Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. január / 1. szám
SPOfll* SEorT Arcok az FTC labdarúgócsapatából Szeiler József: Elnök leszek! A Fradi sikersorozatában kevéssé volt részes Szeiler József, aki Hajdú Attila mögött csak a második számú kapus, de nem mondhatjuk róla azt, hogy jelentéktelen figurája lenne a csapatnak. Legmerészebb tervén talán meg is ütközhetnénk, ha nem épp az az ember mondaná, akinek határozott elképzelései, következetes szemlélete és bizsergető ambíciói vannak.-A Fradi elnöke akarok lenni - mondja a világ legtermészetesebb hangján.- Elsősorban nem is az egész klub vezetésére gondoltam, hanem csak a labdarúgó szakosztályéra, bár azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer önálló klubot alakítanak a futballisták. Az anyagi függetlenség egyébként is megvalósult már, és ettől nincs messze a teljes önállóság. Addig sem török senkinek a helyére; még csak most teremtem meg annak az alapját, hogy egyszer sportvezetőként dolgozzam. Először edző szeretnék lenni. A középfokú végzettséget már megszereztem, most járok - éppen Hajdú Attilával és Telek Andrissal - a felsőfokú sport-menedzserképzőre, és szeretném jövőre elkezdeni a szakedzőit is; vagyis párhuzamosan végezném a két fakultást az egyetemen. Tudom, hogy van erre lehetőség, és ez azt jelentené, hogy öt év múlva egyszerre két diploma lehetne a zsebemben - mondja a kapus. - Utána előbb edzősködnék, majd szeretnék - úgy angol módra - menedzseri szerepet betölteni a labdarúgóknál. Eddigi és jövőbeni tanulmányai világosan mutatják, hogy nem a levegőbe beszél, amikor vezetői ambícióit fogalmazza meg.- Egyelőre természetesen még a játékkal akarok foglalkozni. Nem vagyok türelmetlen még akkor sem, ha tudom, hogy Hajdú Attila fiatalabb nálam, és most ő élvezi a bizalmat. Én harminc éves vagyok, és remélem, hogy egyszer még rám is esik majd az edző választása. Egyébként Attilával jó a viszonyom; összeköt minket az iskola, sokat beszélgetünk, én melegítem be őt a meccsek előtt. Semmi zavaró érzés nincs bennem a mostani rangsor miatt. Nem hogy kiszúrni nem tudnék vele, ellenkezőleg, inkább maximálisan kiszolgálom, ha éppen erre van szüksége a csapatnak. Másodiknak lenni a sorban. Egy kapus számára még tragikus is lehetne. Szeiler Józsefnek azonban megvolt a lehetősége arra - amikor nyakára hozták az ország talán legjobb kapusát -, hogy az egyik menő NB I-es csapathoz igazoljon. Nem tette. Akkoriban a nyilatkozataiból az derült ki, hogy nem tudná elhagyni a Fradit.- Hogy jól döntöttem-e, az mindig csak utólag derül ki. Ha arra gondolok, hogy korábbi versenytársam, Balogh Tamás máig nem talált magának csapatot, és így sok pénztől esett el, akkor azt kell mondjam, hogy szerencsém volt. Ősszel viszont nem védhettem, így csak közvetetten érez- hetem magaménak a csapat sikereit. Az anyagi biztonságom viszont megmaradt és ez sem kevés. Nem könnyű 22
