Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. december / 12. szám
Ferencváros 21 Gyurika és az 1938-as Foci-VB Kárpáti György dr. 50 éve fradista. Nyert 3 olimpiai és 3 Európa-bajnokságot a vízilabdázókkal és most írja hetedik könyvét - velem. Beszámol csodálatos meny- nyei utazásáról, amelyet 9 órás szívműtétje alatt tett meg. És benne arról, hogyan nyerte meg az 1938-as labdarúgó világbajnokságot Magyarországnak. A visszavágót odafenn játszották és az olaszok a 80. percben 4-2-re vezettek. De Deitz dr. szövetségi kapitány ekkor - Gyurika tanácsára - beküldte Korányit, Turayt és Toldit. Az első gólunknál felizzott az én zöld-fehér szívem, Bodor professzor úr ámulhatott is odalenn, mit művel az az öklömnyi izomdarab ott a műtőasztal mellett, a lavórban. Ez színtiszta Fradi- gól volt, abból a fajtából, amilyenről az Úristen is csak egészen enyhe tavaszi éjszakákon mer álmodozni. A csodálatos Meazza lőelemképzővel tálalt egy labdát Piola elé s a rakétalábú Silvio kilőtt, mint az azúrexpressz. Korányi Lajos üldözőbe vette, de Szabó tóni már kezdett megint sápadozni a magyar kapuban. Aztán a Króni az utolsó pillanatban szinte cukorfogóval csípte ki a lasztit az azúrkék center csukája elől s ahogy jobbal alányesett, sikerült neki szép, elegáas ívben átküldeni a túloldalra Lázár Gyula szuperművelt lábai elé. A szikkadt balfedezet le se kezelte a labdát, lendült a pálcavékony balláb s a labda gyönyörű szép légi útra kelt Túl az olasz ötös jobbsarkánál, hárman ugrottak fel érte, Főni és Rava kétoldalról masszírozta Sárosit, úgy festettek odafenn, mint egy kék-piros-kék fociszendvics. Azt már meg nem mondhatom, hogy a Gyurka magasabbra ugrott-e a két olasz jegenyeembernél, vagy csak a tempót időzítette jobban, elég annyi, hogy az ő jogászi homloka ért elsőnek a gömbhöz s akkor pici biccentés következett, balra és visszafelé. Toldi Géza menetrendszerű pontossággal érkezett, barnán, masszívan és robogva, akár az alkonyi expressz. Teli- csűdre vette a lasztit, aztán felrobbant a tribün, odalenn pedig összeölelkezett tizenegy meggypiros úr. 4-3.! Még mindig oda - s az óra mutatója akkor ugrott a 84. percre. Rá két percre Sas Feri füstölt el a jobbszélen, szinte hallani lehetett a süvöltést, szinte látni lehetett nyomában a kondenzcsíkot. Zergés szökkenéssel ugrott át Loca- telli csukáján s akkor Andreolo bikamódra vágtatott keresztezni, gőzfelhőket fújtatva. Sas Feri sosem büszkélkedett az aréna gyémántszí- vű hőseinek a bátorságával. El Cordobés Barcelonából, vagy Sas Feri a Hungária kőrútról... két teljesen különböző lélek volt. Most is, alighogy megpillantotta a bőszükén közeledő olaszt, egyből be- nyeste a labdát Sárosi felé. Jól tette. Mert a Gyurka most megindult. Jó, önök nem láthatták ezt, de minden bizonnyal látták, mit művelt a tizennyolc éves Albert Flóri a Népstadionban az NSZK világbajnoki védelmével. Hát pontosan étről volt szó itt is, most is. Pici vállmozdulat erre, kiszáll Seran- toni, apró biciklicsel arra, földre huppan a csodálatos Rava, félütem torpanás, negyedütem megindulás, a világsztár Főni felszalad a lelátóra, az aranykezű Olivieri kifut, vetődik, Gyurka egy pillanatra megmutatja neki a labdát... ugye kéne pajtás, nos, én megértelek téged, de sajnos momentán nekem is szükségem van rá... Azzal besétál az olasz kapuba, majd lehajol a labdáéit, bal hóna alá szorítva fut vissza a középkezdéshez s közben pattintgatja jobbkezének ujjait, így kell ez fiúk, így szép ez fiú... A franciák pedig átveszik odafenn a kis magyar tábor csatakiáltását, skandálják már ők is furcsán, idegenszerűen, tündéden:- Dzsur-ka! Dzsur-ka! Dzsur-ka! 4-4. A világbajnoki döntő 88. percében kiegyenlítettünk. Akkor már kék szikrák pattogtak a tribün felett és még sokkal kékebbek a játéktér felett. Az olaszok elvesztették a fejüket és abban a zűrzavarban nem álltam neki, hogy segítsek megkeresni. A 89. percben Turay labdájával megint SáDallos Jenő grafikája rosi tört előre, de Andreolo nekirohant és minden teketória nélkül felvágta. Capdeville, a francia játékvezető sem volt a teketóriák embere, sípjába fújt és a 11-es pontra mutatott. És ebben a pillanatban olyasmi történt, ami a mennyországban még sosem fordult elő. Elszabadult a pokol! Szerencsétlen azúrkék világsztárok megtámadták a játékvezetőt. Capdeville hátrált előlük, ők meg csak mentek utána, gesztikuláltak, szövegeltek, a zakóját kezdték cibálni. Mit mondjak, nem volt ez kifejezetten paradicsomi jelenet. Végül Toldi Géza oldotta meg a kínos helyzetet. Odaállt közéjük, kidüllesztette azt a roppant mellkasát és olyan fenyegető képet vágott, hogy felért egy súlyos testi sértéssel. A kedélyek lassan lecsillapodtak, Capdeville letette a fehér mészpontra a labdát. Olivieri előrehajolt és izgatottan toporgott a kapuvonalon. És akkor Dietz doktor rám nézett, hogy most már mi legyen?- Rúgja a Titkos Pali! - kiáltottam oda a hatalmas tömeg moraja felett. - Jusson valami a szerencsétlen MTK-nak is. Hát persze, hogy belőtte! És tíz perccel később Jules Rimet, a FIFA elnöke átadta Sárosi György dr.- nak a saját magáról elnevezett kupát. Vagyis megnyertem a magyar labdarúgó válogatottnak az 1938-as világbajnokságot. Utólag is mennyei érzés volt! Peterdi Pál
