemrég nyílt, hogy még csak egy lakója van, meg egyébként is meglettem volna én egyedül otthon. Azt sem akartam, hogy a suliban megtudják - meséli a tizenöt éves Gergő.- Ki kellett tölteni egy belépési nyilatkozatfélét - egészíti ki Kondor Sán- domé -, s abban meg kellett jelölni, hogy kivel tarthatja a gyerek a kapcsolatot ez idő alatt. Mi az osztályfőnökét írtuk be, talán így szerezhettek az oktatók tudomást arról, hogy Gergő bent van. Féltünk nagyon, hogy csúfolni fogják. A kórházban nekem egy nővér mesélte, hogy a krízisszálló olyan hely, ahová a rossz családokból, az iszákos szülők elől veszik be a gyerekeket, s hogy ez a megoldás korántsem Gergő előnyére, inkább hátrányára válik majd. Azt mondta, borzalmas dolgok fordulnak ott elő, a szálló neve is mutatja. Na én ezek hallatán egy hét múlva, saját felelősségemre kijöttem a kórházból és mentem a gyerekért.- Az egy hét alatt hogyan tartották a kapcsolatot?- Sehogy - válaszolja a mama. - Sőt én kértem, hogy ne is látogassanak. Aztán amikor Gergő kijött, rájöttem, hogy ez egyáltalán nem rossz hely. Sokkal családiasabb mint egy intézet.- Hogyan telt ez az egy hét? - fordulok Gergőhöz.- Először anyuval bementünk körülnézni, láttuk, hogy minden nagyon szép és új. Még aznap bevittem a holmijaimat, hogy aztán másnap már az iskolából egyenesen odamehessek. Abba a szobába rendezkedtem be, ahol Attila, az addigi első lakó holmija volt. Ő kicsit később ért be mint én, mert osztálykirándulásról jött éppen. Bemutatkoztunk, én mondtam, hogy az ő szobájába pakoltam be, ő pedig azt válaszolta: semmi gond. Rajtunk kívül az irodában dolgoztak néhá- nyan, meg volt velünk egy fiatal szociális munkás. Minden nap más fiatal vigyázott ránk, azt hiszem főiskolások. Nagyon kedvesek voltak. Attilával beszélgettem, aztán a felügyelőnk szólt, hogy tanulni kell. Addig nem lehetett tv-t nézni, focizni, amíg meg nem írtuk és fel nem mondtuk a leckét. Eleinte csak magnóhallgatás, videó- és tv-nézés volt mint szabadidős elfoglaltság, de aztán vásároltak nekünk focit meg tollast. Sőt, amikor azt látták, hogy unatkozunk, a raktárból előkerült egy csomó társasjáték.- Történt veled valami rendkívüli? Valami, ami korábban még soha?- Korcsolyáztunk - nevet fel Gergő. Meg a hétvégére magunk mentünk bevásárolni - a vigyázónkkal - és mi is főztünk. Addigra már volt egy újabb lakó, az Erzsi, ő pucolta a csirkét, én krumplit hámoztam, az ügyelőnk pedig elkészítette a nokedlit.- Mi volt az ebéd?- Szombaton csirkepörkölt galuskával, vasárnap pedig rakottkrumpli.- Neked van otthon külön szobád?- Nincs, és az itteni körülményeket igazán élveztem.- Olyan dolgokkal találkozott a konyhában, ami nálunk egyáltalán nincsen - teszi hozzá az édesanya. - Mondd csak el, hogy miket láttál!- Mikrohullámú sütő, kézimixer, turmixgép, elektromos kenyérszeletelő, pirító, külön sajtvágó.- Volt olyan - folytatja saját mon- dókáját Gergő -, hogy az udvaron slaggal locsoltuk egymást, és amikor jöttek szólni, hogy menjünk be, akkor a felügyelő is kapott egy kicsit. Persze játékból.- Csak a hétvégén lehetett sokáig fennmaradni, hétköznap legkésőbb kilenckor ágyba kellett bújni. Persze aludni még nem kellett, úgyhogy mi egy kismagnót hallgattunk az ágyban, amit be lehetett vinni a szobába. Egyik éjjel úgy 11 körül még énekeltünk is. Akkor bejött a felügyelő, hogy „Na mi van, de jó a hangulat”, és kérte, hogy aludjunk. De mi nem bírtunk magunkkal, tovább énekeltünk, és ennek az lett a vége, hogy kaptunk a nyakunkba egy- egy pohár vizet. Addigra már tényleg Fogd erősen a kezem! álmosak voltunk, úgyhogy abbahagytuk.- Másnap aludtál el az iskolában, nem?- Nem tudom melyik nap, de egyszer tényleg belealudtam a matekórába- nevet Gergő. Arra ébredtem, hogy szólítgat a tanár és nekem fogalmam sincs, hol járunk. A többiek súgták meg a választ. Aztán megint elaludtam és egy osztálytársam ébresztett, amikor már üres volt körülöttem a terem.- Hogy zajlott a hazamenetel?- Egy nap csörgött a telefon - anya keresett. Mondta, hogy kijött a kórházból és visz haza. De aznap még nem engedtek el, mert valami szabályzat szerint erről korábban kellett volna értesíteni a szállót. Úgyhogy nagyjából ösz- szepakoltam, este együtt mentünk anyával az Orczy-kertbe - ott volt valami rendezvény, amin Attila is fellépett,- de visszafelé a villamoson el kellett búcsúznunk. Az furcsa érzés volt, hogy anya már otthon van, én meg még itt alszom. Másnap vihetett haza.- Végül is jól érezted magad?- Igen. Persze.- Nagyon jó dolog ez - teszi hozzá Kondor Sándomé -, csak az elnevezésén kellene változtatni. Szégyenérzetet vált ki, túlságosan negatív hangulatú szó ez: krízisszálló. Valami szeretettel összefüggőbbet kéne kitalálni, hiszen akik ott dolgoznak, igazán mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbbet nyújtsák a gyerekemnek az idő alatt, amíg távol vagyok. MÉRÉSZ
