Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. szeptember / 9. szám
Ferencváros Legendák, mítoszok, dinasztiák „A Petőfi tértől lefelé egész a Vámház-palotáig hatalmas piacz terült el, méltó pajtása az újvásártéri élelmi piacznak. Ezeken a helyeken mindent lehetett kapni, s itt már nem csak a helybeli törzsökös kofák árultak, hanem vásárok alkalmával főkép vidékiek, akik a környékről beseregelve, szekereikről ellátták a fővárost.” Hajdanvolt kollégám még azon kesergett a Vasárnapi újság 1897. évi 10. számában, hogy évről évre nagyobb számmal keveredtek emez „ős kofaalakok” közé férfi kofák is, akik már nem darabszámra adták az almát és körtét, fürtszámra a szőlőt, hanem fonton mérték. A „törzsökös kofák” ki-ki fakadtak e veszedelmes újítás ellen s megjósolták, hogy nem lesz jó vége ennek. Keseregni lehetett, szót emelni lehetett, de a fejlődést megállítani nem. A századvég feltörekvő, világra kitekintő polgársága megálmodta, hogy Pest világváros lesz! 1892. július 30-án a korabeli tanács a központi vásárcsarnok tervvázlataira pályázatot írt ki. A kijelölt telek határai: Vámház körút-Pipa utca-Csillag utca-Sóház utca. A több mint 100 éves épület azóta legendává vált. Túlélt két világháborút, két rendszerváltást, átépítést, felújítást. Átélt és túlélt minden változást. És az emberek? Az emberi sorsok mítosza. Legendák. A fényesre glancolt sárga keramit- kockákon kora hajnalban cipekedő emberek. Puttonnyal, kiskocsival, lovaskocsival kihordott áruk. Pékárú Steiner és fiától, nyalánkság a Stein cégtől, illatozó narancs a Lenz testvérek pultjairól. Az éttermekbe hús a Brauch hentescégtől. Perl Miklós „Pipás Misi bácsi” olajos magvak kereskedő. Nyitáskor rágyújtott az első pipára, dél felé, mire a pipa félig égett, jött az első cukrász. Rendelt három zsák diót. „Mostmár haza is mehetek.” A karácsonyi ünnepi vacsora elengedhetetlen kellékei. Czimmerék, Pi- roncsákék, Bruckne- rék halasstandjain kövér pontyok, nagyba- juszú harcsák lubickolnak vidáman a masszív tölgyfamedencékben. Jákó István piac- felügyelő, székely ember ügyel a rendre és a tisztaságra. Jaj volt annak a szállítómunkásnak, aki nem vigyázott a díszes tölgyfakapukon függő bordó aranyzsinóros bársonyfüggönyökre. Savanyúkáposzta és uborkaszag között eltöltött élet.- „Még a nap is aludt az égen, mi már vásároltunk a Nagy- vásártelepen. Olyan viszony volt kérem a kereskedők között, hogyha valaki nem tudta kifizetni az adót, a többi árus összeadta a hiányzó összeget, hogy ne kelljen itthagynia a csarnokot.” Kutatom régi idők nyomait. Keresem a régi kereskedő családokat. Él-e vajon azok közül még valaki? Néhány lépés a csarnoktól. Czuczor utca 3. Századfordulón épült kereskedőház. Széles kétszámyú kapu, keramit- kockás udvar. Kovácsoltvas korlát a lépcsőfeljárón. Lakás, műhely, raktár, istálló, kocsiszín. A pincében bélmosóműhely. Az első emeleten lakott Schneider Albert bél- és belsőségnagykereskedő két fiával és feleségével, Nelli nénivel. A fáma szerint 1950-ben Nelli nénit a Csarnokban tartóztatták le. Arannyal üzérkedett a család. A régi dinasztiák letűnnek, elhalványulnak a korabeli legendák és mítoszok emlékei, hogy átadhassák helyüket az újaknak. Az épület külsőleg újból régi pompájában hirdeti a mille- neumi magyar polgárság üzenetét az utódoknak. Új legendák, új mítoszok. Kmetty Ágoston, Kocsi János, Editke. CSAPI, kiköltözés, felújítás, beköltözés, helyiségbérlet. Születnek az új dinasztiák. Húsosok, zöldségesek, savanyúsok, halasok. Mi az, ami változatlan, mi az, amin nem fog az idő, mi az, ami örök a csarnokban? A hajnalban kelő, a forgalomért aggódó, a vevőre mosolygó, a közösségért tenni akaró ember. Az ember, aki dolgozik, az ember, aki a munkájából tartja el a családját. Értik-e vajon az üzenetet a pénztárgépen nyugtát adók, a számítógépen könyvelők, az interneten árut, árat lesők? Értik-e, hogy lehajtott fejjel nem lehet messzire nézni? Értik-e, érzik-e, hogy a csarnok nemcsak egy szép épület, városunk egyik büszkesége? Mi hát a Nagyvásárcsarnok? Elsősorban emberi közösség, amit a nagy elődök hagytak számunkra örökségül. Értik-e a mai csarnoki kereskedők az üzenetet? Meggyőződésem, hogy igen, értik. Schwab-Hegyi Katalin
