Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. február / 2. szám
Tanulva tanulni ■ Kísérletező kedvű általános iskola a József Attila. Négy évvel ezelőtt például beindították a fakultatív cigány nyelv oktatását Karsai Ervin vezetésével. A pedagógus, aki maga írta az oktatáshoz és tanuláshoz szükséges tankönyvet is, a számos dialektus közül a legelterjedtebb lo- várit tanította. Minden úgy ment, mint a mesében: a gyerekek imádtak tőle tanulni, mindenki szorgalmasan és örömmel járt az órákra, a hármas osztályzat már kifejezetten rossznak számított, mígnem tanárukat vidékre szólította a kötelesség és új oktató érkezett. S hogy milyen fontos a pedagógus személye, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezután olyannyira megcsappant az órák iránti érdeklődés, hogy a cigány nyelv oktatását abba kellett hagyni. A gyerekek inkább átkérték magukat angolra vagy németre. Ennek a kísérletnek sajnos így lett vége, de foglalkoznak mással is ebben az iskolában. Most például a helyes tanulás oktatásával, úgynevezett tanulásmódszertan órákon. A részvétel ezen sem kötelező, akit érdekel, az jelentkezik. A tanterem előtti folyosón várakozó fiúk mindegyikénél egy-egy sátormatrac. Mihelyt megérkezik a pedagógus, átrendezik a termet: a padokat áfáihoz tolják, a székeket a terem közepére, és körbeülnek, hogy mindenki láthassa a másikat. Aztán beszélgetni kezdetűik arról, hogy vajon mi is az a tehetség, és kiki saját maga szerint miben ügyes, miben tehetséges. Egyikük, egy izgő-mozgó fiú úgy gondolja, ő a fociban, másikuk, egy halkszavú, kevés beszédű pedig a barkácsolásban tartja magát tehetségesnek.- Tapasztalataink szerint a gyerekek nincsenek tisztában saját képességeikkel - mondja az igazgatóhelyettes, Németh István. - Ezeken az órákon megtanulhatják, hogyan lehet eredményesen tanulni és közben megismerkedhetnek önmagukkal. Az itt elsajátítottak pozitív hatásai talán majd egy jó fél év múlva jelentkeznek és leginkább a középiskolai éveik alatt fogják hasznosítani, hiszen idő kell ahhoz, míg tudatosul bennük a gyakorlás, a koncentráció, az odafigyelés fontossága. Ezeket az órákat felső tagozatosoknál indítottuk be, mert náluk különösen fontos ez a jövőre nézve.- Azt próbáljuk meg elérni, hogy szeressenek iskolába járni a gyerekek - szól közbe az igazgatónő, Dr. Gencsev Plámenné. - Ki merem mondani, hogy egyike vagyunk a kerület azon iskoláinak, ahová örömmel jönnek a gyerekek. Büntetésnek számít, és nagy sírás van olyankor, ha valakinek - sokadik figyelmeztetés után - azt kell mondanunk, keressen másik iskolát. Nem véletlen, hogy a tavalyi végzősök közül - három osztályismétlő kivételével - mindenki jó nevű gimnáziumokba és szakközépiskolákba jutott be. Iskolánkban elég nagy a mozgás, főleg szeptemberben és májusban. Ilyenkor van ugyanis a vidéki felköltözések két nagyobb hulláma. Sokan jönnek a Gubacsi, Illatos és Kén utca környékére lakni. Ez főleg az alsó tagozatos gyerekek szempontjából okoz gondot, akik sokkal kevesebbet tudnak, mint az eredetileg itt tanulók. Például: ide kerül egy negyedikes gyerek úgy, hogy jóformán nem tud írni és olvasni! Ezért ötödiktől beindítottuk az úgynevezett komprehenzív magyar oktatást. Ez azt jelenti, hogy évfolyamokat alakítottunk ki, amelyekben minden csoport ugyanazt tanulja, csak más-más módszerekkel. Aki úgy kerül hozzánk, hogy kevésbé tud írni vagy olvasni, annál nagyobb hangsúlyt fektetünk e hiányosság pótlására, akik pedig előbbre járnak, azok jobban tudnak haladni. Ezt az oktatási formát az idei tanévben indítottuk el, jelenleg kísérleti stádiumban van s egyelőre csak magyarból, de más tantárgyakra is tervezzük bevezetését. Ezeknél a csoportoknál persze van átjárási lehetőség, aki jobban halad, mehet felsőbb csoportba, aki lemarad, alsóbb csoportba kerül. Nálunk egyébként is B osztályok és egyéb osztályok vannak. A jobb képességű gyerekek a B osztályokba járnak - ahonnan főleg gimnáziumokba mennek tovább -, a kevésbé jó képességűek pedig az egyébbe. Hat évvel ezelőtt kezdtük el alkalmazni ezt az oktatási formát s a tapasztalataink nagyon kedvezőek. A gyerekek azért szeretik, mert a saját tudásszintű társaikkal vannak egy csoportban, a pedagógusok pedig azért, mert differenciáltabban tudnak így tanítani. A jobbakkal gyorsabban haladnak, a lemaradókkal pedig többet és alaposabban foglalkozhatnak. Testnevelésből például korábban a legtöbb gyereknek sorozatos kudarcélménye volt, a fiúk húzódoztak, a lányok mindenféle kifogásokat találtak, csak hogy ne kelljen átöltözniük. Amióta bevezettük ezt a módszert, azóta az ügyesekből olyan csapatot állítottunk ki labdajátékokban, pingpongban, akik minden versenyt megnyernek, a kevésbé ügyesek pedig végre tornáznak és egy hivatásos tánctanár vezetésével boldogan tanulják a társastáncokat. Iskolánk régen kifejezetten jó hírű iskola volt. Tudjuk, hogy a köztudatban most mi vagyunk a „Dzsumbuj-iskola”, és szeretnénk megváltoztatni ezt a képet. Vissza akarjuk szerezni a jó hírünket, és tudatosítani, hogy ez egy iskola, cigány és magyar gyerekekkel, akik ugyanúgy helyt tudnak állni, mint a más iskolákba járók. Bár valóban sok hátrányos helyzetű, nehéz sorsú gyerek jár ide, igyekszünk minden támogatást megadni nekik. Mostanra már kialakult egy remek, egységes tantestület, amelyben minden pedagógus azt szeretné, hogy az idejáró gyerekekből értékes felnőtt legyen. Beszélgetés és figyelemfejlesztő gyakorlatok után a fiúk leterítik a sátormatracokat a földre és lefekszenek. Magnóból halk zene és meditációs szöveg szól. A kezek, lábak néha megrándulnak, a legmozgékonyabb gyerek elszundít a re- laxálás alatt. Tíz-tizenöt perc múlva szemüket dörzsölgetve csak lassan térnek vissza a valóságba, hogy aztán később táskájukat felkapva kiviharozzanak a hideg ferencvárosi estébe. Réz 8
