Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. március / 3. szám
Időszerű gyermekvédelem 9 vekkel ezelőtti kötelezettség■ g| vállalásnak tesz eleget Ma- gyarország, amikor végre megalkotja azokat a törvényeket, amelyeket az ENSZ 1989-ben született gyermekjogi egyezményének törvényben való kihirdetésével 1991-ben magára vállalt. Már-már elkésettnek tűnik a vállalkozás, hiszen az elmúlt öt évben majdnem megkétszereződött, 300 ezer fölé emelkedett a veszélyeztetett gyermekek száma. Kétségbeesett vállalkozás jogszabályokkal vetni gátat egy ilyen ezer forrásból táplálkozó folyamatnak. Mégis megindul valami, intézmények, szervezetek fognak új és új kezdeményezésekbe, remélve, hogy most talán nagyobb segítséget, támogatást kapnak a gyermekekért végzett munkához. A gyermekekről szóló 1995-ös gyámügyi statisztikai adatok a Ferencvárosban sem túl ígéretesek. 629 a környezeti körülmények miatt nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma, 4423 az anyagi veszélyeztetett gyermek (ahol a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a létminimumhoz szükséges mértéket), 92 kiskorú veszélyeztetett alkoholizmus miatt, 87 a bűncselekményt elkövetett pártfogolt, 107 a magatartása miatt figyelmeztetett gyermekek száma. Összesen 27-en vannak állami, 222-en intézeti nevelésben, 22-en intézeti elhelyezésben. Ezek a legszembetűnőbb adatok. Külön ombudsman ügyel majd a gyermekek jogainak érvényesítésére, az önkormányzatok gyermekjóléti szolgálatot működtethetnek, az átmenetileg bajba került vér szerinti szülők ún. helyettes szülőt bízhatnak meg gyermekük ellátásával. Többek között ezeket is tartalmazza a Népjóléti Minisztérium törvénytervezete a gyermekvédelemről. Most induló sorozatunkban ennek kapcsán beszélgettünk Boldoghné Baráth Katalinnal, a Ferencvárosi Szülők Egyesülete a Gyermekekért egyesület elnökasszonyával, három gyermek édesanyjával.- Kerületi szinten pillanatnyilag a gyámhatóság jogköre intézi a veszélyeztetett gyermekek sorsát, ami képtelen helyzet, mert általános tapasztalat az, hogy nem kísérik figyelemmel ezeknek a gyerekeknek a fejlődését és életvitelét. A hivatalos eljárások rengetegében elvész az odafigyelés. Intézetek, büntetési nemek állnak a hatóságok rendelkezésére, holott a szülők felelősségét nem lehet a gyermekekre hárítani. Igenis közvetlenül a szülő a felelős, csak sehol nem akarják vélelmezni vagy tudni. Más kérdés az, hogy a szülők miért olyanok, amilyenek. Állandó kapcsolatban vagyunk a kerületi rendőrség gyermek- és ifjúságvédelmi csoportjával, s onnan tudom, hogy a tököli börtönbe jutó gyerekek jó része a legjobb anyagi körülmények közül csöppen oda. A szülő azt hiszi, hogy odaadja a gyereknek a pénzt és ezzel mindent elintézett. Meg is van az eredménye. De majdhogynem hasonló a helyzet társadalmi szinten is. A kormány óriási hibát követ el azzal, hogy az intézményeknek, mint például Fótnak, igen magas támogatást biztosít, míg az onnan kikerülő apátlan- anyátlan fiatalnak, akinek immár se otthona, se biztos megélhetése, alig juttat valamit. Szinte egyenlő a semmivel. Az egész hozzáállás ehhez a problémához túlságosan hivatal szagú. Ha én egy-egy kérdésben a minisztériumban nem lennék olyan akaratos, tolakodó és kitartó, mint amilyen vagyok, tudom jól, hogy a kérvényem, beadványom, javaslatom fiókba kerülne. Ez nem fel- tételezés, ez tapasztalat.- Milyen feladatokat lát el az önök egyesülete? — Ez a közel száz tagot számláló egyesület elsősorban az oktatással foglalkozik, azon belül is az ott meggyökeresedett, nem egészen gyermekközpontú nevelés megváltoztatásával, és naponta nyújtunk segítséget a hozzánk forduló szülőknek. Anyagi támogatást nem adhatunk, de felvilágosítást adunk arról, hogy kit mi illet, s azt hol és hogyan kérheti. Akinek szükséges, mi magunk intézzük a hivatali oldalát. Ingyenes jogsegély szolgálatot tartunk, s még állást is próbálunk szerezni. Bárki, bármilyen problémával felkereshet bennünket. (Címünk: Budapest, Tinódi utca 8., telefonszámunk: 218-1330.) A rendőrségtől tudunk azokról a gyerekekről, akiknek a magatartásával súlyos gondok vannak. Ezeket a gyerekeket felkeressük. Már az is nagy szó persze, ha egyáltalán szóba állnak velünk, hiszen tele vannak félelemmel, bizalmatlansággal. Próbálunk elbeszélgetni velük, felajánljuk a segítségünket, meghívjuk őket a rendezvényeinkre.- Kemény gyerekek ezek. Gondolja, hogy ez a módszer eredményre vezető'? — Ilyen rövid idő elmúltával még semmiképp sem lehet eredményről beszélni. De abban biztos vagyok, hogy jobb módszer, mint egyszerűen büntetett előéletűként elkönyvelni és elkerülni őket. Messzire kerüli mindenki a dzsumbujt is. Még a hatóságok is. Pedig köztudott dolog, hogy nagy mennyiségű drogszállítmény érkezik oda és cserél gazdát rendszeresen. Fel kéne már számolni, csak senki nem meri. Ahányszor egyedül jártam ott, tudtam az ottaniakkal beszélni, meghallgattak, még 16
