Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. február / 2. szám
ZENTAI LÁSZLÓ: A CSÚCSOK MEGKÖZELÍTÉSE Líra és logika (Könyv az önkormányzat támogatásával) A Ferencvárosi Önkormányzat is támogatta annak a tanulmánykötetnek a megjelenését, melynek kiadását a kerületben működő Xénia Kiadó vállalta, szerzője pedig a Sopronból elszármazott, negyvenöt esztendős Zentai László - immár tizenkét esztendeje ferencvárosi polgár. Húsz éve, hogy utoljára találkoztunk - abban az időben még mindketten kisalföldiek voltunk és pályakezdők. Öt éve, hogy a Ferencvárosban dolgozom, egy utcányira Zentai László lakásától, de csak most, a könyv megjelenése nyomán találtunk ismét egymásra. Zentai László kötetes költő, esszéket, irodalmi kritikákat publikál, gazdasági újságíró - civilként pedig köztisztviselő: az APEH adófőtanácsosaként köz- gazdasági, jogi és államigazgatási tudományok gyakorlati alkalmazója.- Költészet és irodalom - közgazdaság és államigazgatás: meglehetősen távol esnek egymástól. Vagy tévedek?- A száraznak tűnő közgazdasági, statisztikai számhalmazoktól én racionalitást, önfegyelmet kaptam - mondja Zentai László. - Ezt a fegyelmet alkalmazom munkáimban, közgazdasági, társadalomszociológiai, demográfiai szakcikkeim írásainál. Ugyanakkor szépírói képességemet hasznosítva tudom megfogalmazni ezeket az írásokat. Amikor ezeket megírom, mindig az vezérel, hogy a mindennapok embere is értse, hogy mondjuk egy inflációs folyamat mit jelent a hétköznapok nyelvén, miképpen éljük meg ezeket a folyamatokat. Kifejezetten kerülöm a hétköznapi ember számára érthetetlen szakzsargont, vagy igyekszem megmagyarázni azt. Szerencsésnek érezhetem magam, hogy a szaktudományi ismeretek mellett némi költői tehetséget is kaptam a sorstól- Civil pályádat a Központi Statisztikai Hivatalnál kezdted, és folytattad hosszú évekig. Már abban az időben is megvolt benned ez a „találkozás"?- Amikor például a népesség fogyás staüszükáját elemeztem, mindig eszembe jutottaSophenhauer-i filozófia: mindenki homlokán ott a jel, hogy megmenekülhetett volna. Az utóbbi időben évente egy Paks méretű várossal - azaz harminc-harminckétezer emberrel - lesz kevesebb Magyarország népessége...- Miközben a szociológiának van egy régi-régi tétele, mely szerint a nyomorral együtt nő a népesség.- A szociológia tudományában jeleskedő emberekkel ellentétben én azt vallom, hogy a népesség fogyása két alapvető tényezőtől függ. Egyrészt, a hazai elszegényedés nem azon a szinten van, mint ami a századeleji nagy világgazdasági válság nyomán keletkezett. Nálunk az emberek gyermekvállalási hajlandóságát az befolyásolja, hogy nem tudják tartani azt az életnívót, amit az elmúlt években kialakítottak maguknak. Másrészt nem arról van szó, hogy mi a nyugati demokráciák életszínvonalán szeretnénk élni és kényelmi szempontból nem vállalunk gyereket, hanem borzasztó adóterhek nehezednek a családokra. Az idei évtől különösen nagyok.- Mondja ezt éppen az adóhatóság köztisztviselője, kvázi végrehajtója. Mit jelentenek az idei új adótörvények a családok számára?- Magyarországon nagyon nagy a személyi jövedelemadó elvonás mondhatnám, ebben egyedülállóak vagyunk Európában -, s az idei évtől még keményebben működik ez a rendszer. Sajnos, elsősorban ez a látható jövedelmeket érinti. Egy példával illusztrálva: a bérből és fizetésből élő négytagú család - két kiskorú gyermekkel, két kereső szülővel - ha kilencszáznegyvenezer forintot .kaszál” egy évben, már nem kap családi pótlékot, ugyanis nyolcvan- három forinttal túllépi az alanyi jogosultsághoz szükséges, 19 500 forintos egy főre jutó jövedelem határát. Ha egy másik, ugyancsak négytagú családmo- dellt vizsgálunk, ahol az egyik szülő bérből és fizetésből él, a másik pedig vállalkozó, és a vállalkozó háromszáz- ezer forint nettó adóalapot vall be - akkor ők kapják a családi pótlékot. Miközben ez a vállalkozó egy évre ötmillió forintot számolt el költségként... Ezzel persze nem azt mondom, hogy vállalkozó-ellenes vagyok, de tény, hogy az adótörvényeknek ilyen anomáliái is vannak. Vagy: a szellemi tevékenység után fizetendő megbízási díjakból, honoráriumokból is le kell vonni negyven százalék adóelőleget, emellett főmunkahelyén is már a progresszív adótábla szerint adózik... És bár elképzelhető, hogy egy ilyen embernek az év végén lesz huszonötezer forint adóvisszaigénylése, de ki merem jelenteni, hogy ez az összeg az infláció következtében 30-35 százalékkal kevesebbet fog érni.- Az APEH pedig már most fenyegeti a jövőbeni visszaigénylőket, hogy nagyon meg fogják nézni őket - kivétel nélkül minden visszaigénylőt. Az adófőtanácsos milyen adózási rendszert képzelne el?- Lényegesen kisebb adóterhek volnának racionálisak, viszont a vállalkozói szférából is könyörtelenül be kellene hajtani az adót. Állampolgárként - nem köztisztviselőként - nem tartom helyesnek, s nem tükrözi egy ország egészséges közhangulatát, hogy a tervezett adóbevételek több mint 90 százalékát a bérből és fizetésből élőkkel fizettetik meg. Ennek olyan borzasztó 4
