Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996. szeptember / 9. szám

6 Ferencváros Ferencvárosi dallamok Immár hagyománynak számít a fővá­ros kulturális életében a nyári ferenc­városi koncertsorozat, amely sikerének egyik letéteményese a Bogár István ve­zette Strauss zenekar. Az együttes megalakulásában nagy szerepet ját­szott a véletlen. Tíz éve francia szerve­zők megkerestek különböző nagyzene­karokat: adnának-e 14 koncertet kü­lönböző városokban. Miután a felkér­tek mindegyike foglalt volt a kért idő­ben, Bogár úr úgy gondolta, nem hagy­ja veszni a csábító ajánlatot, és egy hu­szárvágással megalapította saját zene­karát. Kiváló zenészek csatlakoztak hozzá, s már az első koncert szüneté­ben ajánlatot kaptak a következő év­adokra, ez a szép sikersorozat azóta is tart. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a spanyolok, olaszok is felfedez­zék a Strauss zenekart; meglehetősen zsúfolt az előjegyzési naptáruk. Emlé­kezetes esemény volt életükben egy palermói koncert. A szicíliai városban az Európai Unió kihelyezett ülését tar­tották, s a színvonalas zenei program biztosítására pályázatot írtak ki, a je­lentkezők között volt többek közt a Leningrádi Filharmonikusok zenekara is. Bogárék nyertek. Idén augusztus végén, szeptember elején Rómában rendezik meg az európai zenekarok fesztiválját, az erre kapott meghívást egy ferencvárosi programnak köszön­hetik.- A véletlen úgy hozta - meséli Bo­gár István -, hogy a tavalyi Trubadúr előadását megnézte az egyik olasz éne­kes barátja, aki mellékesen impresszá­rió. Előzetesen már hallott a produkci­óról, gondolta, személyesen is „utá­nunk jár”. Nagyon belelkesült, aztán eltűnt. Már azt hittem, szalmaláng volt az érdeklődése, majd 3 hónap múlva megérkezett a felkérés.- Ki gondolná, hogy ilyen jó „ug­ródeszka” a Baku is tér... Egyáltalán, mivel tudják a magyarok meghódítani a muzikalitásukról híres nemzeteket?- A mi mentalitásunk nagyon szim­patikus a déli népeknek. Ugyanolyan „linkek”, mint mi. Az előadási tempe­ramentumunk is közel áll hozzájuk. Vevők a humorra és a legapróbb gegre is reagálnak. Szeretnek minket, Barce­lonában például sorozatban szólítgat- tak le az utcán, hogy így maestro, úgy maestro.- Ilyen megtörténik a Ferencvá­rosban is? - kérdem kételkedve.- Bizony ám, méghozzá gyakran. A legkülönbözőbb emberek gratulálnak.- Már megbocsásson, de hát a Fe­rencvárosról sokaknak elsősorban a focicsapal, a B közép jut eszébe, meg hogy melós kerület...- Magam is fociztam annak idején a Fradi ifjúsági csapatában, és jól is­merem a környéket. Szépre, jóra fogé­kony emberek laknak erre. Nagyon sok cigány család eljön a koncertekre, él­vezik a muzsikát, hálásak a jó progra­mért. Külön öröm az úgymond egysze­rű embereknek örömet szerezni, ez na­gyon doppingol itt a Ferencvárosban. Már a kezdet kezdetén is így volt. 92- ben kerültünk kapcsolatba az önkor­mányzattal, a Ferenc napi búcsúra jöt­tünk muzsikálni a Rádió zenekara he­lyett, merthogy az nem tudta vállalni. Akkor még nem volt tribün, ültek a né­pek a járdaszegélyen, volt aki a vacso­ráját is elhozta, ott evett, remek volt a hangulat, óriási a siker. Rögtön csábító ajánlatot kaptunk és a közgyűlés meg­szavazta a zenekar támogatását, amelynek fejében azóta is ellátjuk a rendezvényeken a nagyzenekari fel­adatokat. A ferencvárosi példa a bizo­nyíték arra, hogy igenis van pénz Ma­gyarországon a kultúrára, csak elhatá­rozás kérdése. Amit másutt kidobnak az ablakon hülyeségekre, azt lehet ne­mesebb dolgokra fordítani.- Pedig sok polgármester azt vall­ja, bolond lenne kultúrába pénzt fek­tetni, hisz nem elég látványos. Nem le­het vele fűteni, megenni, világítani.- Dr. Gegesy Ferenc polgármestert is érik támadások, hogy populista szemléletű, hogy miért nem szociális támogatásra fordítja a pénzt. Ma sokan már a mozijegyet sem tudják megfizet­ni, itt és így viszont évente kétszer ní­vós előadásokban lehet részük, ami azért többet ér némi aprópénznél. Arról nem is beszélve, hogy az itt fellépő vi­lágsztárok nemcsak a ferencvárosiak presztízsét emelik, hanem komoly se­gítséget is jelentenek - legutóbb a helyi születésű Marton Éva ajánlotta föl igen tekintélyes tiszteletdíját a Tűzoltó utcai gyermekklinika javára. Mint tudjuk, a művésznő A kékszakállú herceg vára c. Bartók operát énekelte a Bakáts téri

Next

/
Thumbnails
Contents