Ferencváros, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. május / 5. szám
Ferencváros 9 FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM Közeleg ismét a kullancsveszély Ez a tél is elmúlt. Itt a szép idő és egyre többen keresik fel a természet lágy ölét; növekszik a lelkes kirándulók száma is. A kellemes napsugarak melege a kullancsot a téli szálláshely elhagyására készteti, s mint tudjuk, ez a kis állatka komoly vírusgazda lehet, agyvelőgyulladást okozhat. Az évek óta nyilvántartott, bejelentett esetek alapján a férfiak és az idősebbek a veszélyeztetettebbek. A fertőzöttek közel 2%-a meghal, csaknem 20%-a tartósan, maradandó mértékűén megnyomorodik. Ha találunk a testünkbe fúródva kullancsot, sürgősen távolítsuk el és menjünk el a családi orvosunkhoz utólagos védőszérumért, amely 4 napon belül a szervezetbe juttatva 75%-os védettséget biztosít. A legjobb, ha előre védőoltásokat kérünk, ami három évre nyújt 98%-os védettséget. Szokott Ön kirándulni? S beoltatta már magát és szeretett családtagjait? Itt az ideje, még nem késett el! Solt Dezső Versenyezzenek a kerületek! Minthogy nem lehet minden kerület lapját áttanulmányozni, az egy-egy alkalommal hozzám kerülő Ferencvárost olvasom végig, összehasonlítva azokkal, amelyeket már ismerek. Minden kerület küszködik az anyagi háttér hiányával, ugyanakkor mindegyik szeretné a lehetőségéhez képest a legjobbat tenni. A vásárlóközpontok egyre-másra történő létesítése ez idő szerint az első teendők között van. Kétséges, hogy ezeket mindenki el fogja érni; nem térben, hanem anyagilag gondolom. Az a sok kis bolt, amelyik eddig reménnyel telve, megnyílt, már be is csukott, mondván, ha felépül a vásárlóközpont, neki tere nincs. Ezt a tendenciát tapasztalhatja, aki bárhol külföldön jár. Minthogy minden a megszokáson múlik, ez is így lesz, de addig a kis boltok hiánya fennáll. Nemcsak ezek a problémák töltik meg a lapot, van benne kulturális rész, amelyik felhívja a figyelmet arra, hogy néha egy- egy kiállítást ott is meg kellene nézni. De a legtöbb panasz, a kifogás, amelyek nemcsak a kerület lakóit bántják, hanem az arra közlekedőkét is. A Köztelek utcai NEM építkezés miatt sok a panasz, legalábbis a lassúság okán. Persze minden érthető, ha érthetően megmagyarázzák, de ez még a helyzetet nem javítja. Mint ahogy nem lehet javítani a plakátok, reklámok, egyéb falragaszok terén sem. A szépen fejlődő Ferencvárosban még vannak elhanyagolt területek. De ez így van mindenütt. Mint a Budapesti Városvédő Egyesület egyik legrégibb tagja, lehetőségeimhez mérten azon vagyok, hogy valamilyen javulás induljon meg, legyen a kerületek között pl. bizonyos verseny, kinek szebbek a parkjai, hol van több virág, melyik kerület tisztább, hol vannak nem nemzetközileg ismert étkezőhelyek, hanem némi helyi specialitást kínáló, nem drága, de jó helyek. Ki lehetne adni információs füzetet, hol vannak a kerületekben olyan házak, amelyeken emléktábla hirdeti, ki lakott ott és így tovább. Egyébként a lap szerkesztése dicsérendő. Dr. Dévai Lászlóné a Budapesti Városvédő Egyesület aktivistája A gyermek zajjal jár 1997. áprilisi számukban megjelent „Zajos lakótársak” c. olvasói levél késztetett reagálásra. Mivel 6 gyermekünk van, és egy panelházban lakunk, hála Istennek egy ideje már két egybenyitott szomszédos lakásban, tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermekek bizony zajosak, bármennyire is igyekszünk hasznos elfoglaltságokat találni számukra. Persze, ha ez például zongorázás, akkor ugye nem is kell folytatnom. Vagy nem kell csak két percre kimennie a szülőnek a szobából, hogy azonnal focipálya létesüljön a csendes gyermekszobában. Érdekes, de hajbakapás, verekedés is pillanatok alatt kialakul. Talán azért olyan kirívó az a család, ahol gyermek, pláne több gyermek van, mert sajnos a lakások többségében általában nincs gyermek. Elvben az is elképzelhető, hogy a gyermekek csöndben vannak, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez hosszabb időn át lehetetlen. Feljelentés? Elnézést a levélbeli példáért, de az állattartást bizonyos lakó- és nyaralóövezetekben tiltja a törvény, hogy a szag ne zavarja azokat, akik csak enni szeretik a disznóhúst, de szagolni a disznókat nem. Mivel társadalmunkban egyre kevesebb a gyermek, lehetne tiltani a gyerekzsivalyt is. De térjünk már magunkhoz! Ez maga a halál. Igaz, a temetőben csönd van; ott van igazán csönd! Önök tárgyilagosan választ adtak a kérdésre, hogy hol lehet feljelentést tenni. Örültem volna, ha legalább egy mondatban kifejtik, hogy az, aki gyermekeket „tart” a lakásában, az rendeltetésszerűen használja a lakását. Üdvözlettel: dr. Asztalos György Szegény Tompa utca Édesanyám lakik a Tompa u. 26. B-ben, gyakran megyek hozzá és egyre elkeseredettebben nézem, hogy milyen minősíthetetlen körülményeket kell eltűrni azoknak a lakástulajdonosoknak, akik ott laknak. Nagy szükség lenne a rögzített asztalok felszedésére is. Vigyék el őket és tegyék olyan helyre, ahol kora reggeltől késő estig a jóízlésű polgárokat nem sérti a trágárság, a rengeteg piszok. Legyen az az utca, ha már olyan sok pénzt öltek bele, mint írva volt az újságban olyan, mint illene legyen egy főváros belsőterületi utcája. Külföldi vendégemet vittem magammal édesanyámhoz. Nem tudom szavakba önteni a szégyent, ami elfogott, amikor a bejárat előtt megláttam a kutyaürüléket vastagon a járdán, s a szeméttartó környékén a töméntelen csikket, papírhulladékot. Önök tudják, kit, kiket kell mozgósítani az ügy érdekében, hogy legyen rend, tisztaság a Tompa utcában. Nem mindig attól lesz rossz a közérzete a polgárnak, hogy kevés a fizetése, a nyugdíja, hanem nagyon sokszor attól, hogy nem érezheti otthonának azt a kicsi területet, ami jogos tulajdona, mert mások megtöltik szeméttel, mert megfosztják attól a jogától, hogy tavasztól őszig kinyissa az utcai ablakát, s ha mégis kinyitotta, rákényszerítik minden ocsmány trágárság hallgatására. Kérem Önöket, legyenek segítségünkre. A Tompa utcai lakóközösség nevében dr. Szállási Árpádné
